1. nyugat-afrikai város, más néven Ebo, a Niger-delta szögén, az innen a Nun vagy Brarz folyón a parthoz szállított pálmaolaj fővárosára, a Nigertől K-re Altcalabarig terjedő Ibo- v. Igbotörzshöz tartozó 6000 lakossal. - 2. I., sziget és város Kelet-Afrikában, a portugál Mozambikban, 2500 lakossal, köztük négerek, arabok, bamánok és néhány európai; helytartó s néhány európai kereskedőház székhelye. A városnak hajdan számos nagyszerű pompás épülete volt, ezek most mind romokban hevernek. A kivitel kauri kagylókból és rabszolgákból áll. Ez a sziget 27 mással a Quirimba szigettengerhez tartozik, mely a szárazföld partján levő néhány kereskedelmi teleppel az I. kerület alkotja, melynek (1873-ban) 6590 lakosa volt, köztük 5150 rabszolga; nagyobb kivitelü termékei főleg szezám, manna, orseille és teknősbékák.
(növ., bibolya vagy vihola a Balatonnál, ivola, Viola Tourn.) a róla nevezett család egy-, két-, v. többnyári füve, ritkán félcserjéje, mintegy 250 (hazánkban mintegy 20, de sok eltérés) fajjal majdnem az egész földkerekségen. Szára gyakran megkurtul, földbeli tőke marad, némelykor indát ereszt. Levele egyszerü, gyakran sziv-, vagy veseforma, ritkán hasogatott (v. pinnata L.). Virága gyakran a tőke fejére egyenként ered, vékony nyélen csüng, a nyél teteje felé pedig két hegyelevele van. A gyümölcs apró, rügyalaku s egésze nyáron fejlődő, rejtve porzó, apró virágokból lesz, melyek termékenyülés után a földbe befuródnak s a gyümölcs ott érik meg. A Viola mirabilis L. eleinte törpeszáru, később ugyanabból a tőből virágzó szárat hajt, de többnyire csak sziromtalan, rejtve porzó virágokkal. A törpeszáruak legismertebbike és a legkedveltebbike a Viola odorata L. (illatos I.); majd egész Európában s Ázsiának nagy részén terem. Gyökerében meg a tőkéjében, valamint a rokon fajokéban is, hánytató és meghajtó violin v. ibolya-emetin van. A savtól piros, az alkálitól zöld szinü lesz. a kerti sok- és nagyvirágu, t. i. a hónapos, olasz, orosz, cár-I., a belle de Chatenay, Victoria regina stb. fajták a kertkereskedelemnek jövedelmező cikkei. Az I. nevét más növényre is átruházták (sárga viola, Matthiola). Kedvelt diszvirág maradt, a szerzetesek kertjükben termesztették és fűszerül, valamint illatos vizhez használták. Az árvácska v. Szt Háromság virága is ibolyafaj (háromszinü I.), l. Cinkibolya, Árvácska. Sárga I., l. Cherianthus. V. ö. Borbás, Violarieen, Koch Synopsisában 1890.
(növ.) l. Jacaranda.
(növ., Violaceae, Violarieae), az ibolyaképüek rendjének családja. Fűnemü, egészen v. félig cserjés növények, váltakozó, a rügyekben összehengeredő és pálháktól támogatott ép vagy szabdalt levelekkel. Virágjok kétoldalas, ötöstagu, a levél tövéből nő, az alsó szirma üres sarkantyut visel; a kehely maradandó; az öt him feje mintegy együttnemző, a magzatra sorosan ráfekszik s befelé nyilik; kettőnek mézfejtő függeléke van s a szirom sarkantyujába nyulik. Gyümölcse tok, háromfelé reped, a magvak a termőlevelek közepén húzódnak végig. Mintegy 270 faja majd az egész földön elterjedt; a cserjések a melegebb éghajlat alatt, különösen Amerikában, a fűnemüek inkább az északi mérsékelt éghajlat alatt tenyésznek. Némelyik fajnak sajátságos csipős hánytató vagy meghajtó anyaga (anchietin) van.
violagyökér (radix ireos florentinae), az Iris florentina és az Iris germanica tökéi. Az előbbi értékesebb, finomabb szagu. A tőkék felszinesen meghámozva, gyakran kockára vágva, sőt porrá zuzva kerülnek a kereskedelembe. A szebb darabokat, melyeket fogazó gyermekek számára készítenek ki, erősen meghámozzák, laposra vágják és simára reszelik. Az I.-nek ibolyára emlékeztető szaga csakis a tőke szárítása közben kezd jelentkezni: ezen szag kámforszerü illanó olajtól származik.
falmagvazók v. falamagvasak (növ., Parietales), a bodorrózsafélék, bixaceák, tamariska-, harmatfű-, frankenia-, ibolya- és rezedafélék egyesített rendje a kétsziküek szabadszirmu között. Pároséltü virágjok részei ötöstaguak, a him ritkán sok, a megrejtő belső, többnyire három levélből alakul, de egyrekeszü s a magvak a falából nőnek ki.
és ibolyamoszat (növ.), l. Chroolepus.
(huile antique de Violette), illatosított tiszta zsiros olaj, többnyire oliva-olaj, melyet a Viola odorata virágaiból Dél-Franciaországban készítenek. Az ibolya illanó olaját mesterségesen is tudják előállítani s ez az ionon.
porrá zuzott ibolyagyökér (l. o.).
arab név, a. m. Ábrahám.