(állat), l. Gibbon.
Schönh. (állat), az orrmányos bogarak családjába tartozó bogárnem; csápjai a szájzug mögött izülnek, tövükkel a szemeket nem érik el, ostoruk 7 izü; orrmánya majdnem oly hosszu, mint a nyakpajzs, meglehetős hengeres; nyakpajzsa alig hosszabb, mint aminő széles; pajzskája látható; szárnyfedői kétszer oly hosszuak, mint amily szélesek együttesen; 22 faja közül 7 európai s ezek közül 5 nálunk is tenyészik; valamennyi a tűlevelü fáknak ellensége. Legközönségesebb fajok a H. abietis L. és H. pinastri Gyl. Lárváik nem kártékonyak, mig ellenben a kifejlett bogarak a fák kérgének elrágásával igen nagy károkat okozhatnak.
Latr. (állat), a levéldarázsok családjába tartozó darázsnem tojásforma első csápizzel; lárvái 18 lábuak; hazánkban több faja tenyészik; legközönségesebb a H. rosarum Fabr., mely legelőször májusban s aztán másodszor augusztusban jelenik meg a rózsatőkén; a nőstény petéit 2 sorban a fiatal hajtásokra rakja s ezekből 8-10 nap mulva a kis lárvák előbujnak. A lárvák világos kékeszöldek, fölül sárgák, fénylő, fekete hossz-sávokban álló szemölcsökkel; a leveleket rágják el a szélétől a főérig; a földben bábozódnak be, de a második nemzedék kitelel.
Gunnar Olaf, svéd régiségbuvár és iró, szül. Hönetorpban (Smaland) 1818 máj. 18., megh. Sunnanvikban (Smaland) 1889 jul. 5. Upsalában tanult, 1839. a stockholmi kir. könyvtárnál nyert alkalmazást, 1857. a stockholmi kir. szinház első igazgatója lett. 1860-64. svéd ügyvivő volt Rio de Janeiróban. H. Stephens György archeologussal együtt már korán nagy gyüjteményt állított össze Svédország népies irodalmából s idevonatkozólag két nagy munkát adott ki: Svenska folksagor och äfventyr (1 köt., Stockholm 1844-49, 1875, befejezetlen) és Sveriges historiska och politiska visor (1 köt., u. o. 1853, befejezetlen). Van egy Dacke-fejden c. történelmi drámája is. Legnevezetesebb munkája: Wärend och Wirdarne (1. és 2. köt., Stockholm 1864-68). Svédország etnográfiájával foglalkozik.
(ejts: hájmansz), l. Henrik, belga műkritikus, H. Lajos öccse, szül. Amsterdamban 1836. 1867 óta a brüsszeli városi könyvtár rézmetszet-osztályában hivataloskodik. Művei: Documents de la bibliotheue royale de Belgique (Brüsszel 1864); Compositions décoratives des grands maîtres de toutes les écoles (1879); Histoire de la gravure dans l'école de Rubens (1879); Le réalisme, son influence sur la peinture (1884).
2. H. Lajos, belga iró, szül. Rotterdamban 1829., megh. 1884 máj. 23. A történelem tanára lett Brüsszelben (1854) s azonfelül a szabadelvü Étoile belget s az Écho parlementairet szerkesztette; 1859 óta pedig a képviselőháznak volt a tagja. Művei: Histoire du marquisat d'Anvers (1848); Le Rhin monumental (2 köt.); ezt két regény követte: La famille Buvard (1858) és André Bailly (1861). Továbbá: Hist. populaire de la Belgique (1860, 18. kiad. 1880); Hist. de Léopold I. (1865); Hist. politique et parlementaire de la Belgique (ez főműve, 3 köt. 1869-70); Hist. parlementaire de Belgique (1877, folytatta H. Pál); Six nouvelles (1882); La Belgique contemporaine (1884, 2. kiad.) és Bruxelles á travers les ôges (1883, 2 köt.).
v. Hymenaios (gör.), a házasság istene, Apollon és valamelyik Muzsa (Terpsichore, Urania, Kalliope) fia, aki a maga lakodalmáról eltünt és azóta minden házasság alkalmával keresték. Mások Dionysos és Aphrodite gyermekének mondják. Az attikai mondákban H. argoszi szép fiu, aki az athéni szüzeket egyszer megmentette a rablóktól, akiket alvás közben megölt. A művészet szárnyas ifjunak ábrázolta, mint Erost, csakhogy komolyabb arcunak; kezében nászfáklyát és fátyolt tart. L. még Himen és Hüvely.
(növ.), l. Kopálfa.
(növ.) a. m. spóraréteg v. termőréteg, főleg a kalapos gombák, meg a zuzmók spóratermő rétege.
(növ.), l. Hártyás gombák.
(növ.) a. m. hártyalevelüek vagy hártyaharasztok, a harasztok rendje. A Hymenophyllum Tunbridgense L., állítólag Fiume körül nőne, de ott most senki se találja.