Ignjatovics

Mózes, szerb iró, szül. Vukovárt (Szerém) 1777., meghalt 1821. 1802. Ujvidéken tanár volt. Különben életkörülményei ismeretlenek. Munkái: Seneka (tragédia, Buda 1807); Artelo (vigjáték, u. o. 1813); Hagar (szinmű, u. o. 1801); továbbá lefordította Cicero, Plutarch és Gellert néhány művét és irt két ifjusági elbeszélést is.

Ignobilis

(lat.) a. m. nemtelen, közönséges, aljas; ignobilitas, aljasság, póriasság.

Ignorabimus

(lat.) a. m. nem fogjuk megismerni. Dubois-Reymondnak Über die Grenzen der Naturerkenntniss cimü, 1872. tartott értekezése tette közkeletüvé annak a jelzésére, hogy emberi eszünk nem ér föl a természetismeretnek határaihoz.

Ignorantia

(lat.) a. m. nem tudás, tudomással nem birás. Jogilag különbséget szoktak tenni a jogi alapelvek és törvényes határozatok nem tudása (I. juris) és a tények, cselekvények, események nem tudása közt (I. facti). Amaz káros következményekkel jár arra nézve, ki a törvényt illetőleg tévedett azon szabály szerint, hogy I. juris nocet (a törvény nem tudása árt), a tényleges tévedés azonban rendszerint megbocsátható. Ignorál, nem ismer, föl sem vesz; ignoráns, tudatlan.

Ignorantinusok

(freres des écoles chrétiennes vagy ignorantains), keresztény iskolatestvérek, kiknek társulatát De la Salle Keresztelő János, rheimsi kanonok alapította 1681. az alsóbb néposztálybeli gyermekek oktatására, XIII. Benedek pedig 1724. megerősítette. A tagok nem veszik fel az egyházi rendet, de egyszerü fogadalmat tesznek s igy egyházi társulatot, kongregációt képeznek. A kormány pártfogása mellett gyorsan terjedtek el Franciaországban, honnan más országokba is átszármaztak. A nagy forradalom alatt 1790. kiüzettek, Napoleon azonban 1806. visszahivta őket, s ismét nagy buzgósággal kezdtek működni, mignem az 1882. törvény által a nyilvános iskolákból kitiltattak.

Ignoti nulla cupido

(lat.) a. m. nem vágyik az ember arra, amit nem ismer.

Ignotos fallit, notis est derisui

(lat.) a. m. megcsalja azokat, akik nem ismerik; de az ismerők csak nevetik. Phaedrus meséiből vett idézet.

Ignotus

l. Veigelsberg.

Igor

több orosz fejedelem neve:

1. I., a Rurik fia, szül. 912. Oleg után következett az uralkodásban s ismételten legyőzte a drevljanokat, azután két hadjáratot intézett Görögország ellen; az elsőben, 941. a görögök felégették hajóit, a másodikban, 944. a görög császár, Romanosz, előre váltságdijat ajánlott fel. 945. I.-t a drevljanok megölték.

2. Olegovics I., csernigovi, 1144. hadjáratot indított Galicia és Lengyelország ellen, azután rövid ideig kijevi nagyfejedelem volt, de Iszjaszlav trónjától megfosztván, kénytelen volt kolostorba menni s 1146. Kijevben egy néplázadás alkalmával megölték. Később felvették az orosz szentek közé.

3. Szvjatoszlavics I., novgorod-szjeverszki fejedelem, II. Szvjatoszlav csernigovi fejedelem fia, szül. 1151., megh. 1202.; testvérével, Vszevoloddal együtt szerencsétlenül harcolt a polovcok ellen; a Kajala folyó melletti csatában fogságba került, honnan azonban később sikerült megmenekülnie.

Igor-ének

(oroszul: Szlovo o polku Igorevé), Igor (l. o.) hadjáratól szóló ének, az egyetlen emlék a régi orosz irodalomból, mely némelyek szerint a nép száján keletkezett, mások szerint azonban vmely régi énekes szerzeménye. Szvjatoszlavics Igornak hadakozásait, elfogatását és menekülését adja elő. Az eredeti kézirat, melyet Musszin-Puskin Alekszej egy XIV-XV. sz.-beli kéziratgyüjteményben fedezett fle, a moszkvai 1812-iki nagy tüzvész alkalmával elveszett; másolatát 1864. II. Katalin iratai közt találták meg s akkor Pekarszkij kiadta.


Kezdőlap

˙