1. török szultán 1640-48-ig, I. Achmed szultán 3. fia, szül. 1615 nov. 4., megöletett 1648 aug. 12. Bátyját, IV. Muradot követte a trónon, mint oszmán szultán törzsének utolsó sarja és törzsatyjává lett az utána következő összes szultánoknak. Kegyetlen, kapzsi és költekező fejedelem volt, akit még az ulemák és janicsárok is csakhamar meggyülöltek és midőn az egyházi javakra is kivetett adót, a janicsároknak járó zsoldot pedig megtagadta, 1648 aug. 8. letették és negyednapra megfojtották. Követte fia, IV. Mohammed, aki az atyja által Velencével Kréta birtoklása miatt indított háborut is folytatta.
2. I. pasa, egyiptomi hadvezér és kijelölt trónörökös, Mehemed Ali alkirálynak fogadott fia, szül. 1789., megh. Kairóban 1848 nov. 10. Pályáját az arab vahabiták és nubia törzsek leigázásával kezdte meg (1819-20); azután európai mintára szervezte az egyiptomi hadsereget, melynek élén (1825) a török szultán fölszólítása folytán a felkelt görögök leigázására Moreában indult. El is foglalta a Peloponnezust s megadásra kényszerítette Miszolunghit (1826). Hadaiazonban görög földön oly rettenetes pusztítást vittek véghez, hogy az angol és orosz kormány 1827. a portánál I. távozását kierőszakolták. Nemsokára I. (francia segélyben bizva) a szultán ellen fordítá győztes fegyvereit; 1831. leigázta Sziria nagy részét és 1832 máj. 25. St. Jean d'acre-t is rohammal vette be; miután pedig konia táján (1832 dec. 20.) ujra megszalasztotta a szultán hadait, ez Sziriát és az szt. földet Mehemed Alinak engedte át, ki ilyformán egy hatalmas egyiptomi-elő-ázsiai birodalomnak birtokába került. Ámde az egyiptomi kormány és maga I. is mint helytartó annyira zaklatta Sziria lakóit, hogy ezek 1834. fegyvert fogtak. Ezt a felkelést I. ugyan vaskézzel leverte, de az 1838. a törökökkel kitört ujabb háboru folyamában, a Nisibis mellett 1839 jun. 24. kivivott siker dacára, kudarc érte az egyiptomiakat, kik az angol, orosz és osztrák hajóhad elől Sziriából távozni kényszerültek. Miután Mehemed Ali alkirály Sziriáról formaszerüen lemondott, I. is visszatért Egyiptomba, hol egy ideig birtokain élt, mignem Mehemed Ali a portával kötött titkos szerződésben őt fiául és utódául nem fogadta. Ezóta az udvarban élt és 1848. nyilvánosan is kezdett szerepelni, mint a porta által elismert trónörökös. Néhány hónappal később azonban (még mielőtt trónra lépett volna) meghalt, a trón pedig, I. gyermekeinek mellőzésével. Mehemed Ali unokájára, Abbas pasára szállott. Utóbb azonban. I. egyik fia, Iszmail, mégis khedive lett.
nagyközség Szabolcs vármegye dadai felső j.-ában, (1891) 3341 magyar lakossal, posta hivatallal és postatakarékpénztárral.
-család (vajai és ibrányi). Némelyek szerint e régi magyar nemes család törzs-őse egy keresztény hitre tért török pasa volt, ki a Szt. György, később Ibrány nevü helységben telepedett le. E föltevés azonban nélkülözi a történeti alapot. A valószinüleg már IV. v. Kun László idejébe, 1280 körül fennálló családnak nem egy tagja nagy szerepet játszott a magyar közélet terén. I. György 1474. a budai, I. István 1507. az esztergomi káptalan kanonokja. - I. Miklós 1517. Szatmárban kir. adományi-birtokot nyert. részt vett a Szapolyai egybehivta tokaji gyülésben 1526. - I. Ferenc alországbiró, alapos törvénytudó hirében állott. Midőn 1572. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem és Békés Gáspár között Fogaras vára miatt heves viszálykodás támadt, Békés kérelmére Miksa császár I.-t küldte Erdélybe, hogy mint egyeztető és békéltető biró szerepeljen. Báthory azonban nem engedte meg neki az ügy megvizsgálását, mivel - mint mondá - Erdély igazságos és szakértő birták dolgában nem szorul senkire. Az 1582. IV. t.-c. tanusága szerint az országgyülés részéről azon kitüntető megbizatásban részesül, hogy a Szepességbe küldetett ki, a határszélek megvizsgálása végett. Fia, I. László, 1635. a rendek választotta vámbizottság egyik tagja. - I. Mihály 1649. hadnagy II. Rákóczi György seregében, majd váradi alkapitány, kinek őrizetére nagy pénzösszegeket bizott a fejedelem. Kemény János alatt is több ütközetben vitézkedett. Fia, I. Ádám, a török ellen küzdött; 1661. fogságba esett. - I. László, a családban e néven negyedik, II. Rákóczi Ferenc bátor ezredese. Elesett az 1707-iki szerencsétlen végü trencséni ütközetben. - A mult sz. végén és jelen sz. elején több I.-val találkozunk Szabolcs vármegye tisztikarában. V. ö. Vajai-Ibrányi-család levéltára (Századok, V. 1871).
(török), szük és hosszukás nyaku edény, mely főleg vizes edény szolgálatát teszi. A mohammedán rituáléban nem kis jelentőségű ez az edény, mely a test tisztántartására szolgál, innen az ibrikdár elnevezés is. E szó ibriktartót jelent és mint udvari hivatal a szultán személyes szolgálatában állott.
Henrik, norvég drámairó, szül. Skien norvég városkában 1828 márc. 28. Atyja kereskedő volt. Családja egy ideig jómódban élt, később, I. 5 éves korában, elszegényedett. A család balsorsa maradandó nyomokat hagyott a gyermek lelkében, a pesszimisztikus világnézet csiráit ojtva belé. 16 éves korában Grimstadtban gyógyszerészetet kezdett tanulni. De lelkében társadalmi helyzetét messze tulhaladó vágyak éltek már és kritikus elméjét hamar munkára ébresztették a kis városok félszegségei. tanulni akart. 1848., amikor a slezvig-hosteini háboru kitört, a husz éves ifju szenvedélyesen izgatott a németek ellen. Látva, hogy honfitársai semleges állást foglalnak el, s a dánokat magukra hagyják, mély megvetéssel el a gyenge, gyáva, kicsinyes lelkü társadalom ellen. E nézete napról-napra elkeseredettebb alakban nyilatkozott meg, mig utoljára nagyon is kiélesedett az ellentét közte és környezete közt, s a csöndes, visszavonultan lő ifju az egész társadalomban ellenségét látta. Tanulmányaiban Cicero és Sallustiushoz érve, Catilina nyerte meg legjobban tetszését. Nem törödött azzal, milyen volt az ügy, amit e rendbontó fiatal ember szolgált, ő csak azt látta, hogy hatalmas ellensége volt az u. n. «jobb társaságnak» és hősévé választotta. Ez lett eszköze, hogy a grimstadiaknak, de más szélesebb köröknek is szemökbe vágja ferdeségeiket. Hevével együtt nőtt tehetsége, mig végre utat tört magának a drámai költés formájában. Ez a forma lehetővé tette neki, hogy Catilina jellemét megfessen, hogy megmutassa, mint szülemlettek meg törekvései a körülményekből, s magyarázhassa, miért kellett legyőzetnie: a saját erkölcsi gyengesége s környezőinek a nyomorult gondolkodása miatt, s mind e két ok a társadalom romlottságából folyt. A Catilina vezéreszméiben, alakjaiban I. egész későbbi költészetének a jellemző vonásai megvannak. «Az emberiség és az egyén tragédiája és komédiája egyszeres»: ez az ő költészetének a tárgya, célja az igazságszolgáltatás és az igazság keresése. Catilina csak még jobban elmérgesíté a társadalommal szemben fennálló viszonyát, de egyéb eredményt nem igen hozott. Alig 30 példány kelt el belőle. Itt-ott azonban figyelni kezdtek a fiatal gyógyszerészre, ki e műve megjelenésének évében (1850) végre egyetemi hallgatóvá lett. Tanulmányait szegénysége miatt csakhamar félbe kellett szakítania, s az iróskodás felé fordult. Megirta az egyfelvonásos Kaempehöjen-t. 1851. az Andhrimmer hetilapot alapította meg Kristianiában. Költői muzsája ekkor már számos jóbarát gyüjtött köré. Ennek köszönhette, hogy 1852. Ole Bull meghivta az általa alapított bergeni nemzeti szinházi igazgatójává és költőjévé. Ugyanez évben uj állása érdekében tanulmányutat tett a külföldön. Föladata volt: minden évben egy drámát irni meg a szinház számára. 1857-ben a kristianiai norvég szinház igazgatójának hivták meg. 1862-ig maradt ez állásában. Ez idő alatt nősült meg (1858). 1864-ben a kristianiai szinház bukása után Rómába utazott. Itt érte az a kitüntetés, hogy a storthing 1866. költői évdíjat szavazott meg neki. Rómából 1868. Münchenbe, majd innen Drezdába utazott, később pedig 1875. vissza Rómába. 1885. meglátogatta hazáját, ahonnan ujra Rómába utazott vissza. Hosszu ottlakás után Münchenbe, majd Berlinbe ment, ahol 1891-ig lakott. Ez idő alatt látogatta meg Budapestet is. 1891. visszaköltözött hazájába, s azóta Kristianiában él. Hosszu utazásai mindmegannyi önálló korszakot jelölnek költészetében. Drámáit időszakilag és tartalmuk szerint három nagy periodusba oszthatjuk: történelmi drámák, drámai költemények, és modern társadalmi drámákra. De mindegyikben ott van a fennálló társadalmi rend visszaélései ellen föllázadó szellem, az éles kritika, sokszor a maró gúny, abba a ködös, határozatlan légkörbe burkolva, amely annyira jellemzi I. költészetét, s amely rányomja alkotásaira az élethűség bélyegét. Történelmi drámái közé tartoznak: Catilina (1850); Gildet paa Solhoug (1856); Fru Inger til Östrâ t (1855); Haermaendene paa Heldeland (1858); Kongsemmerne (1864); Kejser og Galilaer (1873). A második periodus drámai költeményei: Kjaerlighedens Komedie (1862); Brand 81866); Peer Gynt (1867). Modern prózai szinművei: De Inges forbund (vígjáték, 1869); Samfundetes Stötter (1877); Et Dukkehjem (1879); Gengangerne (1881); En folkefiende (1882); Vildanden (1884); rosmersholm (1886); Fruen fra Havet (1888); Hedda Gabler (1890); Bygmester Solness 81892); Klen Eyolf (1894). Drámáin kivül sok költeményt is hirlapi cikkeket irt. E költeményekben, amelyeket Digte cim alatt adott ki 1871., lelkes hangon kel védelmére az északi népek testvériesülésnek. Drámáitól sok birálója megtagadja a szinpadra termettséget, vannak akik csak dramatizált regényeket látnak bennök. De egy megmarad bennök: az igazság éles, üde levegője és az igazi, megrázó erő. Ködös világa, sokszor komor levegője dacára még nálunk is maradandóan gyökeret vertek művei, gondolatai. Darabjai közül néhányat előadtak és lefordítottak, s az «Ibsen-irodalom» nálunk is előkelő képviselőkre talált. Magyar nyelvre lefordították a következőket: A társadalom támaszai; Az ijfuság szövetsége; Rosmersholm, Lázár Béla dr.; Nora (Et Dukkehjem), Reviczky: A nép ellensége, Vikár Béla; a kisértetek, Malonyai Dezső; Eyolf, Baján Miksa. Heinrich Gusztáv dr., Lázár Béla dr. és mások számos, részben önálló, részben hirlapok és folyóiratokban megjelent értékezések és essayk tárgyává tették a norvég drámairót és költészetét.
l. Abu-Szimbel.
az ugyanily nevü járás székhelye Osnabrück porosz kerületben, 1010 lka., homokbányával.
görög lirikus, Kr. e. 536 körül élt, szülővárosa a dél-itáliai Region; vándoréletet élt s egy ideig Polykrates udvarában tartózkodott Szamoszban. Az ismert monda szerint az isztmoszi játékokra utaztában rablók ölték meg s a gyilkosságot darvak árulták el (v. ö. Schiller költeményét); de sirirata szerint szülővárosában halt meg. Hét könyvből állt költeményeiből csak töredékeket birunk; kiadta Bergk, Poet. Lyr. Gr. (4. kiad. III.).
(ejtsd: ika), l. tengermelléki departamentója Perunak Lima, Huancavelica, Ayacucho és Arequipat közt, 32 722 km2 területtel, (1876) 60 550 lakossal. A Pisco, ica és palpa a folyói. Részben pusztákból áll; nedvesebb vidékein kitünő szőllő (pallares), pamut, cukornád és déli gyümölcsök teremnek. fővárosa I. az ugyanily nevü folyó völgyében, 74 km.-nyire van vasuton Pisco-kikötőtől, 9000 lak., akik a város termékeny környékének termékeivel kereskednek. 1563. Valverde néven alapították.
2. I., kisközség Isztriában, a voloscai kerületben, Abazzia közelében, ahová a tengerpart mentén szép ut vezet. Abazzia és Fiume lakóinak és vendégeinek kedvelt kiránduló helye.
(ejtsd: isza) v. Putumayo, 1500-1700 km. hosszu mellékfolyója az Amazonnak. A Pastoi-Andokban, Kolumbiában ered; 30 nagy, köztük nehány hajózható folyót (San Miguel, Yahuas stb.) vesz föl és a Saő Antoiónál torkollik Braziliában. cuembying, forrásától 165 km.-nyire fekvő helyig, gőzhajók mehetnek föl rajta. Ismertetése Reyes Rafael 81876) és Crevaux dr. (1879) érdeme.