l. Éposz.
l. Epika.
l. Heroida.
l. Monda.
l. Heldenbuch.
jens Kragh, dán történetiró, szül. Szent Tamás szigetén 1772 szept. 15., megh. Isleggarde szigetén 1844 márc. 26. 1776. került Kopenhágába, hol jogi tanulmányainak végeztével államszolgálatba lépett (1800); azonban 1808. a magánéletbe vonult és azóta kizárólag az irodalomnak élt. Mint a skandináv irodalmi társaság egyik megalapítója, a három északi államnak egyesítése érdekében is működött. Művei közül megemlítendők: Grev Struensee og hans Ministerium (Kopenhága 1824, 3 köt., ném. Lipcse 1826-27); Korfits Ulfelds og Eleonore Ulfelds Historie (u. o. 1825, ném. Slezvig 1829); Märkvärdigheder i Kong Frederik V's Levnet (u. o. 1820) és a Clio, for den fädrelandske Historie (u. ott 1813-21, 4 köt.) c. gyüjtemény.
a hő terjedésének azon módja, midőn az nem részecskéről részecskére halad a testekben, hanem a fény módjára rendkivüli gyorsasággal hatol keresztül a közegeken (p. levegőn, vizen stb.). A Nap melege is sugárzás utján jut a Földre, anélkül, hogy a levegőt észrevehetőleg melegítené. A hősugarak melegítő hatása csak akkor kezdődik, ha azok vmely testre esnek, mely azokat elnyelni képes. Hogy ez igy van, arról meggyőződhetünk, ha fütött kályha felé fordulunk. Arcunk hőt érez, de ezen hőérzet rögtön megszünik, mihelyt a kályha elé ellenzőt teszünk. A kályha melege ugyan ezentul is fölmelegíti a szoba levegőjét, de e fölmelegítés már csak a meleg levegő áramlása által történik. A kályhától közvetlen sugárzás által keltett hőérzet egészen más. A sugárzó hő egyenes irányban halad a levegőn keresztül, épp ugy, mint a fény az átlátszó testeken. A meleg testből kiáramló hősugarak lehetnek világítók és sötétek. A fütött, de nem izzó kályha, melegített fémgolyó, forró vizzel telt edény stb. sötét hősugarakat bocsátanak ki; a nap s a lánggal égő testek világítókat. E kétféle sugarakkal szemben a testek nem viselkednek egyformán. Igy p. az ablak üvege átbocsátja a nap világító és melegítő sugarait, de a kályha sötét hősugarait visszatartja. A kősólemez ellenben az utóbbiakat is átbocsátja. A hősugarakat tükrök is visszaverik, prizmák, lencsék megtörik, mint a fénysugarakat.
Ha p. két nagy homoru tükröt (l. az ábrát, p. csiszolt sárgaréz- v. ezüstből) egymással szemben 5-6 m. távolban fölállítunk s arra vigyázunk, hogy a tükrök tengelyei egy vonalba essenek s az egyik tükör gyujtópontjába izzó fémgolyót vagy izzó parazsat, a másikba taplót vagy más gyulékony anyagot helyezünk, azt tapasztaljuk, hogy a tapló meggyulad, mintha tüz közelében volna. Ha az egyik vagy másik testet a gyujtópontból eltávolítjuk, a hatás megszünik, jeléül annak, hogy a hősugarak a gyujtópontból a tükör lapjára, onnan a tengellyel párhuzamosan a másik tükörre, s végre ennek gyujtópontjába verődtek vissza s ezen összegyüjtés miatt erélyes a hőhatás. Gyujtólencsével a meleg golyónak láthatatlan melegképét idézhetni, melyet hőmérővel v. radiometerrel szintén ki lehet mutatni.
A testek hősugárzási v. hőkibocsátó képessége (emissio) nagyon különböző és lényegesen függ a felület állapotától. Ha sárgarézből való üres kockát forró vizzel töltünk meg (Leslie-féle kocka) s az oldalfölületek egyikét korommal, másikát ólomfehérrel, harmadikát tussal vonjuk be, mig egy fényesre csiszolt fémfelület marad, akkor a multiplikátor tűje különböző kitéréseket mutat aszerint, melyik felület van a termo-oszloppal szemben. Ha a korommal bevont felület emisszió-képességét 100-zal jelöljük, az ólomfehéré 100, a tusé 85, a sima felületé 12. Melloni általában azt találta, hogy valamely fémlap annál több hőt sugároz ki, mennél kevésbé sürü a felülete. Öntött fémlap jobb hőkibocsátó, mint hengrelt, kovácsolt vagy csiszolt lap. Ha ilyen csiszolt lapot karcolnak, hőkibocsátó képessége emelkedik, mert kisebb sürüségü részek kerülnek felszinre. Egyéb testekre is áll, hogy a kisebb sürüségüek jobb hőkibocsátók, mint a sürübbek. A hőátbocsátási és elnyelési képesség különböző testeknél szintén nagyon különböző. L. Adiatermán és Diatermán.
tartja az emberek és állatok szervezetében a hőmérséket megközelítőleg állandó fokon. A testben a vérkeringésnek jut az a szerepe, hogy a meleget egyenletesen ossza el és a hővesztést mozdítsa elő. Minél több vér folyik a bőrön keresztül, annál nagyobb a hővesztés a bőr utján. De a bőrön átfolyó vér mennyisége az erek tágasságától függ. Vérereink tágasságát pedig az idegrendszer szabályozza és igy közvetve hőveszteségünket is. Mikor melegben tartózkodunk, kitágulnak a bőr erei, a bőr élénkpiros lesz, izzadás áll be; mindez lényegesen előmozdítja a hőveszteséget. Innen van, hogy az ember aránylag magas hőmérséket bir el, anélkül, hogy testhőmérséke lényegesen megváltoznék. Hidegben a vérerek ellenkezőleg összehuzódnak, a bőr elhalványul, az izzadás elmarad, vizpárolgás sem történik a bőr felületén; hőveszteségünk ezek miatt sokkal kisebb. Magas hőmérsékben a sziv is szaporábban ver, de szapora szivműködés gyorsítja a vérkeringést és ez fokozza a hőveszteséget. A lélegzés utján is történik a testhő szabályozása. Fokozódott melegben szaporábbak a lélegzések. De minél több levegőt ujítunk meg a tüdőkben, annál több levegőt melegítünk fel testünk hőfokára és telítünk a tüdőkben vizgőzzel. Állatok, melyeknek verítékmirigyeik nincsenek, melyek tehát vizelpárlás által a bőr utján meleget nem veszíthetnek, igy a kutyák, a tüdők utján ugy szabályozzák melegüket, hogy ha nagy melegük van, 1 perc alatt akár 150-szer is lélegzenek. Melegben inkább a hideg folyadékokat, hidegben a melegítő teát s a hasonlókat szeretjük inni. A ruházattal és fürdéssel is szabályozzuk mesterségesen hőveszteségünket, sőt a testtartás által is korlátozzuk. Hidegben az emberek és állatok is összehuzzák magukat, hogy igy kisebb testfelület legyen a hideg behatásának kitéve. Azonban a hőtermelés utján is szabályozzuk testhőmérsékünket. Télen vagy az északi vidéken lakó embereknél nagyobb az étvágy és táplálékuk inkább a kevesebb meleget adó szénhidrátokkal élnek. De sőt az idegrendszer is befolyásolja a hőtermelést. Igy például hidegben, hideg fürdőkben, miután nagyobb a hőveszteség, nagyobb a hőtermelés is.
a fizikának a hőről szóló része. L. Hő és Hőelmélet.
a hő terjedésének azon módja, midőn az a testekben részecskéről részecskére halad. H. szempontjából a testek nagyon különbözők. Mig p. az egyik végén lángba tartott fémpálca egész hosszában gyorsan felmelegszik s a második végén is forró lesz, addig fapálca (p. gyujtó) ujjunkig éghet a nélkül, hogy a meleg tovaterjedését éreznők. Legrosszabbul vezetik a hőt az állat- és növényországból való laza szerkezetü testek, mint p. fa, hamu, szalma, selyem, tollak, gyapju, hajzat. Jobb hővezetők a kövek, üveg, porcellán. A legjobb hővezetők általában a fémek, de ezek közt is nagy a különbség. Ha p. két egyforma méretü rudat veszünk elő, az egyiket rézből, a másikat vasból s azokat vizszintes helyzetben ugy függesztjük fel, hogy egyik végökkel érintkezzenek, azután alul viasszal egyenlő távolságban fagolyócskákat ragasztunk a rudakhoz, azt fogjuk az érintkezési hely melegítésekor tapasztalni, hogy a rézrudon ugyanolyan időben több golyó esik le, mint a vasrudon. A hő tehát a rézrudban gyorsabban terjed, mint a vasrudban. A szilárd testek H.-e belső és külső. Ha t. i. a test oly burkolattal volna körülvéve, mely a hőt át nem bocsátja, akkor a hő csupán a test belsejében haladna rétegről-rétegre. Ha a testet prizmatikus pálcának képzeljük, melynek egyik végét hevítjük, bizonyos idő mulva a pálca mindegyik keresztmetszete annyi hőt kap a melegebb szomszéd keresztmetszettől, amennyit másik szomszédjának átad s ekkor a pálca meleg állapota állandó lesz. Azt a melegmennyiséget, mely az egységnyi keresztmetszetü és egységnyi hosszuságu pálcán az időegységben oly állandó melegállapotnál halad át, melynél a véglapok mérsékletkülönbsége 1 °C., belső vezetőképességnek nevezzük. Mivel a testek külső burkolata v. felülete sohasem képes a hőt teljesen visszatartani, a hővezetés nemcsak belső, hanem külső is, t. i. a test felülete is ad át meleget a környezetnek és a belső vezeték a hőnek csak egy részét viszi át a test másik részére. A testen áthaladó hőáram tehát csökkenő és csak végtelen vékony rétegre nevezhető állandónak. Hogy az egyik végén hevített rud hőmérséklete a hevítési helytől kezdve csökken, kitünik Despretznek egy kisérletéből. T. i. prizmatikus rud hosszában, deciméternyi távolságokban, mélyedések voltak vájva s ezekbe kénesőt öntöttek. A kénesőben kis hőmérők gömbjei foglaltak helyet (l. az ábrát).
A rud egyik végét láng hevítette. Bizonyos idő mulva a hőmérők kénesője megállapodott. A kénesőoszlopok legmagasabb pontjait (a, a´, a˝, a´) összekötő görbe vonal azon törvényt igazolta, hogy a hőemelkedések geometriai haladvány szerint fogynak, ha a távolságok aritmetikai arány szerint nőnek. Wiedemann és Franz különböző fémekből való, de egyenlő méretü rudakra nézve hőelektromos oszloppal (l. ezt) vizsgálták a hővezetési képességet és azt találták, hogy ez a hőforrástól számított azon távolság négyzetével arányos, amelyben (különben egyenlő körülmények között) egyenlő hőmérséklet észlelhető.
Különböző fémekre nézve a hővezetőképességek következő viszonyszámait kapták:
|
Ezüst |
100 |
Vas |
12 |
|
Réz |
74 |
Ólom |
9 |
|
Arany |
53 |
Platina |
9 |
|
Sárgaréz |
23 |
Ujezüst |
6 |
|
Cink |
19 |
Bizmut |
2 |
|
Ón |
15 |
Kristályos testekre nézve, melyek jegecei nem tartoznak a szabályos rendszerhez, azt találták, hogy a hővezetési képesség különböző irányokban különböző. Folyékony és légnemü testek általában rossz hővezetőknek bizonyultak. Ezekben a hő inkább áramlás által terjed s ezt azon körülmény okozza, hogy a melegített részecskék ritkábbakká és könnyebbekké lesznek s ezért fölfelé emelkednek, mig a hidegebbek helyükre tódulnak. Ezt igen szembetünővé tehetjük, ha vizzel megtöltött lombikot alulról melegítünk s a vizbe valami könnyü port teszünk. Felülről melegített folyadékban a hő csak nagyonlassan terjed lefelé. A gázok hővezető képessége általában nagyon csekély, de különböző gázokra szintén különböző. Legjobb hővezetőnek bizonyult a hidrogéngáz.
A mindennapi életben a testek jó vagy rossz hővezetési képességét sokszorosan használjuk. Igy ruháink, melyek rossz hővezetőkből valók, megtartják a test melegét, amennyiben a melegnek a hideg környezetbe való gyors átadását akadályozzák. Fákat, cserjéket télen szalmával védünk a hideg behatása ellen. Tüzálló szekrények kettős fala között hamu van. Kettős ajtó és ablak jobban véd a hideg ellen, mint egyszerü, mert a körbezárt levegőréteg rossz hővezető. A laza szerkezetü testeket (szalmát, tollat stb.) főleg a bennök levő sok levegő teszi rossz hővezetőkké. Finom drótszövet a gázlángot mintegy keresztülmetszi. A jól vezető drótszövet t. i. nagyon sok hőt von el a láng azon részétől, mely a drótszövettel érintkezik. Viszont, ha gázáramot finom drótszöveten bocsátunk keresztül s a gázt a drótszövet fölött gyujtjuk meg, a láng nem csap át a drótszövet alsó részére. Ezen alapszik a Davy-féle biztosító lámpás (l. o.). Ha szobában levő tárgyakat, melyek hőmérséklete jóval kisebb szokott lenni, mint az emberi testé, kezünkkel megérintünk, hőmérsékletüket nagyon különbözőknek fogjuk találni. A fémből való ajtókilincs hidegebbnek tünik fel, mint az asztal lapja vagy a butor szövete, mert sokkal több meleget von el a testtől, mint ezek.