népek. Igy nevezik a keleturópai turánokat, akik az ókorban és népvándorlás korában feltüntek, ideszámítva a parthusokat, alánokat, avarokat, bolgárokat, kazárokat, magyarokat, besenyőket, jászokat, kunokat stb. Az elnevezésnek azonban csak territorialis és történelmi jelentősége van s ilyen értelemben nem is lehet tagadni jogosultságát, de ettől aztán szorosan el kell választani a nyelvi s egyáltalában a genealogikus felosztást. Ebben az értelemben az ural-altáji vagy turán népcsaládban egy külön H.-csoport nem volt. Azok között a népek között, melyeket H.-knak tartanak, különböző csoportbeli turánok voltak; maguk a szittyák a szarmatákkal, alánokkal és parthusokkal együtt talán a szumir-akkad csoporthoz tartoztak, a hunnok és bolgárok pedig a törökség azon ágához, melynek nyelvét ma csupán a közép-volgai csuvasok beszélik; ugyancsak a törökségből, de egy másik ágból valók az avarok, kazárok (keleti turkok), besenyők s az oghuz vagy uz törzsből származott kun-palóc nép, mig a magyarok a finn-ugor népek csoportjához tartoznak. Legalább is három különböző csoportból származott népeket foglalnak össze a H. néven, melyek azonban történelmük egy bizonyos szakában egymással érintkeztek, összevegyültek, egymást átalakították s vérre, gondolkozásmódra, erkölcsi jellemre, életmódra, szokásokra, viseletre nézve egymás kölcsönös befolyása alatt nagyon hasonlókká váltak egymáshoz.
735 óta aquitaniai herceg, Eudo hercegnek a fia, kit a trónon is követett. Háborut viselt Karlmann- és Pippinnel; ez utóbbi azonban 744. meghódolásra, sőt lemondásra kényszerítette H.-ot. Megh. 774.
Keresztély Frigyes, német iró Menantes néven, született Wanderslebenben (Türingia) 1680., megh. Halleban 1721 aug. 6., mint a jog magántanára. Miután vagyonát elpazarolta, Hamburba ment, hol számtalan verset, operaszöveget s regényt irt. Ez utóbbiak egyike: Der satirische Roman (1705) miatt Hamburgot el kellett hagynia. Művei a Lohenstein modorban vannak irva. V. ö. Wedel, Geheime Nachrichten und Briefe von Herrn Menantes' Leben u. Schriften (1731).
A hunn-magyar eredet mondája szerint Nimród v. Menroth fia, Mogor testvére, kivel együtt a hunnok s magyarok ősapja, Árpád genealogiája tőle s nem Mogortól származtatta az Árpád-házat is. A monda a krónikairó felfogásával ellentétben, ki a magyarokat a hunnok egyenes ivadékainak mondja, két testvértől származtatva a két népet, nyilván egy régebbi felfogásnak ad kifejezést, midőn a hunnokat és magyarokat testvér-, de nem azonos népnek tekintették. Maga a H. név különben nem a hunn, hanem a hungár névvel függ össze, melynek olyan változata, mint p. bulgár helyett bular.
(ejtsd: hönnsze), folyó Drenthe németalföldi tartományban; a westdorpi magaslaton ered, többféle nevet vesz föl és Reitdiep néven az Északi-tenger egyik öblébe a Leuwerzee-be torkol.
(Hundsrück), csekély magasságu (átlag 500 m.) hegyes fensik a porosz Rajnai-tartomány D-i részében, a Mosel, Rajna és Nahe közt. A homokkőből, kagylómészből és agyagpalából álló H., legmagasabb csúcsa a Ny-i részében van, a Wald-Erbeskopf (816 m.). A Saar és Nahe völgye felé meredeken ereszkedik le, a Rajna és Mosel felé szelidebben. Magasabb részein árpát és zabot, főképen pedig kendert és lent termesztenek. A Rajna felőli lejtőin pompás gyümölcsök és borok teremnek. Kőszenet Ottweiler és Saarbrücken közt bányásznak.
(ejtsd: hönsztentn szent edmöndsz), község és gyors fejlődésnek indult tengeri fürdő Norfolk angol grófságban, a Wash partján, vasut mellett, 1000 lak.
(ejtsd: hönt), county Texas É.-amerikai államban, 2500 km2 területtel, 31 885 lak., Greenville székhellyel.
l. Hont és Hunt-Pázmán.
1. Alfréd Vilmos, angol festő, szül. Liverpoolban 1831. Az apja tájképfestő volt; az oxfordi egyetemen tanult és aztán a művészetnek szentelte magát. Az angol és skót partvidékek után készített táj- és tengeri képei különösen a lég és viz mesteri ábrázolása által tünnek ki. Képei: A vizár és a szél (1860); Goring Lock a Themse partján (1871); Yorkshire partján (1877).
2. H. György Ward, angol államférfiu, szül. Buckhouseban 1825 jul. 30., meghalt Homburg fürdőben 1877 jul. 29. Oxfordban tanult és 1857. a parlamentbe került, hol mint a konzervativ párt hive különösen mezőgazdasági kérdésekben szólalt fel. 1866. Derby a kincstár titkárává, 1868 februárban pedig pénzügyminiszterévé tette. Az 1874 febr. megalakult Disraeli-kabinetben az admiralitás első lordja lett, de ama türelmes rendelete következtében, melyet a rabszolgakereskedés elnyomásának kérdésében kiadott, népszerütlenné lett az angol szemeiben. V. ö. Political portraits (1873).
3. H. Jakab Henrik Leigh, angol iró, született Southgateban, London mellett, 1784 okt. 19., megh. Putneyben 1859 aug. 28. János bátyjával 1808. a radikális whig-párti Examiner c. lapot, később a The Reflector és Lord Byronnal a The Lipeval c. negyedévenkint megjelenő lapokat alapította. Művei közül nevezetesek: Critical essays on the performances of the London theatres (1807); On the folly and danger of methodism (180)); The story of Rimini (költemény, mely H. főműve, 1816); Lord Byron and some of his contemporaries (1828); Sir Ralph Esher (regény, 1832); Classic tales (1833, 5 köt.); Captain Swood and Captain Pen (tréfás költemény, 1835); A legend of Florence (dráma, 1840); The Palfrey (költemény, 1842); Imagination and fancy (Róma 1845); Men, women, and books (1847, 2 köt., uj kiadás 1870); A jar of honey from Mount Hybla (1847); The town (1848); Readings for railways (1850); Autobiography and reminiscences (1850, 3 köt., uj kiadás 1861); The fourth estate (az angol sajtó története, 1852); The religion of the herf (1853); Notices of Wycherley, Congreve, Vanbrugh and Farguhar (1855); The old Court Suburb (1855, 2 köt.). Lefordította Tasso Amintaját és modern angol nyelvbe ültette át Chaucer novelláit. Összegyüjtött költői művei Poetical works (London 1875) cimmel jelentek meg. Leveleit (Correspondence) fia, H. Thornton adta ki (u. o. 1862).
4. H. Vilmos Holman, angol festő, szül. Londonban 1827.; a londoni királyi művészeti akadémiában tanult. De tanárainak utmutatása nem elégítette ki, s az u. n. prerafaelita (l. o.) festőkhöz csatlakozott. 1854-ben fényes diadalt aratott Krisztus, a világ világossága c. remek festményével. Evvel nyitotta meg a legmélyebb vallásos érzéstől áthatott képeinek sorozatát, melyekben különös módon egyesül a legtősgyökeresebb realizmus a legideálisabb vallásossággal. 1856. állította ki a Bünbak c. hires festményét. Palesztinában is tartózkodott, hogy annál megkapóbb valószinüséggel ábrázolhassa tárgyait. A következő időben keletkeztek: A halál árnyéka; Urunk föltalálása a templomban; az eltévedt nyáj; Az ártatlan kisdedek diadala. Világi tárgyu képei közül említendők: A lelkiismeret felébredése és Május elsején reggel az oxfordi Szt. Magdolna-templom tornyán. H. a modern angol festészet uttörőinek egyike. Saját és társainak törekvését ékesszólóan fejtette ki The Praerafaelite Brotherhood cimen a Contemporary Review cimü folyóirat 1886. évfolyamában.