a verstanban: a) a szótagok kimondására szükséges időnek meghatározott tartama; e tekintetben különbséget teszünk rövid és hosszu szótagok közt, az utóbbiak körülbelül kétszer annyi ideig hangzanak (mă - mär); b) a ritmus lüktetését szabályozó időtartam, mely különösen a taktusok egyenlőségében nyilvánul (l. Prozódia). - Az I. meghatározását a zeneművek kezdetén kijelölni szokott számbeli alakzatok regulázzák, p. 4/4, 2/4, 3/4, 6/8 stb. A felső szám mindig a hangjegyi egységek mennyiségét, az alsó pedig azok minőségét jelenti. A legpontosabb időmérték betartását főleg a tánc-zenedarabok igénylik, melyek szorosan összefüggnek a ritmikus súlyok kiemelésével. L. még Hangjegy.
az a verselő eljárás, mely csak arra néz, hogy a ritmus hosszu és rövid időrészeibe megfelelő szótagok kerüljenek, azzal nem törődik, hogy a ritmus lüktetőibe hangsúlyos szótagok kerüljenek (mint a hangsúlyos verselés), a lüktetőbe kerülő szótagot a ritmus látja el nyomatékkal. A verselés e módja divott a görög költészetben, a rómaiak is ilyen verseléssel tudták előállítani az átvett görög versformákat, valamint a mi költőink is. Költészetünkben kétféle verselés van, t. i. hangsúlyos, azzal irjuk nemzeti versalakjainkat, és I., azzal irjuk az antik és a nyugateurópai versformákat. Fogalomzavar azonban, mikor a versformákat különböztetik meg hangsúlyos és időmértékes formákra, mert minden versformában időmérték a ritmus alapja és lüktetők vannak minden taktusban. L. Hangsúlyos verselés.
a magyarban a -kor, mert legtöbbször ezzel határozzuk meg közelebbről a cselekvésnek idejét, p. aratáskor történt, majd máskor elmondom, 5 órakor. De sokszor más névragok fejezik ki az időt; p. délben, hajnalban, nyáron, télen, ősszel, tavasszal. (Továbbá névutók: husvét előtt, pünkösd után, dél tájban, este felé).
(senioratus), a hitbizományi örökösödésnek az a formája, amely szerint a hitbizománynak az az örököse, aki a családban a természetes kort tekintve a legöregebb. Azért korörökségnek is nevezik. L. Hitbizomány.
(periodus), kronologiailag az évek, napok bizonyos száma, még pedig két v. több ciklus összekapcsolása, illetve ugyanazon ciklus többszöröse. A nagyszámu I. ismertebbjei és nevezetesbjei a) a khaldei I., Saros, v. a fogyatkozások periodusa, 223 szinodikus hónapból áll, ez I. leteltével a fogyatkozások napjában ugyanazon rendben ismétlődnek; b) az egyiptomi Sothis I., 1460 évből áll, az egyptomiak 365 napos événak a 365 1/4-napos napévvel való összeegyeztetésére szolgál; c) a husvét (Victorius vagy Anianus-féle) I., 532 éves I., melynek lefolyása után a Hold változásai a hét ugyanazon napjaira esnek és igy a husvétok is körülbelül ugyanazon rendben ismétlődnek (a nap- és a holdkörök, 19 és 28 év, szorzatából keletkezett), a kopt keresztényeknél ma is használatos ezért a husvétok meghatározására; d) a Kallipos-féle I., 76 év, egy nappal kevesebb, mint a Meton-féle ciklus 4-szerese és a napév és a holdhónap pontosabb kiegyenlítésére szolgál; e) a Hipparchos-féle I., 304 év, a Kallipos-féle I. 4-szerese kevesebb 1 nap és még jobban egyezteti az év és hónap tartamát; f) a julianus I., melyet Scaligerus a napkör, holdkör és indikció ciklusa julianus éveinek (19, 28 és 15) szorzatából képezett, hogy a különböző időszámításokat összehasonlíthassa, 7980 évből áll és Kr. e. 4713. évben kezdődik, mikor egyuttal mind a három ciklusnak is 1-ső éve van; Kr. u. 4714-ben fog ismét ujra kezdődni; g) hidsra (l. o.). Különben össze is cserélik az I.-ot a ciklussal és a különböző ciklusokat is I.-oknak nevezik. L. még Ciklus és Év.
olyan viztartó, melynek keskeny nyilásán át a viz csak időszakonként folyhat ki. A készülék elvét legjobban üvegmintán lehet feltüntetni. Szivornyaszerü cső rövidebb részén golyó van, alul keskeny nyilással (l. az ábrát).
[ÁBRA] Időszaki kút.
A cső hosszabb részén, szük nyilásu végéhez közel, oldalcső van, mely golyó alatt tölcsérré tágul. Rendes állásban a golyó felül van, a hosszabb cső függélyes, az oldalcső vizszintes és ennek tölcsérszerü tágulása éppen a golyó nyilása alatt van. Ha a készüléket megfordítva vizbe mártjuk, a golyó megtelik vizzel s ha nyilását ujjunkkal befogjuk és az egészet rendes állásába hozzuk, működésre készen áll. Amint a golyó nyilását szabaddá tesszük, a viz a tölcsérszerü edénybe és a függélyes csőbe nyomul, elzárván a levegő utját a golyó felé. Ha a viz a csőben oly magasan áll a tölcsér fölött, amilyen magasan a golyóban van, ebből viz nem folyhatik ki mindaddig, mig a függélyes cső végén annyi viz nem távozott el, hogy ujra légbuborékok hatolhassanak a golyóba. Ekkor innen a viz ismét folyni kezd, a tölcsért és csövet elzárja a levegőre nézve és az előbbi játék ismétlődik.
az, mely bizonyos meghatározott visszatérő időszakokban, p. naponkint, hetenkint, havonkint, évnegyedenkint jelenik meg. L. Hirlap, Hirlapszolgálat és Hirlapbiztosíték.
(periodikus mozgás), oly mozgás, melynél meghatározható egy állandó T időtartam oly módon, hogy a t+T, t+2T, t+3 időpillanatokban a rendszer helyzete a t pillanatban elfoglalt helyzettel egybeessék, bárminő érték is t. A mozgás teljes ismeretére elégséges akkor a T időtartam alatt végzett mozgás, mert annak egymásután való rakásával az egész mozgás előtüntethető. T neve a mozgás szakasza (periodusa). Hangzó testeknek, p. hangvillának, húrnak stb., ingának mozgása I. A fényjelenségeket is a fényelmélet az éternek I.-ára vezeti vissza. - I. a botanikában, l. Desmodium.
(kronologia), az a tudomány, mely az időmérésnek egységeit egyenként és egymáshoz való viszonyaikban vizsgálja, valamint azt kutatja, hogy az elmult és élő népek a különböző korokban milyen egységeket és miképpen használták fel az időszámításra. Már e meghatározásból kitünik, hogy az I. két részre oszlik: matematikai és ktechnikai v. történeti I.-ra; amaz az időmérés egységeit, az ezek meghatározására szolgáló égi tüneményeket állítja össze, emez arra tanít, hogyan osztották be ezen egységek alapján a különböző népek az időt a polgári és társadalmi életben és hogyan kell a különböző népek és korok I.-át egymáshoz viszonyítani és egyiket a másikban kifejezni. A matematikai I. alapját természetszerüleg az égi testek azon mozgási tüneményei képezik, melyekből az időmérés egységei legközvetetlenebbül levonhatók és melyekből az ember tényleg ezen egységeket le is vonta. A nap, hó és főleg az év megállapítása nem volt minden népnél és minden korban pontos és igy azonos, még kevésbé a hold- és napéveknek hossza és azok viszonya a hónaphoz; továbbá nem volt ugyanaz az idő számításának kiindulási pontja - az u. n. éra (l. o.) - és igy ezen egységek használt különböző értékeinek ama népek történelméből való megállapítása, egymásra és a tényleges értékre való vonatkoztatása - tehát a technikai I. - tulajdonkép annyiféle és annyi részre oszlik, ahány a történetben fontosabb szerepet játszott és fejlettebb I.-t birt nép volt. L. Év, Hónap, Kalendárium.
I. (computatio). A római jog nyomán megkülönböztetendő a természetes és polgári I. Az utóbbi (C. civilis) csak egész napokat számít, ugy hogy az óra és a perc, amelyben valami történik, nem jő tekintetbe, hanem az a nap, amelyen valami történt, egy egész napnak számítandó; az első (C. naturalis) az órát és a percet is veszi tekintetbe. A természetes I. már a római jogban is csak kivételesen volt alkalmazásban, jelenleg a polgári I. képezi az általános szabályt, még pedig akként, hogy jogszerzéshez a meghatározott időszak utolsó napjának beállása elégséges; jogvesztéshez az utolsó napnak lefolyása szükséges. A nap, amelytől a határidők folynak, a határidőbe be nem számítandó. P. a nov. 1-én kézbesített itélet ellen, ha a felebbezési határidő 3 nap, a fellebbezés nov. hó 4. jár le. Egy másik különbség az u. n. tempus continuum és tempus utile; az elsőnél az időszak kiszámításánál a folyó időnek minden része számít; a másiknál azok az időrészek, amelyekben a határidőhöz kötött cselekményt véghezvinni nem lehetett, számításba nem jönnek. A büntetőtörvények alkalmazásánál (btkv 3. §) egy nap 24 órával, egy hét 7 nappal, a hó és az év pedig a közönséges naptári számítás szerint számítandó. Aki tehát p. 6 hónapi fogházbüntetését febr. 1-én kezdette meg, az jul. 31., az 5 hónapi fogházbüntetést pedig jun. hó 30. tölti ki. A váltótörvény szerint (1876. XVII. t.-c.) ha a fizetési nap valamely hó közepére tüzetett ki, a váltó 15. jár le; ha pedig a fizetés valamely hó elejére v. végére tüzetett ki, a lejárat az illető hónap első, illetőleg utolsó napjára esik. A lát v. kelet után bizonyos időre szóló váltóknál, napokban megállapított határidő esetében a lejárat a határidőnek utolsó napjára esik, a határidőbe a kelet, illetve a lát napja nem számítandó; hetekben, hónapokban, évben, félévben v. évnegyedben megállapított határidő esetében, a lejárat a fizetési idő hetének v. hónapjának azon napjára esik, mely elnevezésénél v. számánál fogva a kiállítás, illetőleg a bemutatás napjának megfelel; ha pedig ez a nap a fizetési hónapban hiányzik, a lejárat a hó utolsó napjára esik; félhónap alatt 15 nap értendő s ha a határidő egy v. több egész és egy fél hónapban állapíttatott meg, a félhónap mindig a határidő végén számítandó.
(bány.). A bányavállalkozó kötelessége bányáját vagy kutatását folytonosan munkában tartani; hogy ha azonban a munkának véletlen akadálya keletkezik, melynek elhárítására a vállalkozó nem volt elkészülve és ezt a hatóságnak följelenti, engedelmet nyerhet a munka szünetelésére s bizonyos határidőig időztetheti vállalatát, l. Bányahaladék.