1. Ypsilanti.
Ill. (állat), az erszényes emlősök rendjébe tartozó állatfaj.
Thoas lemnoszi király leánya. A lemnoszi nők féltékenységből megölték férjeiket, de H. megmentette apját ugy, hogy megszöktette. Midőn később az argonauták Lemnosz szigetén kikötöttek s az ott levő férjtelen nőket magukévá tették, H. Jasontól Euneos és Thoas nevü fiait szülte (mások szerint Dionysos istentől szülte őket). Időközben kitudódván, hogy H. megmentette az apját, menekülnie kellett a többi asszony elől s szöktében tengeri rablók kezébe került, akik Lykurgos nemeai fejedelemnek adták el. Itt Opheltes királyfiunak lévén dajkája, véletlenül a gyermek halálát okozta. E miatt halálra akarták hurcolni, de fiainak közbejötte megmenté.
Ill. (állat), l. Pocok.
1. Hyrax.
(állat), az emlősök Lamnunguia rendjének egyetlen neme, melynek fajai külsőleg a marmotára emlékeztetnek; testük megnyult; lábaik gyengék, középmagasak; fejük meglehetős nagy; pofájuk rövid; felső ajkuk hasadt; füleik rövidek, kerekek; lábaikon elől 4, hátul 3 ujjuk van; farkuk igen rövid; lábaiknak karmai lapos patához hasonlítanak. Az eddig ismert két faj egyike a Daman (H. capensis Schreb), a másik a Saphan (H. syriacus Schreb); mindkettő társaséletü és sziklahasadékokban tanyázik: táplálékuk gyümölcs, magvak és gyökerek; húsukat megeszik, és megszárított bélsárukat azelőtt hyraceum néven orvosságul használták. A hyraecum vizben, borszeszben és éterben csak részben oldható. Belsejében rendesen szőrök és növénymaradványok találhatók; alkotórészei pedig az illó olajon és gyántán kivül hippursav, benzoesav, melansav, hugyanyag, hugysav, kasztorin, stb.
l. Hirkania.
l. Makkabeusok.
Mihály, pápai prelatus, szül. Oszlányban (Bars) 1823 dec. 17. Tanulmányait Privigyén, Léván, Kecskeméten. Pesten és Nagyszombatban végezte. Pappá szentelték 1847 február 27. Az 1848-iki szabadságharcban ő is fegyvert ragadott és mint nemzetőr a Simunich elleni hadjáratban tettleges részt vett; 1849 ápr. 18. Trenk alezredes által elfogatván, Teschenbe, Olmützbe, végre Pozsonyba vitetett, hol haditörvényszék elé állítva, hat heti fogságot szenvedett. 1853 jan. 16. püspöki iktató és lajstromozó, 1854. szept. 13. garam-sz.-kereszti plébános, 1855. püspöki titkár, 1860. szentszéki ülnök, 1864. iskolaigazgató, 1868. besztercebányai kanonok, 1872. dömösi prépost, 1889. pápai házi prelátus és amellett Moyses, Ipolyi és Bende püspökök oldalánál 1893 febr. 24-ig az egyházmegyei hivatal vezetője. Több magyar költeményt irt.
József, anatomus, szül. Kismartonban 1811 dec. 7., megh. Perchtoldsdorfban 1894 jul. 17-én. Orvosi tanulmányait Bécsben végezte, hol 1833. már a boncolástani tanszék proszektora lett; mint ilyen számos remek preparatummal gazdagította a boncolástani muzeumot. 1837. meghivta a prágai orvosi fakultás a boncolástan nyilvános rendes tanárává, 1845. ismét Bécsbe ment mint az I. boncolástani tanszék igazgató-tanára. Mint ilyen 1874-ig működött, ekkor nyugalomba vonult. Egész vagyonát (körülbelül 300,000 frt) jótékony célokra hagyta. Főbb munkái: Lehrbuch der Anatomie des Menschen, mit Rücksicht auf physiologische Begründung und praktische Anwendung (Bécs 1847, 2 köt., 18. kiad. 1885.); Handbuch d. topogr. anatomie (Bécs 1847, 2 köt., 7. kiad. 1882); Vergleichende anatomische Untersuchungen über das Gehörorgan des Menschen u. der Säugethiere (Prága 1845); Beiträge zur vergleichenden Anbiologie (Bécs 1850); Beiträge zur Morphologie d. Urogenitalorgane der Fische (Bécs 1850) stb. Magyarul megjelentek: Az emberbonctan tankönyve, ford. dr. Foltényi János és dr. Rhédey Antal (Buda 1849); Az ember gyakorlati tájbonctana, orvosnövendékek számára (Sárospatak 1869).