l. Fürdő.
l. Molo és Hullámtörő.
(Tardona vulpanser), l. Kacsafélék.
a. m. rezgőmozgás (l. o.).
hullámszerüleg hajtogatott fémlemez. Leginkább 0,5-6 mm. vastag kovácsvas, acél- és cinklemezt használnak. A hullámozás a lemez teherbirását nagyon fokozza. A hullámok mélységét és szélességét különféle mélységüre készítik. A laposabb hullámu lemezeket leginkább tetők fedésére, a magasabbakat szerkezeti alkotó részül használják. Az elsők szélessége hullámhegytől hullámhegyig mérve 40-230 mm. között, az utóbbiaké pedig 50-200 mm. közt váltakozik, az elsők magassága 15-75 mm., az utóbbiaké pedig 50-200 mm. A H.-eket tengelyirányosan hullámozott hengerpárral, csigákkal vagy sajtókkal készítik. A nagyobb gyárakban, igy a nádasdi lemezgyárban is az utóbbit használják. A hullámlemezeket tetők fedésére fedémnek, gördülő redőknek, viztartóknak, hidborításnak stb. használják. (L. Cserépfödél és Fémfödél) V. ö. Landsberg Th., Die Glas- und Wellblechdeckung (1887).
(Melopsittacus undulatus Gould.), a kuszók rendjébe, a papagájfélék családjába tartozó madárfaj. Feje, begye kénsárga, válla és szárnyfedői zöldessárgák, különben szürke és hátán fekete és sárgás hullámvonalakkal tarkázott. Hossza 18, szárnyh. 9,5, farkh. 10 cm. Hazája Ausztrália. 1840. hozták Európába és jelenleg igen elterjedt diszmadár, ugy házaknál, mint az állatkertekben tartják. Könnyen szaporítható. Állítólag párja nélkül nem tud élni.
l. Habosítás.
(növ.), l. Hydropeltinidae.
az ártérnek ama része, mely valamely töltések közé fogott folyónál a meder széle és a töltéseknek vizfelőli tetőéle vagy a töltéseket helyettesítő magas part széle között elterül. Néha H.-nek nevezik a két átellenes töltés közötti egész területet, mely esetben a meder fölötti rész is benn értetődik eme kifejezésben.
erős töltés, mely a tengeri kikötőkben levő hajókat védelmezi a hullmázás káros hatásától. A kikötőben ugyanis a viznek nyugalomban kell lennie, illetve a viz mozgása csak oly mérvü lehet, hogy aki- vagy berakodás céljából ott horgonyzó hajókat ne mozgassa; mert máskülönben ezek egymáshoz vagy a rakodó falaihoz ütődvén, megsérülnének. A szelek és viharok okozta hullámzó mozgásnak tehát nem szabad a kikötőbe bejutnia, mert ez nagyobb viharok alkalmával egyértelmü volna az ott horgonyzó hajók tönkrejutásával. A H. tehát arra szolgál, hogy elzárja a hullámok elől a kikötőbe vezető utat: miért is ennek azon oldala felől van rá szükség, amerről a nyilt tengerre közlekedik; mert csak innenről jöhetnek veszélyes hullámok. Amerről a kikötőt előrenyuló szárazföld védi, oda szokták a kikötő bejáratát elhelyezni. Ha e természetes védelem hiányzik, vagy ha egyéb más okból magán a H.-n kell a bejárat számára nyilást hagyni, ott ez előtt megfelelő távolságban (hogy t. i. a hajóknak a kikötőbe való kényelmes bejutását ne akadályozza) egy másik H.-t is kell készíteni; melynek oly hosszunak kell lennie, hogy az oldalról jövő hullámok se juthassanak be a kikötőbe. A H. kőhányásból (a töltés helyén a tengerbe hányt kisebb-nagyobb kődarabokból) áll, melynek kersztszelvénye olyan, mint a szárazföldi töltéseké. Azon különbséggel mégis, hogy belső oldalát rakodóul is lehet használni; miért is felső része függélyes falazatból készül, hogy a hajók mellé állhassanak. Külső lejtőjét, melyet jobb minél kevésbé meredekre készíteni, több tonnányi súlyu természetes zömökkel való burkolás által kell a megbontástól megvédelmezni, minthogy a hullámcsapás okozta lökésekben óriási erő rejlik. A zömök legsúlyosabbak a vizszin közelében, mert a hullámzás hatása itt legerősebb.