Endre, orvostanár, szül. Hajdu-Szoboszlón 1847. A gimnáziumot szülővárosában és a debreceni főiskolában elvégezvén, 1865. az orvosi pályára lépett. 1870. a budapesti egyetemen orvosdoktorrá avatták, 1871. pedig sebészdoktori oklevelet nyert. A Rókus-kórházban mint segédorvos működött, majd Balogh Kálmán mellett lett tanársegéd. 1873. egyet. magántanár lett a kisérleti kórtanból, 1875. pedig Kolozsvárra az ált. kór- és gyógytan nyilv. rendes tanárává nevezték ki, hol létrehozta 1875. az Orvos-természettudományi társulatot, mely előbb külön, majd az erdélyi muzeum-egylettel fuzionálva, azóta szakadatlanul működik. 1883. a budapesti egyetemre az általános kór- és gyógytan nyilvános rendes tanárává nevezték ki. Buvárlatai nagyobbára a kisérleti kórtan és élettan, részben pedig a gyógyszertan körébe tartoznak. A m. tud. akadémia 1881. levelező, 1889. pedig rendes tagjává választotta. 1889. az országos közegészségügyi tanár rendkivüli, 1891. pedig rendes tagjává neveztetett ki. A természettudományi társulatnak 1889 óta egyik alelnöke. A magyar orvosi könyvkiadó társulatnak 1883-93. volt titkára, 1894 óta pedig elnöke. A budapesti királyi orvosegyletben a választmány tagja és a veszettség tanulmányozása végett kiküldött bizottságnak elnöke. 1887. bizta meg a törvényhozás és a kormány a veszettségellenes gyógyítási mód tanulmányozásával, mely tanulmánynak eredménye lett, hogy a budapesti Pasteur-intézet az ő igazgatása alatt felállíttatott és 1890 ápr. 15. óta kiváló sikerrel működik. A budapesti egyetemen több éven át vizsgálati elnök, 1887-92. az orvosi kar jegyzője, 1894-95. tanévben pedig mint az orvosi kar dékánja működik. Kiadótulajdonosa és szerkesztője az Orvosi Hetilapnak. Nagyszámu, magyarul, németül s részben franciául közzétett korszakalkotó buvárlatokat tartalmazó értekezései, melyek közül a nagyobb terjedelmüek a vese élet- és kórtanára, a fül ivjárataira, az asszociált szemmozgásokra, a hipnózis egyes tüneményeire, végre a veszettség gyógyítására vonatkoznak, nevét nemcsak a hazai, hanem a külföldi tudományos világ előtt is ismertté tették. A m. tud. akadémia 1890-ben a Marczibányi-jutalommal tüntette ki. Tudományos dolgozatai közül említendők: Kisérletek és észleletek a cantharidin élettani hatásáról; Az ondószálcsák behatolásáról a fiatal sejtek protoplazmájába; Adatok a vese élet- és kórtanához; Előleges közlemény a vese kanyargó csatornái és Malpighitestecsei hámfedezetének kóros változásairól (Örv. Hetilap 1872, 31. sz.); A vese szereplése az anyagforgalomban (Természettud. Közlöny, 1872); A vese vérkeringési viszonyairól (1873); Cohn kisérletei és a táplálkozási önállóság a vesevelő állományában (Orvosi Hetilap 1873, 11. sz.); A felbontott vér hatásáról az állati szervezetre (Természettud. Közl. 1873, jun.); A Bunsen-féle szivó fuvóról (Wassertrommelgebläse), mint mesterséges légzési készülékről a légvételi elégtelenségek kiegyenlítésére (Természettud. Közl. 1873, jul. és Orvosi Hetilap 1874, 7. sz.); Kisérleti töredékek a choleraürülékek hatásáról az állatokra (Orvosi Hetilap 1873, 34-40. sz.); A mesterséges vesebántalmaknál előforduló hengeres képletekről (magántanári értekezés, Orvosi Hetilap 1874, 15-20. sz.); A kórtan viszonya a többi természettudományokhoz (Orvosi Hetilap 1874, 8-12. sz.); Kisérleti adatok a légző mozgások fulladás alatti lefolyásához (Orvosi Hetilap 1875, 49-59. sz.); A dithiocyansavas káli és aethyl élettani hatásáról (Orvosi Hetilap, 1876); Az 1876. évi kölcsöntanszerkiállítás Londonban (Orv. Hetilap 1876); A lélegzés méréséről (spirometria) a Lowne-féle «transportable spirometer» bemutatásával (Orv. Hetilap 1876 és a kolozsvári Orvos-természettud. társulat Értesítőjében); A gelsemium sempervirens élettani hatásáról (Értesítő, 1877); Apróbb közlemények a kolozsvári egyetem általános kór-, gyógy- és gyógyszertani intézetéből (Értesítő, 1877); Adatok az emlősmagzat életszivósságához (Orv. Hetilap 1877, 23. sz.); Némely gáznemü anyag hatása a légző mozgások fulladás alatti lefolyására; Adatok a paprika (Capsicum annuum) élettani hatásához (Orvos-természettud. társ. Értesítője, 1877 és Orvosi Hetilap 1878, 10. sz.); Telephonszerkezetü magneto-inductor idegizomizgatásokra (Orvos-természettud. társ. Értesítő, 1878 és Orv. Hetilap 1878); A hallóerő meghatározása telephonnal; Megjegyzések a jodoform élettani hatásához (1878); Közlemények a kolozsvári kir. tud. egyetem általános kór- és gyógyszertani intézetéből; Az arczidegkiirtás után keletkező szembeli változásokról; Módszer a hallóerőnek telephonnal való meghatározására (Orvos-term.-tud. társulat Értesítője 1879, II. füzet); Észrevételek a jodoform élettani hatására és szervezetbeli átváltozásaira vonatkozólag (Orvosi Hetilap 1879, 43-51. sz.); Előleges jelentés a szemtekerezgésre (Nystagmus) vonatkozó vizsgálatokról; Az akaratlan együttjáró kétoldali szemmozgások idegmechanismusáról (bemutattatott a m. tud. akadémia 1880 ápr. 19. ülésén); Módszertani észrevételek az állatok végbélbeli hőmérséke meghatározásának módjairól és egy uj állatrögzítő módszerről, hőmérséki meghatározásokkal járó vivisectiókhoz (Orv. Hetilap 1880, 31-34. sz.); Néhány alkaloid hatása a test hőmérsékére (Orv. Hetilap 1880); Az associált szemmozgások idegmechanismusáról (első közlemény az Akadémiai Értekezések X. kötetében, 18. sz. 1880, második közlemény u. o., XI. köt. 1881); Néhány vegyi anyag hatása az associált szemmozgásokra (Orv.-természettud. társ. Értesítő, 1881); A szédülés tüneményeinek igazi okáról fokozódott dobürbeli nyomásnál (Orvosi Hetilap 1882); Az élettani módszertan ujabb irodalma Angol- és Németországban (Orvosi Hetilap 1876); Folytatólagos adatok a szédülés tanához (Orvosi Hetilap 1882); Smith Foods c. angol munkáját fordította, mely a Természettud. társulat könyvkiadványai között jelent meg; Adatok a veszettség fertőző anyagának ismeretéhez (M. Tud. Akadémiai Értesítő, 1886); Egy ujabb acusticus reflextüneményről (1886); Jelentés a veszettségre vonatkozó vizsgálatok jelen állásáról (Akad. III. oszt. ülés, 1886); Nystagmus és associált szemmozgáskisérletek hystero-epileptikáknál (1886); A budapesti és párisi fix veszettség-virus összehasonlítása (Akadémiai Ért., 1887); Közlemények a budapesti általános kór- és gyógytani intézetből (1887).
1. nagyközség Tolna vmegye simontornyai j.-ban, (1891) 3641 német és magyar lak.; van adóhivatala, takarékpénztára, ipartestülete, vasuti állomása, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára. - 2. Kemenes-H., kisközség Vas vármegye kis-celli j.-ban, (1891) 1160 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
(növ.), a növények életének általános föltétele. Hogy miként hat a hőmérsék a növény egyes életjelenségére, ennek az a nevezetes törvénye, hogy a szerv életműködésbe csak akkor jön, ha a hőmérsék a növénynedvek megfagyáspontján felül határozott fokra emelkedik, az életműködés is gyorsabbodik, nagyobb erővel folyik, mig bizonyos hőfoknál tetőpontját el nem éri. A hő tovább fokozódtával a működés gyorsasága és ereje ismét csökken, végre egészen megszünik, ha a hőmérsék bizonyos magasságot ért el, melynek, ugy látszik, soha sem szabad 50 °C.-ra rugnia. A legalacsonyabbés legmagasabb hőfok, melyben a növényélet fenmaradhat, még nincs elegendő pontossággal megállapítva. Ugy látszik, a viznek nem szabad 40°-on tul hevülni, hogy a növény benne élve maradhasson. A tökéletesebb növények a levegőn 48-49° meleget kiállanak, de 51 °C.-nál 10-30 perc alatt élni megszünnek. A hő minimumán és maximumán tul a növényélet vagy nyugalomra tér, mint télen a fáké, vagy a növény avagy tagjai megsérülnek és elhalnak. A sejt halála, akár a nagy hőség, akár a nagy hideg következtében történt, főkép a viztartalomtól függ.
Lajos lovag, utazó, szül. Pozsonyban 1857 aug. 6. A fiumei tengerészeti akadémiában tanult; később Teleki Samu grófot elkisérte afrikai utjában. 1887 jan. indultak ki Zanzibárból és a Kilima-ndsarón és Kenián át az é. sz. 5°-ig hatoltak; felfedezték a Rudolf- és Stefánia-tavat és mintegy 230 000 km2-nyi földterületet. 1888 okt. 25. Afrika belsejéből Mombász felé tartottak és visszafelé menet Zeilából Harrarba rándultak el; 1889 máj. hazaérkeztek. H. utazási élményeiről Zum Rudolf-See u. Stefanie-See c. (Bécs 1892) földrajzi művében számol be. 1892 nyarán H. az amerikai Chauler vilmos Astornak Keniába és a Rudolf-tó tájékára induló expediciójához csatlakozott. 1892 szept. 15. Lamutól a Tanán felfelé mentek s 1892 dec. 5. Hamejetől (Borati) kiindulva 1893 febr. 10-ig északi és keleti irányba kalandoztak; ekkor fedezték fel a Dsambeni vulkánikus hegyláncot és a mackenzie-forrásokat s Guasszo Nyiro folyását a Lorian-mocsárba való torkollásáig követték, de 1893 aug. egy orszarvu által súlyosan megsebesíttetett s Budapestre tért vissza, hol operálták. Kiadta: Bergprofilsammlung von der Afrika-Expedition des Grafen Samuel Teleki 1887-88 (Bécs 1890). V. ö. Földrajzi Közlemények 1890, 498 lap.
l. Hőfoghatóság.
Lajos, történész, szül. Endréden (Somogy) 1813 dec. 15., meghalt Csurgón (Somogy) 1891 nov. 20. Tanult Gyönkön, Debrecenben. 1835-37. Hódmező-Vásárhelyen mint második professzor nyert alkalmazást. 1837. a jogi pályára lépett. 1838. Pestre a királyi táblához került mint juratus. 1839. Pozsonyba ment, hol mint gyorsiró dolgozott. 1840. ügyvédi vizsgát tett. 1841-49. báró Mathényi László barsi főispán házánál nevelő volt. Ekkor irta az Egyetemes Történet és Egyetemes Földrajz, Elemi oktatástan c. munkáit. 1848. mint nemzetőr vett részt a szabadságharcban. 1850. Pest vmegye cs. k. főnökségéhez irodai kiadónak nevezték ki, honnan egy év mulva a fogalmazási szakhoz tették át. 1854. áthelyezték megyei titkárnak Szolnokra. Hivatalos teendői mellett élénk figyelemmel kisérte a tanügyet is. Szolnokon töltött ideje alatt irta Kis Tükör c. földrajzát és az Általános földrajzot. 1861. Hont vármegyében első aljegyzői hivatalt vállalt. 1864. Hont vmegye monográfiájával foglalkozott. 1865-67. Tolna vmegyébe költözött. Itt rendezte jegyzeteit és dolgozott még Hont vármegye monográfiáján is, melyet azonban be nem fejezhetett. Nevezetesebb munkái: A magyar birodalom természeti és politikai leirása; A magyar nyelv rendszere; Magyarország története a legrégibb időktől kezdve (6 kötet); Magyarország története 1820-86-ig; Dunaföldvár és vidékének története; Adatok a pécsi püspökség történetéhez; A tolnai és külső-somogyi ref. egyházmegyék története; Dombovár, Kaposvár, Csurgó (Somogy) története; Hontmegye története. Ezeken felül tudományos, különösen történeti tárgyu tárcacikkei meghaladják az ezret.
l. Szamárhurut.
a. m. csökönyösség (l. o.).
l. Babszem Jankó.
1. Eduárd Ottó, német jogtudós, szül. Stuttgartban 1847 nov. 27. Tübingában tanult s 1872. rendkivüli, 1873. rendes tanár lett Zürichben. 1874. Greifswaldba, 1880. Erlangenbe, 1893. Lipcsébe nevezték ki. Művei: Die Theorie der Zeitberechnung nach röm. Recht (Göttinga 1873); Institutionen des röm. Rechtes (Br.-Freiburg, 3 kiad., 1883); Beiträge zur Geschichte des röm. Erbrechts (Erlangen 1881); Zum allgemeinen Theil des Entwurfs eines Deutschen Bürgerlichen Gesetzbuchs (Br.-Freiburg 1888); Pandekten (2 füz., u. o. 1886-91).
2. H. Gyula, württembergi politikus, szül. Stuttgartban 1819 márc. 24., megh. u. o. 1887 aug. 30. Jogot végzett és 1842 óta hol a birói, hol a parlamentáris pályán működött. Mint a szabadelvü ellenzék egyik vezére és az 1866. megalakult «német párt» alapító tagja nagy befolyásra emelkedett és a német birodalmi tanácsba is választották. 1881 okt. a belügyminiszteri tárcát vállalta el, melyet haláláig kezelt.