járási székhely Almeria (ettől 75 km.-nyire) spanyol tartományban a Sierra de las Estancias egyik D-i völgyében az Almanzaronak ki-kiszáradó mellékvizénél, (1887) 15 631 lak., akik nagyobbára mezőgazdák.
county Colorado É.-amerikai államban, 40 000 km2 területtel, 6882 lak.
(ejtsd: uerta) Vince Garcia, spanyol költő és kritikus, szül. Zafrában (Estremadura) 1734 márc. 9., megh. Madridban 1787 márc. 12. Madridban főkönyvtáros volt. Mint iró a francia klasszicizmussal szemben az ó-spanyol izlést védelmezte. Drámái közül legjobb Raquel c. (1778; ujabban Ochoa jenő: Teatro espanol c. vállalatának 5. köt., Páris 1838) tragédiája, mely miatt Oranba számüzték. E tragédiának ugyanis VIII. Alfonznak a szép zsidó nővel, Rachellel való szerelme a tárgya. Egyéb művei: Biblioteca militar espańola (Madrid 1760); obras poeticas (2 köt., u. o. 1778-79, ujabban a Biblioteca e autores espańoles 61. köt.); Teatro espańol (17 köt., u. o. 1785-86), stb.
(ejtsd: ueszka), l. spanyol tartomány Franciaország, Navarra, Sragosa és Lerida közt, 15 149 km2 területtel, (1887) 255 137 (1 km2-re 17) lak. É-i részét a Pireneusok, bennök a legmagasabb csúcsok: Maladetta (3404 m.), a Posets (3367 m.) és a Mont Perdu (3352 m.), továbbá a Pireneusok ágai a Sierra de la Peńa (Peńa de Oroel 1649 m.), a Sierra de Guara, a de Sevil, az Asque stb. hegységek borítják; itt gazdag a tartomány természeti szépségekben, jó legelőkben, itt esős és itt vannak gyér erdei. D-i része alacsony, száraz, de ahol öntözhető, bő termékenységü; terem gabona, déligyümölcs és bor, a «Somontanos». Folyói közül az Aragon és Gallego direkte, a Noguera, Ribagorzana és Cinca a Segre által az Ebróba torkolnak. Ásványvizforrásai: a Panticosai, a Fuenta de la Cueva és a Bańo de Alquezar. Járásai: H., Barbastro, Benabarre, Boltańa, Fraga, Jaca, Sarineńa és Tamarite de Litera. - 2. H., az ugyanily nevü tartomány fővárosa, püspöki székhely, 73 km.-nyire Saragossától, az Isuela szép völgyébe, a H.-i la Hayán, vasut mellett, (1887) 13 041 lak. Az amfiteátrumszerüen épült, régies külsejü városnak legérdekesebb épülete a XIII. sz.-ból való, a város legmagasabb részében álló székesegyház, Spanyolország gót stilusban épült templomai közt egyike a legszebbeknek; különös ékességére szolgál a tiszta alabastromból készített főoltár, amely dusgazdag diszítésben a passiót ábrázolja s amelyet Damian Florent készített 1520-33. Egykori egyetemi épületében még most is mutatják azon termet, ahol II.Ramiro király 16 főnemest fejeztetett le. H., az ibarek Osca-ja, Sertoriusnak volt székhelye. Az arabok 713. elfoglalták; tőlük 1096. I. Pedro ragadta el; egy ideig az aragoniai királyoknak is székhelyéül szolgált. 1354-1845-ig egyeteme is volt. 5 km.-nyire a Monte-Aragon csúcsán vannak le Ermita de San Miguel de Foces kolostornak romjai, régi sirokkal és festményekkel.
(ejtsd: ueszkár), járási székhely Granada spanyol tartományban a Sagra (2398 m.) D-i lábánál, a Guardal mellett, (1887) 7528 lak., szövőiparral. Közelében fakad a Fuencaliente, D-i Spanyolország egyik leggazdagabb meleg forrása. A H.-i csatorna, amelyet a Sangonera völgyén át Carthagenáig terveztek, vizhiány miatt csak 28-29 km. hosszu lett.
Albert, nagyszebeni királybiró, született Nagyszebenben 1537 febr. 2., megh. 1607 ápr. 23. Bécsbe ment és itt Ferdinánd és Miksa udvaránál a nagyobb világgal ismerkedett meg. 1574. hazájába visszatérve, 1577. városi tanácsos lett, azután királybiró. Hivataloskodása fontos időbe esik. Báthory, János Zsigmond, az erdélyi fejedelem barátja, ennek menyasszonyát, a stájerországi Mária-Christiernát bevezette az országba és midőn Báthory az országot osztrák Rudolfnak akarta átadni, részese volt a tárgyalásoknak és midőn Rudolf valóban ura lett Erdélynek, tanácsosa volt az ország igazgatásában. Nem kevésbé fontos volt tevékenysége a belső ügyekben: hivataloskodása alatt majdnem az összes cégek uj szabályzatokat kaptak, melyek célja volt az erkölcsök szilárdítása és a munkásság erősbítése. A törvénytelenül behivott jezsuiták ellen védelmezte a protestáns lelkészeket a dézsma és a szabad választás dolgában; valamint nemzetének jogait a nemesség ellen. A szászok első irott törvénykönyvének (Eigen-Land-Recht) jóváhagyására Krakóba Bátory Istvánhoz küldött bizottságának 1583. tagja volt. Valamint Szeben város erősbítéséről, ugy az erkölcsi élet megszilárdításáról is gondoskodott a gimnázium ujjászervezése által (1592-98). 1578. közreműködésével azon határozat létesült, hogy a szebeni gimnázium országos iskolává emelendő és hogy németországi tanárok hivassanak meg. Halálakor könyvtárát és 2000 frtot az iskolának ajándékozott. V. ö. Schaser J. G., Denkwürdigkeiten aus den Leben des A. Huet. Transilvania (Benigni és Neugeboren, II. 1883); Henrich, Erinnerugen an A. Huet (Nagyszeben 1847); Trausch, Schriftsteller-Lexicon (II, 233); Teutsch Fr. dr., A. Huet (u. o. 1875).
(ejtsd: üét), l. Konrád Buszken, németalföldi iró, szül. Hágában 1826 dec. 28., megh. Párisban 1886 jul. 6. Teologiát tanult, aztán plébános lett Haarlemben, de ez állásáról szabadelvüsége következtében támadt viszályai miatt lemondott s az irodalomnak szentelte magát. Dolgozott mint kritikus a De Gids c. folyóiratba és 1868-73. a Java Bode szerkesztője volt Bataviában. Művei: Brieven over den Bijbel (Haarlem 1857, 2 rész, 2. kiad. 1863); Kanselrederen (u. o. 1861); Lidwyde (regény, Arnheim 1868, 2 rész); Litterarische Fantasien (u. o. 1868, 2 rész, 3. kiad. Amsterdam 1874); Litterarische Fantasien en Kritieken (Haarlem 1868-87, 23 köt.); Nederlandsche Belletric (u. o. 1857-76, 3 köt.); Het land van Rubens (2. kiad., Amsterdam 1881); Het land van Rembrand (Haarlem 1888).
2. H. Pál, francia festő, szül. Párisban 1804., megh. u. o. 1869 jan. 9. A 20-as években lépett föl mint tájképfestő. A romanticizmus hive. Tájképein az emberi lélek összes szenvedélyeit akarja kifejezésre juttatni. Főleg zivatarokat, égi háborukat festett, vagy az embert a dühöngő elemek közepette ábrázolta. Legismertebb művei közé tartoznak: A saint-cloudi árviz és Rouen látképe (1833). Igazán népszerü soha sem volt. Pályája elején még nem értették meg törekvését, utóbb pedig nem tudott lépést tartani korával.
3. H. Péter Dániel (latinosan Huetius), francia tudós, szül. Caenben 1630 febr. 8., megh. Párisban 1721 jan. 26. A caeni jezsuita-kollégiumban tanult, 1652. elkisérte tanítóját, Bochart-t a svéd udvarba, nemsokára aztán viszatért Caenbe, 1668-70. Párisban volt, aztán Bossuetvel együtt a dauphin tanítóje lett («in usum Delphini» számos könyvet irt). 1678. Aulnay apátja, 1685. Soissons, 1689. Avranches püspöke, 1699. Fontenay apátja lett. Művei: Commentaria Origenis (Rouen 1688, 2 kötet); Demostratio evangelica (Páris 1679); Censura philosophiae Cartesianae (u. o. 1689 és 1694, e művében a cartsianizmus ellen lép fel); Alnetanae questiones de concordia rationis et fidei (Caen 1690); Mémoires pour servir á l'histoire du Cartésianisme (Páris 1692, 1711); Sur diverses matieres de religion et de philosophie (u. o. 1712, 2 kötet); Traité de la faiblesse de l'esprit (Amsterdam 1723); Carmina latina et graeca (Utrecht 1664, e művet H. tudomása nélkül nyomták ki; teljesebben Páris 1709 és 1728 jelent meg); Sur l'origine des romans (u. o. 1670 és más izben); De la situation du paradis terrestre (u. o. 1691); origines de Caen (u. o. 1702, Rouen 1706); Diane de Castro (regény, Páris 1728); Huetina ou pensées diverses de H. (kiadta Olivet, u. o. 1722) és Hueti commentarius de rebus ad eum pertinentibus (önéletrajz, Hága 1713, Amsterdam 1718, Lipcse 1719; franc. ford. Nisard: Mémoires de H., Páris 1853); Lettres inédites (kiadta Henri, 1879).
Kristóf Vilmos, német orvos, szül. Langensalzában 1762 aug. 12., megh. Berlinben 1836 aug. 25. Jenában és Göttingában tanult, aztán Weimarban mint gyakorló orvos működött és érintkezett Wielanddal, Herderrel, Geothével, Schillerrel; 1793. Jenában tanár, 1798. a porosz király házi orvosa, a berlini Charité első orvosa és a Collegium medico-chirurgicum igazgatója lett. A jenai csata után a királyi családot Königsbergbe, Memelbe és Tilsitbe kisérte, 1809-ben az uj berlini egyetemen a patologia és a terápia tanára, 1810. a minisztérium egészségügyi osztályának államtaácsosa lett. Művei: Ueber die Natur, Erkenntnismittel und Heilart der Skrofelkrankheit (Jena 1795, 3. kiad. Berlin 1819); Die Kunst, das menschliche Leben zu verlängern (u. o. 1796, a harmadik kiadástól kezdve Makrobiotika c. alatt jelnt meg, magyarul ford. Kováts Mihály, pest 1798, 12 rész, Buda 1825); Ueber die Ungewissheit des Todes (Halle 1791, 2. kiad. 1824); Guter Rat an Mütter (12. kiad. Lipcse 1875, magyarra fordította Őri Fábián László, Az anyákhoz való jó tanátsa c. alatt, Pozsony 1802); Geschichte der Gesundheit (u. o. 1812, 3. kiad. 1816); Praktische Uebersicht der Vorzüglichsten Heilquellen Deutschlands (u. o. 1815, 4. kiad. 1840); Enchiridion medicum oder Anleitung zur medizinischen Praxis, Vermächtnis einer 50-jährigen Erfahrung (u. o. 1836, 10. kiad. 1857); Kleinere medizinische Schriften (u. o. 1822-28, 4 köt., ujabb gyüjt. u. o. 1834). H. adta ki a Bibliothek der praktischen Heilkunde (1799-1835, 84 kö.) c. vállalatot és a Journal der praktischen Arznei- u. Wundarzneikunde lapot (1795-1835, 83 köt.) Önéletrajzát Göschen adta ki (Berlin 1863). V. ö. Augustin, H.-s Leben und Wirken (Potsdam 1836). Magyarul megvan még tőle: Szegények patikája, ford. Schedel Ferenc (Buda 1831).
l. Heuff.
ifjabb leánytestvér.