a vizeletbe a hugycsatornácskákból futó hengeralaku képletek, amelyek a hugy üledékének górcsői vizsgálatánál ismerhetők fel. Többnyire csak albuminuria kiséretében jönnek elő. A hámsejtcsövek üres hengereket képeznek, amelyek falát a hugycsatornácskák végső részéből származó hámsejtek képezik. Különösen a skarlatina utáni veselobnál jönnek elő. Többnyire ezekkel vegyesen és ezeknél gyakrabban fordulnak elő a hámsejtekkel bevont u. n. hámsejthugyhengerek és velök hasonló jelentőséggel birnak. A vörös vérsejtekből és rostonyából álló vérsejthengerek akut veselobnál fordulnak elő. A teljesen átlátszó, homogén hialinhengerek, továbbá a durván v. finoman szemcsézett állományu szemcsés H., a ritkábban elöjövő viaszfényü viaszcilinderek, a jód-jódkáli oldatban barnára festődő amiloidcilinderek jelenléte a vizeletben a vese megbetegedésére utalnak, anélkül, hogy cilinderek minőségéből a kórfolyamat minőségére biztos következtetés volna vonható. Egy cilinder különböző részei gyakran különböző cilinderek tulajdonságaival birnak.
l. Indigó.
(urethra), a hugyhólyag kivezető csöve, mely a férfinál az ondó kivezetésének szolgálatában is áll. A férfi H. 20-22 cm. hosszu, 3 részből áll: 1. a himvesszőben levő u. n. barlangos részből (l. Himvessző); 2. az erre következő 2-2,5 cm. hosszu hártyás részből, mely mint a H. legszükebb része H-szorosnak (isthmus urethrae) is neveztetik; 3. a hólyagból kiinduló 2,5-2,8 cm. hosszu monytövi részből (pars prostatica), körülvéve a monytövi miriggyel. Ebbe nyilnak egy 3 mm. nyálkahártyaráncon, az ugynevezett ondódombon az ondókifecskendőcsövek, közrefogva a 10-12 mm. mély, 1,6 mm. széles monytövi öblöt, melyet hibásan himméhnek neveznek, mert a hüvelynek felel meg. Az ondódomb oldalain nyilnak a monytövi mirigy kivezető csövei, körülbelül 30-an. A női hugycső csak 3-4 cm. hosszu, 7-8 mm. tág és könnyen tágítható; hüvely elülső falán vele szoros összeköttetésben halad és a hüvely bemenetele felett a szeméremrésbe nyilik. L. még Hiposzpadiazisz.
l. Hugykő.
(urethrotomia), azon sebészeti operáció, mellyel a hugycső felhasíttatik. A szerint, amint ezt belülről kifelé, vagy kivülről befelé végezzük, a H. lehet belső vagy külső. Az elsőnél a metszés csak a hugycső nyálkahártyáját éri, a másodiknál ellenben a külső bőr és a hugycső átmetszetik, mi által a hugycső ürege a testfelületre nyilik. A belső H.-t főképen szükületeknél végzik különösen ezen célra szerkesztett sebészeti eszközökkel (urethrotom); a külső H. pedig átjárhatatlan szükületeknél végeztetik, v. a hugycsőben fennakadt kövek, idegen testek miatt. A belső H.-nél könnyen történhetik a hugycsövet körülvevő szövetek beivódása vizelettel s innen súlyos következmények állhatnak elő. A külső H. után pedig nem ritkán hugycsősipoly marad vissza.
l. Striktura.
l. Gonorrhea.
l. Endoszkóp.
a vizeletben kiürülő cukor. Diabetes mellitusnál fordul elő. Igen kis mennyiségben van az ép vizeletben is. A cukortartalmu vizelethez kálilugot és kénsavas rézéleget adva, hevítéskor narancsvörös szin keletkezik (Trommer-próba). L. Diabétesz.
a vesében megy végbe, l. Vese.