A gyakorlatban használatos H.-nek két csoportját különböztethetjük meg; az első csoportba a gördülő mozgásu bárdoló gépek és a fel és alá mozgatott vágó késekkel működő H. tartoznak; a második csoportot az u. n. húsőrlő gépek képezik. Az első csoportba tartozó gépeknél három fő alkotó részt különböztetünk meg, u. m. a szerszámot, a tönköt és a kettő mozgatására szolgáló mekanizmust. Bárdoló késekkel működő húsvágó gépet az 1. ábra mutat be. Hat darab ivalaku metsző éllel biró párhuzamosan elhelyezett kés gördülő mozgást végez a (k) forgató segélyével, melynek csapja az (S) rud kulisszájában mozgó csuszópofába nyulik.
[ÁBRA] 1. ábra.
Miután a kések az állványzatra erősített cikloidvezetékek segélyével mindig u. a. sikokban vezettetnek, igen gyorsan csatornát vájnának a fatönkbe és a reáhelyezett hústömeget sem vágnák el minden részében egyenletesen, ezért kell, hogy a hús aprítása közben a fatönk is tengelye körül elforogjon. A fatönk forgó mozgását (U) és (V) fogaskerekek segélyével a (T) tengelyen ülő kilincsmű eszközli, melyet a (K) tengely minden fordulásakor egy foggal forgat el tengelye körül. A forgásnak természetesen csak akkor szabad bekövetkeznie, hogy ha a tönk a késekkel nem áll érintkezésben, különben könnyen megeshetnék, hogy a késpengék élei elgörbülnének. Ezen célból a tönk közepén egy (C) pecek van, amelyre a kések a középállásban felülnek, mi által az érintkezés a tönk és a kések között megszünik; ezen pillanatban jó csak a tönk forgását létesítő kilincsmű működésbe. A tönk forgása által a hústömegnek lehetőleg minden része érintkezik a késekkel, amely hatás megfelelő irányító lemezek alkalmazása által növelhető. A gépnek működése szakaszos, miután nem folytonos táplálással, de időnkénti feladagolással helyezzük el a húst a fatönkre. Kemény, inas húsnemüek megaprítására oly gépet szerkesztenek, amelynél a bárdkések a gördülő mozgáson kivül egyenes vonalu haladó mozgásban is részt vesznek. Ily gépet a 2. ábra tüntet fel.
[ÁBRA] 2. ábra.
A (H) szögemeltyünek (K) forgató által okozott lengő mozgása következtében a bárdkések (A) és (B) pontjai a (C) és (D) vonórudak által a gép jobb oldala felé mozgattatnak el. A (H) szögemeltyü pontozott helyzetét véve figyelembe, az ábrából látható, hogy a bárdkések a gördülő mozgáson kivül még egy csuszó mozgásban is részt vesznek, amelynek nagysága (AB-bc) útkülönbség. A tönk elforgatása egy közvetítő mekanizmussal csavarkerék segélyével történik. Szerkesztettek oly gépeket is, amelyeknél a bárdkések végzik a hős egyenletes megaprítása céljából a forgó mozgást, mig a tönk áll, ezen gépek azonban komplikált mozgató mekanizmusuk miatt nem mentek át a közhasználatba. A húsbárdoló gépek egy különös neme még a korongalaku késekkel biró készülék. A 3. ábrában bemutatott gép működésben tartása kézi erő hajtással történik. Lényegében egy (a) tengelyből áll, melyen egymástól bizonyos távolságban (b) korongalaku kések vannak felékelve; a késekre tapadt hús eltávolítására egy lemezes fésü szolgál, amely a tengely két szélső (d) szárán ülő laza hüvelyekkel van összefüggésben. A készülék kezelése igen egyszerü, amennyiben a két szélső hüvelyknél kézben tartva, ugy hogy a lemezes fésü merőleges állásba jusson, a késkorongokat különböző irányok szerint gördítjük végig a tönkön.
[ÁBRA] 3. ábra.
Az eddig tárgyalt gépek előnyei, hogy aprítás közben a hústömeget elég jól elmetszik és kevésbé zuzzák össze, ami fontos az oly kolbásznemek készítésénél, amelyeknél a lényeges dolog, hogy a hús természetes összetételében, a finomabb nedvek kisajtolása nélkül kerüljön a kolbászba. E csoportba soroljuk még az oly H.-et is, amelyeknél a szerszám fel és alá mozgatva aprítja össze a húst. A fel és alá mozgatott késekkel működő gépeknek általános hátránya a tönknek gyors megrongálása, mi által a húst a faszilánkok tisztátalanná teszik.
[ÁBRA] 4. ábra.
A H.-ek egy más csoportja a húsőrlő gépek. Lényegben két szilárdan álló horizontális fekvésü burkoló hengerfélből állanak, amelyek csuklósan vannak egymással összekötve; a felső hengerfél az aprítandó hús felvételére tölcsérrel bir, mig az alsó részen a felaprított hús eltávolítására nyilás van hagyva. A burok-hengerben egy dob forog, amely csavarvonalban elhelyezett vaslécekkel van ellátva. A forgó dob a tölcséren át betáplált húst megragadva, azt a külső burokhengerfélben egymástól megfelelő távolságban szilárdan megerősített kések felé vezeti. Az ide tartozó gépek kisebb-nagyobb mértékben eltérő szerkezete a kések megerősítési módjára vonatkozik és többé-kevésbé azon elvnek igyekszik megfelelni, miszerint a kések az élesítés, tisztítás és javítás céljából a burokhengerből könnyen kiszedhetők és ismét összeállíthatók legyenek. Megemlítést érdemel a Collin-féle húsőrlő gép (l. 4. ábra), melynél a dob egy darab öntvényből készül. Készítése ugy megy végbe, hogy egy teljes hengerbe csavarmenet szerint (D) mélyedéseket vájnak ki és a szabadon kiemelkedő rész (F) egyik oldalról radialis csavarmenet szerint képeztetik ki, mig a másik oldala egy bizonyos görbe szerint fokozatosan a mag (D) felületébe megy át. Az emelkedések a henger tengelyére merőleges bevágásokkal vannak ellátva, amelyeken a burokhengerfélben szilárdan helyt álló kések hatolnak át. Általános hátrányuk az e csoportba tartozó gépeknek, hogy a húst inkább szakítják és zuzzák, a helyett, hogy elmetszenék. Ott, ahol főzött vagy rögtön felhasználandó hús aprításáról van szó, beválnak és házi célokra nagyon elterjedtek.
a keresztény egyházakban Krisztus feltámadásának emlékünnepe. A magyar elnevezés onnan származik, mert a hivők a feltámadás emlékünnepét megelőző bőjt után e napon kezdték meg a húsevést. Már a kereszténység első századaiban vita támadt a H. megtartásának ideje miatt, mig abban a niceai zsinat 325. határozatot nem hozott és pedig olyképen, hogy a H. mindig azon vasárnapon tartassék, amely a tavaszi éjnapegyen utáni holdtöltére következik; ha pedig a zsidók paszkája is e napra esnék, akkor a reá következő vasárnapon. Igy a H. mindig márc 22. és ápr. 25.-ike közé esik. A H. idejének minden évre való kiszámítása annyiban fontos, mert ennek korábbi vagy későbbi megtartásától függ az egész év mozgó ünnepeinek berendezése. A H. kezdettől fogva a kereszténység legnagyobb ünnepe s a megváltás és a feltámadás tekintetéből a hivekre nézve nagy jelentőséggel bir. Azért a H.-ot az arra való előkészületül a nagybőjt, vagyis a magábaszállás és a bünbánat ideje előzi meg. A H. előtti hetet nagyhétnek nevezzük, a megváltás nagy eseményeinek emlékére. Ennek főnapjai a virágvasárnap, a zöldcsütörtök, a nagypéntek és a nagyszombat. A H.-i szertartások köznapja a feltámadási körmenet, amelyet a nyugati egyházban nagyszombaton este felé, a keletiben H.-vasárnap reggelén tartanak. A hajdani keresztények H. napján e szavakkal köszöntötték egymást: Krisztus feltámadt! amint ez a keleti egyházban még most is divik. A katolikus egyházban a feltámadás fölötti örömnek mintegy jelszavát az alleluja képezi. A H. napján szokásos bárány, kalács, tojás és másféle eledelek szentelésének jelképi értelme van. A husvéti bárány Jézust jelképezi, akinek előképe volt ama bárány, amelyet a zsidók Egyiptomból való kiköltözésük alkalmával ettek; a kalács Jézus feltámadása eseményén alapszik, aki feltámadása után tanítványainak megjelent, a kenyeret-megadá s velök evett; a tojás pedig a belőle kikelő madárral a sirjából feltámadó Krisztust jelenti. Ezzel függ össze a himestojás készítés is. Régente a H.-vasárnapot követő hét ünnepként tartatott; Mária Terézia országaira nézve XIV. Kelemen pápa 1771. ugy intézkedett, hogy a H. ünnepe csak két napig tartassék.
l. Husvét.
igy nevezik Deák Ferencnek azt az 1856 ápr. 16. a Pesti Naplóban megjelent cikkét, mely újra folyamatba hozta az 1861 óta némileg elhagyott kiegyezési tárgyalásokat. A cikket Deák Ferenc ápr. 14. szombaton mondta Salamon Ferenc tollába. Kiinduló pontja a bécsi Botschafter c. lapnak egy megjegyzése: «hogy a magyar történelmen egy elkülönző vágy vonul végig«; Deák F. ezzel szemben kifejti, hogy a magyar nemzet igenis mindig ellenállott és ellen is fog állani a beolvasztási törekvéseknek, de azért ezt a százados vonását nem szabad azonosítani a végső elszakadásra való törekvésekkel. Ezeket mindig a fejedelmek rossz tanácsosai idézték elő. A Napló e számát egy magyar báró bemutatta Ferenc József császárnak, ki örömmel vette a hirt, hogy az Deák tollából eredt. V. ö. Toldy István, Öt év története; Kónyi Manó, Deák F. beszédei; Törs Kálmán, Deák emlékezete.
azon nagy, régente szinte óriási: 60-100 fontos gyertya, amelyet a kat. egyházban nagyszombaton szentelnek s az oltár evangeliumi oldalán tartanak egészen áldozó csütörtökig. Ezen gyertya a ráillesztett öt tömjéndarabbal a feltámadott Jézust jelenti. Használata a VI. sz.-ból származik.
vidám tréfák, amelyek majdnem az egész földkerekség keresztényei közt többé-kevésbé el vannak terjedve. Ilyenek a husvéthétfői kirándulás (Emmaus), a némely országokban divó örömtüz-gyujtás, a husvéti nyul, a korbácsolás, a locsolás stb. L. még Husvét.
(Rapanui, Vaihu), Sala y Gomezzel együtt a legtávolabb keletnek fekvő sziget a Nagy-óceánban, a d. sz. 27° 10´ és a párisi ny. h. 111° 46' 14" alatt 118 km2 területtel és 150 lak. Az egész sziget vulkáni kőzetekből áll, bár működő vulkán nincs rajta. K-i szélén emelkedik a Ranororaka és DNy-on a Panokau (480 m.) nevü kráter. A partok csak DK-en alacsonyak. Legjobb kikötő Ny-on a Cook-öböl. Folyóvize nincs; csak esőtócsái. Az éghajlat egyenletes és egészséges. A talaj termékeny, de fák alig vannak rajta. Az egyedüli emlősök az Európából importált házi állatok. Érdekesek rajta a sziklából kivésett, durva emberi alakok és a tumulusok (pakoapa-k). 1722 ápr. 6. Roggeveen hollandi hajós fedezte föl husvét napján. Lakói egykoron számosabbak voltak, de a rabszolgakereskedők sokat elhurcoltak. 1888 óta Chile a magáénak tartja.
l. Hússzemle.
(helyesebben Hus, cseh nyelven a. m. lud) János, csehországi reformátor, született Huszinetzben (Csehország) 1369-ben, megégettetett Konstanzban 1415 jul. 6. A prágai egyetemen végezte tanulmányait, azután pappá szenteltetett, 1393. a szabad művészetek, 1394-ben a teologiai tudományok baccalaurátusa, 1396. magiszter lett, 1398-ban megkezdte egyetemi előadásait, 1401. a bölcsészeti kar dékánja, 1402. egyszersmind a csehek előtt nagy tekintélyben állt Bethlehem-kápolnának is szónoka, majd a királynénak gyóntatója lett. Már ifju korában beszivta a szabad szellemet részint tanáraitól s főként Znaimi Szaniszlótól, Janow Mátyás volt prágai tanár irataiból, részint Wicklefnek már ekkor Csehországban is ismert műveiből; az ő szabadabb szelleme azonban kezdetben nem annyira a hittani tételek reformálására, mint inkább a nép és papság erkölcsi életének javítására és egyszersmind a prágai egyetemen a cseh nemzetiségnek a németek tulsúlya ellenében való felszabadítására irányult. A H. prédikációi által felizgatott papság itélete abban nyilvánult, hogy Wicklefnek 45 tételére kárhoztatást mondott (1403). H. nemcsak a király, királyné s a nagy közönség, de még a prágai érsek Zbinko előtt is nagy kedvességben állott s ez utóbbi H.-t a kerületi zsinat prédikátorává nevezte ki. Midőn azonban a király H. buzdítására az egyetemen azt az intézkedést tette, hogy az idegen nemzetiségü (szász, bajor, lengyel) tanároknak az eddigi három szavazat helyett csak egyet, a cseh nemzet tanárainak pedig az eddigi egy szavazat helyett hármat engedélyezett, s midőn ennek folytán az idegen nemzetiségü tanárok és tanulók (több ezeren) Prágát odahagyván, a szabad szellemü párt az országban felülkerekedett, ekkor az érsek meghasonlott vele, V. Sándor pápánál bevádolta, de viszont H. az érsek ellen emelt panaszt. A pápa a kölcsönös vádaskodásra 1409 dec. 20-iki bulláját adta ki, melyben az érseket feljogosította, hogy a Wicklef iratainak és tételeinek terjesztőit kiközösítéssel büntesse, s a parokiális és zárdai templomokon kivül más helyeken való prédikálásukat betiltsa. Az érsek ezek folytán H.-ra az átkot kimondta; ez ellen H. XXIII. János pápához fellebbezett, de a pápa az érsek eljárását helybenhagyta, H.-t magaigazolása végett Bolognába idézte, midőn pedig H., a király által is akadályoztatván, ezen idézésre nem jelent meg, a pápa őt Colonna bibornok által ismét kiközösítette, s tartózkodási helyét egyházi tilalom alá vetette. Vencel azonban igyekezett békés uton elintézni a dolgot; felhivására H. egy hitvallást nyujtott be, az érseknek pedig bizonyítványt kellett volna Husz igazhitüsége felől Rómába küldeni, de ezen irat kiállítása előtt meghalt.
A pápa és H. közötti meghasonlás tüze ujabb lobot vetett, midőn a pápa a nápolyi király, László ellen keresztes háborura hivta fel a keresztény világot, mely intézkedését a pápának H., valamint barátja, Jeromos is (l. o.), mint istentelent megtámadta; a népnek a pápa és a papság elleni gyülölete egyre fokozódott, még inkább pedig akkor, midőn Angelo bibornok Prágára kimondta az egyházi tilalmat (interdictumot, 1412). H. ekkor Vencel egyenes kivánságára - nehogy a zavar fokoztassék - Prágát odahagyta, s ez idő után az őt pártfogoló cseh nemesek birtokain és váraiban tartózkodott. Ekkortájt irta (1413) De ecclesia cimü iratát, melyből később az ellene emelt vádpontokat vették; akkor irta Palec István egykori barátja ellen egyik főbb hittani művét, melyben már tanítja, hogy a keresztény vallásnak egyedüli forrása a szentirás, habár még akkor távolról sem vonta le ezen elvnek minden következményét, igy p. még ekkor az urvacsorai átlényegülési tant, a szentek tiszteletét érintetlenül hagyta. Zsigmond császár, kit mint a gyermektelen Vencel testvérét, a cseh királyságban utódát, közelről érdekelt ezen mozgalom, a konstanzi zsinaton óhajtotta ezt elintéztetni, azért H.-t ide császári védlevél mellett meghivta. Utjában, melyen három cseh nemes kisérte, minden állomáson prédikált s ajánlkozott, hogy tanai mellett nyilvános szóvitán lándzsát törhessen. Konstanzban azon okból, mert nem tartotta magát az egyházi parancshoz, főleg, hogy misét ne mondjon, kezdetben enyhe, később súlyos börtönbe vetették; 1415 jun. 5., 7. és 8. a zsinat által kiküldött bizottság kihallgatta. Jul. 6. hirdették ki az itéletet s még aznap a városon kivül felállított máglyán megégették.
Bátran, Zsoltárokat énekelve s Krisztust dicsőítve lépetett a máglyára. Kivégzése napját Csehországban hosszu időn keresztül mint ünnepnapot megülték, mignem ezt a Nepomuki szt. János szentté avatása után ennek ünnepe kiszorította. Összegyüjtött iratai: Historia et monumenta J. Haussii et Hieronymi Pragensis cimen 1558-ban adattak ki Nürnbergen; ujabban Palacky adta ki iratait és leveleit ily cim alatt: Documenta Magistri Joannis Hus vitam, doctrinam, causam etc. illustrantia (1869). V. ö. Becker, H. u. Hieronymus von Prag (1858); Berger, J. Hus u. König Stigismund (1872); Lechler, Joh. v. Wicklif u. die Vorgeschiche d. Reformation (1873, 2 köt.); Denis, H. et la guerre d. Hussites (1878); Lechler, J. H. (Halle 1892); Uhlmann P., Königs Sigismund Geleit für H. (Halle 1894).
a sakkjátékban az egyik tiszt neve; de hivják lónak, ugrónak vagy kutyának is. - H. a katonaságnál, l. Huszárok.