politikai és szépirodalmi hetilap, előbb a baloldal, utóbb a kormánypárt néplapja. Szerkesztette és kiadta Jókai Mór. Megjelent Budapesten, hetenként vasárnap 4-rét egy iven 1867 jul. 1-től 1879 márc. 30-ig.
a katonaságnál a harcosoknak vagy az oszlopok éleinek egy egyenes vonal szerinti felállítása.
a törvénykezési eljárásban az a jogorvoslat, amely valamely perblei cselekmény - megjelenés, perirat beadása, esküre jelentkezés, eskületétel, felebbezés - vétlen elmulasztása esetében az előbbi állapotba való visszahelyezést, tehát annak megengedését célozza, hogy a cselekményt a lejárt határidőn tul is jogszabállyal lehessen pótolni. A rendes polgári perben általában és a sommás perben is a megjelenés elmulasztása miatt az I. külön eljárás és külön határozat tárgyát képezi; ellenben a sommás eljárásban a fellebbezési v. felülvizsgálati határidő elmulasztása miatt az igazolási kérelmet a felebbezéssel vagy felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatosan kell előadni. A telekkönyvi eljárásban I.-nak nevezzük azt a jogcselekményt, amelynek feltétele alatt az előjegyzés által a nyilvánkönyvi jognak mint ilyennek szerzése, átváltoztatása vagy megszüntetése eszközöltetik és melynek bekövetkeztével az előjegyzés hatálya az ennek elrendelése iránti kérvény beadásának időpontjától fogva kezdődik. Az előjegyzés igazolása történik: annak, aki ellen elrendeltetett, a bekebelezésre alkalmas nyilatkozata vagy ellene per utján hozott jogerejü határozat alapján. I., bünügyekben törvénykezési gyakorlatunk s a m. kir. Kuriának 66. sz. döntvénye szerint csakis véghatározatok ellen s csakis a vádlott élhet I.-sal a határidő vétlen elmulasztása alapján. A kir. ügyész, sértett vagy károsított fél s magánvádló I.-sal nem élhetnek.
I. (verificatio), az országgyülési képviselővé történt választás érvényének elismerése. Az I.-i eljárásról a házszabályok intézkednek. Ezek szerint a ház tagjait maga igazolja. Az országgyülés megnyitása után a megbizó leveleiket átadott képviselők kilenc osztályra osztatnak. Az első osztály megvizsgálja a második osztálybeliek tagságát stb. Az országgyülés elejére meg nem jelent tagoknak igazolására a ház saját kebeléből egy kilenctagu állandó bizottságot választ. Kifogástalan választás az, melynek választási jegyzőkönyve rendben van s mely ellen panasz beadva nincs. A választásnak kétségbe vont érvénye fölött a ház határoz, mely szükség esetében a választás iránt saját kebeléből kiküldött tagok által eszközlendő vizsgálatot is rendelhet el.
(ném. Geleitsbrief, Seebrief; ol. il passaporto; ang. the passport), nyilt levél (okmány), melyet a hajós vagy tengerész (értendő a hajó vezetője vagy kapitánya) a kormánytól kap, hogy utját mindenütt feltartóztatás nélkül folytathassa és amely első sorban szolgál a hajó nemzetiségének igazolására. Az I. a hajónak és parancsnokának nevét, legénységének számát, valamint a hajónak megterheltetési épességét tartalmazza, továbbá azt is bizonyítja, hogy a hajó egy bizonyos állam polgárának tulajdonát képezi.
(certificatum), valamely ténynek, viszonynak, körülménynek bizonyítására szolgáló irat.
Általában igazaknak tartjuk azokat a gondolatainkat, melyek a valósággal megegyeznek. Valamivel mélyebben vizsgálva a dolgot, azt találjuk, hogy ez a megegyezése a gondolatnak a valósággal, voltakép megegyezése a gondolatoknak egymással s igy ez az igazság igazi kriteriuma. Mennél egyetemesebb belső világunknak ez a maga magával való megyezése, ellenmondásoktól való mentessége, belső rendje és harmoniája, annál inkább megközelítjük az igazság eszményét. Magának az I.-nak nincsenek fokozatai; de az ember elméjében az I. többé-kevésbé tökéletlen formában él. Szoktunk beszélni formai igazságról, amivel azt akarjuk mondani, hogy bizonyos gondolatok megegyeztethetők egymással, anélkül, hogy ezzel el volna döntve, vajjon a formailag igaznak talált gondolatok más idetartozó gondolatokkal is megegyeznek-e? Empirikus I.-oknak a tapasztalat utján szerzetteket lehet mondani, nem tekintve, hogy a tapasztalati igazságok más jogosult szempontok tekintetbevételével mikép itélendők meg. Empirikus igazság, hogy a nap bizonyos utat látszik leirni az égboltozaton, amiből nem következik, hogy tényleg megteszi ezt az utat.
I. tárgyi értelemben az, ami a törvénynek megfelel; alanyi értelemben az embernek az a tulajdonsága, mely szerint magatartása a tárgyi értelemben vett I.-nak megfelelő. Erkölcsi értelemben I. magatartásunknak s gondolkozásmódunknak az erkölcsi törvény parancsainak megfelelő volta, mig a jogi v. társadalmi I. csakis az emberi cselekményeket, de nem a gondolkozásmódot s az indokokat is veszi tekintetbe. Az erkölcsi s a társadalmi I. összezavarásán alapszik a római jognak az a tétele: «justitia est constans et perpetua voluntas jus suum cuique tribuendi»; a kettő között való különbségnek felismerésére utal ellenben a tétel: «non omne quod licet honestum est». Az I. szigorának enyhítése a méltányosság (aequitas). I. alatt érteni szokás továbbá a birónak sarkalatos erényét, amelynél fogva személyi tekintetek nélkül legjobb tudomása és lelkiismerete szerint jogot és I.-ot szolgáltat. L. még Büntetőjogi elméletek.
Az I. mint esztetikai eszmény mindig tiszteltetett ugyan, de sohasem volt ugy proklamálva, mint ebben a században. Az igazság annyira uralkodik a mai szépirodalomban, hogy néha a szépség rovására megy, sőt némely kiváló, nagytehetségü iró, mint Zola Emil, a szépséget egyáltalában eltagadja mint művészi vezéreszmét és csupán csak az I. ábrázolását tüzi művészi céljául. Zola és a vele rokon irók igazsága azonban csakis a társadalmi állapotok és az élő egyének hű ábrázolásában áll. Ezekkel szemben áll egy másik igazsági iskola, az Ibsenek, Echegaryk, Strindbergek, Hauptmannok, Sudermannok és Tolstoi-ok iskolája, melyek a hazugság ellen harcolván, az igazi erkölcsi elvek uralkodásra juttatását célozzák. Az I. művészetének megnyilatkozását legjobban Byrontól számítjuk az angoloknál, kik aztán Dickens és Thackerayban látták tetőpontját a humoros, életigazsággal megirt regénynek; a franciáknál örök mintaképül szolgál Balzac, kinek a drámában Augier és Dumas fils felelnek meg. Az igazságirány még folyton mérvadó napjainkban is, ámbár a régi idealizmus, romanticizmus és miszticizmus ujra lábra kapnak.
az erkölcsi igazság követelményei iránt való ösztönszerü készség. Akiben megvan az az eredeti hajlandóság és képesség, hogy igazságot gyakoroljon, annak van I.-e.
az ótestamentomban az isten törvényeivel egyező életmód; tehát mint az ember törekvéseinek végcélja, a legfőbb erény. Az isten I.-a alatt az isten tulajdonságainak egyikét értették és pedig nem csupán ugy értelmezve ezt, hogy isten igazságos biró, aki megfizet mind a jóknak, mind a gonoszoknak érdemük szerint, hanem inkább kapcsolatba hozzák isten jóságával, kegyelmével, az istenes életre serkentő és segítő isteni kegyelemmel. L. Eredendő bün és Eredeti állapot.
(eszt.), a poétának az a magasztos joga, hogy elbeszélése vagy cselekménye végén kit-kit erényei szerint megjutalmaztasson, büneiért meglakoltasson. Ámbár a költő maga is hihet a világigazságban, de azt a gyors I.-t, mit ő műveiben véghez visz, mégis csak a saját ihletett képzeletének kiváltságakép tekintheti. A poéta ugyszólván megrövidíti az ember perét a sorssal, évtizedek vagy évszázadok lassu munkáját prófétai szemmel összefoglalja. Főleg a nép szereti ezt a poétai I.-t és azért népszerü darab e nélkül nem képzelhető. A modern drámai-irodalom, mely nem idealizál, már nem igen törődik az I.-sal. Az életet ugy tükrözteti, amilyen. Néha a bünt diadalmaskodni, az erényt elveszni hagyja. És ez a hatás az erkölcsösebb, mert megutáltatja a nézővel azt a ferde világot, melyben bün győz és erény bukik.
Az I. és közigazgatás elkülönítésének nagy elvét, mely abban találja alapját, hogy az I.-nál egyedül az igazság tekintetei irányadók, mig a közigazgatásnál a célszerüség (opportunitas) szempontjai nyomulnak előtérbe, hazánkban az 1869. IV. t.-c. iktatta törvénye: «Az I. a közigazgatástól elkülöníttetik. Sem a közigazgatási, sem a birói hatóságok egymás hatáskörébe nem avatkozhatnak». A későbbi törvényhozás azonban az elvbe ismételten rést ütött. Igy jelesül az 1877. XXII. t.-c., mely a kisebb polgári peres ügyekben való eljárást részben a közigazgatási hatóságokhoz utalta; az 1880. XXXVII. t.-c., mely némely kihágási ügyekben a közigazgatási hatóságokat büntető birói hatáskörrel ruházza fel. L. Birósági szervezet és Közigazgatás.
(Justizhoheit), a jogszolgáltatásra, jelesül a polgári és büntető jogszolgáltatásra vonatkozó államhatalom. A modern állam a biróságnak az államhatalomtól való függetlenségét elismeri, de ez nem zárja ki az igazságügyi kormányzatnak tevékenységét a felügyelet, fegyelmi hatalom gyakorlása, a biróságok szervezése, a birói állások betöltése s a birói itéletek végrehajtása körül. Maga a birói hatalom az államhatalomnak kifolyása s azért az államhatalom, - hazánkban az 1869. IV. t.-c. 2. §-a szerint «Ő Felsége a király nevében» gyakoroltatik.