arab eredetü szó, mely a ramazáni bőjtnapot befejező estebédnek az elnevezése. E lakoma a ramazáni harminc nap mindegyik estéjén naplementekor kezdődik. Rendesen ágyulövéssel vagy mozsárágyuval jelzik ez időpontot és a böjtölő mohammedánok érthető türelmetlenséggel lesik e percet, mely a bőjt helyett az éjjeli vidám mulatozást hozza. Hiresek a szultáni palota I.-lakomái, melyeken számos meghivott vesz mindig részt.
arab eredetü török szó, a. m. dicsőség, dicsekvés. Különösen ismeretes a Nisán-i-I. (iftikhár-rendjel) elnevezés, mint a török legmagasabb rendjelek egyike. E rendjelt még II. Mahmud szultán alapította és csak a legkivételesebb esetekben használja a szultán, hogy gyöngyökkel és drágakövekkel kirakva adományozza.
azon készülék vagy tárgy, melybe a vonó állatot befogják, u. m. a járom és hám; innét igavonó vagy igás állat, igás ökör, igás ló, de igás lónak többnyire csak a gazdasági munkákra használt lovat nevezik. Átvitt értelemben a. m. elnyomott állapot, szolgaság, hódoltság.
l. Koponyacsontok.
kisközség Somogy vármegye igali j.-ban, (1891) 2076 magyar lakossal; a járási szolgabirói hivatal székhelye, járásbirósággal, kir. közjegyzőséggel, posta- és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral.
1. nagyközség Fejér vmegye sárbogárdi j.-ban, (1891) 1471 magyar lakossal. - 2. Tisza-I., nagyközség Heves vármegye tiszafüredi j.-ban, (1891) 1765 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
v. iharfa (növ.) a. m. juharfa (l. o.).
szemben a haszonállatokkal az erőkifejtés végett tartott állatok, melyeknek legfőbb képviselői viszonyaink között a ló és az ökör, habár igás állatnak a bivalyt, a bikát, a tehenet, a szamarat és az öszvért, északibb vidékeken pedig a rénszarvast használják. Az I.-nak különösen a mezőgazdaságban van fontos szerepük s az okszerü kezelésnek egyik alapfeltétele, hogy a gazdaságnak annyi igáserő álljon rendelkezésére, mint amennyi az előforduló igás munkáknak a kellő időben való elvégzésére elkerülhetetlenül szükséges. Az igás állatszükséglet a gazdálkodás kül- vagy belterjessége s a talaj és éghajlati viszonyok szerint nagyon eltérő. Külterjes üzemmódnál 40-50, belterjesnél 25-30 katasztrális hold szántóföldre egy kettős fogat szükséges. V. ö. Hensch, Jószágberendezés- és kezeléstan (M.-Óvár 1895).
v. telkes gazda, olyan földmives, akinek annyi földje van, hogy megművelésére legalább egy fogatra vagy igára van szüksége. Innét két-, négy-, hatökrös gazda.
Sámuel, iró, szül. Erdő-Bényén (Zemplén) 1786 okt. 13., megh. Bécsben 1826 jun. 7. Atyja ref. lelkész volt, 1793-tól kezdve Miskolcon. Itt kezdte tanulását; 13 éves korában Lőcsére küldték német szóra, ahol Márton József jeles iró vezetése alatt tanult. Befejezvén Miskolcon a középiskolai folyamot, Debrecenben tógátusnak öltözött fel, s itt a felsőbb tanulmányokat oly kitünő sikerrel hallgatta, hogy tanárai Tisza királyi kamarásnak Lajos fia mellé nevelőül ajánlták. E körben önművelésére rendkivül kedvező alkalom nyilt, kivált mióta növendékével együtt Bécsben telepedett le. Ott is élt azután halála napjáig, a magyar irodalom érdekében sokat buzgólkodva. Munkatársa volt egykori tanárának, Márton Józsefnek a magyar-deák és német szótár kidolgozásában. Teleki Sámuel gr. megbizásából pedig lefordította Stevenson Vilmos Kis biblia, avagy a keresztények hite és kötelességei a szentirás szavairól cimü munkáját (németből, Bécs 1820), mely egy év mulva második kiadásban is megjelent. 1823. egy szépirodalmi zsebkönyvet indított meg Hébe cimmel, mely 1826-ig állt fenn s akkori irodalmunknak az Aurora után egyik jeles almanachja volt. I. egyszersmind 1821-24. mint a Magyar Kurir társkiadója és szerkesztője működött. Irói munkásságát hazafias irány és izlés jellemezte.