a hidépítészetben oly szerkezetet nevezünk H.-nak, amelynek célja valamely hidrészt bizonyos helyzetben az által megerősíteni, hogy ezt a hidrészt egy másik, nagyobb tömegénél vagy egyéb oknál fogva helyében szilárdul megálló építményhez vagy szerkezethez, esetleg a talajhoz hozzákötjük, mintegy hozzáhorgonyozzuk. Az ilyen H. nevezetesebb esetei gyanánt említhetők: a) a hajóhidak uszó támasztékainak kihorgonyzása; b) fa hidfőknek vagy fa támasztófalaknak a termett földbe vert cölöpbakokhoz való H.-a (a H.-t ez esetben keresztgerendákon áthuzott csavaros végü vasrudak képezik); c) függő-hidaknál a függőtartónak, láncnak, kábelnek a hidfőhöz való H.-a (l. az ábrán a budapesti lánchid láncainak horgonykamaráját a hidfőben); d) konzolos tartóknál a partfelőli konzolvégeknek a hidfőhöz való H.-a azon esetben, midőn a súlyok elosztása folytán egyébként e konzolvégek fölemelkedésétől kellene tartani. Ebben az esetben egyébiránt H. helyett tulsúlyokat is szoktak a fölemelkedés megakadályozása végett alkalmazni.
[ÁBRA] A lánchidfő horgonykamrájának hosszanti metszete.
(németül Grundgeschirr; olaszul ormeggio; angolul ground-tackle), igy hivják a hajónak a horgonyzáshoz szükséges eszközeit együttesen, illetve mindazon kellékeket és hajó felszerelési tárgyakat, melyek a horgonyok vagy horgonyláncok kezelésére szükségesek.
nagyközség Csongrád vármegye tiszán-inneni j.-ban, (1891) 855 házzal és 5503 magyar lakossal, van vasuti állomása, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára. Termékeny határa, 10 748 ha.
oly falak ledöntésére szolgáló erős kötél, melynek végébe lánc közbeiktatása mellett egy kettős vashorog van illesztve, mely a falba akasztatván, utóbbit a kötelet kifelé huzó emberek ledöntik.
(Szrimbuly, Sztrimbu), kisközség Szolnok-Doboka vármegye magyar-láposi j.-ban, (1891) 596 magyar és oláh lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. Környékén arany-, ezüst- és ólombányászatot üznek; van itt m. kir. kohómű, melynek évi termelése 32 kg. arany, 442 kg. ezüst, 360 q réz és 245 q ólom, mintegy 100 000 forint értékben. A munkások száma 45.
horhágy, árpádkori okleveleinkben előforduló magyar szók, a. m. szoros ut, mély ut; a balatoni s göcseji népnyelvben még ujabban is horhó, horhos.
(Hrochoty), kisközség Zólyom vmegye nagy-szalatnai j.-ban, (1891) 1051 tót lakossal.
Miklós (hibásan Hortai, Horti, Horki stb.), a legrégibb hazai méhészeti mű szerzője, kinek 1645. (nem 1636., mint irják) Nagyváradon megjelent Liber Apiaster-je ugylátszik teljesen elkallódott vagy lappang. Tudtunkkal e mű csak különböző, nem teljesen azonos másolatokban van meg néhány nyilvános és magánkönyvtárban. A mű teljes cime: Liber Apiaster Opus tam Vtile quam necessarium, Cum experimentiis rebusque probatis Nicolai Horhi Apiastri Principalis Waradiensis. Excudebat Varadini Abrahamus Szentzi. Anno domini 1645. Legteljesebb szövegét egy 1802-iki hitelesített másolat alapján közli dr. Rodiczky Jenő, A méhről való ismereteink c. könyve, 123-129.
Péter, l. Melius.
korháló vagy tisztítóvas, a kádár által készített kisebb edények belső fejrészeinek tisztítására, simítására szolgáló zárt karikát alkotó szivókésszerü szerszám egy nyéllel.