1. a Rajna baloldali, 205 km. hosszu mellékfolyója Elzász-Lotaringiában. Bern határán a Glassbergen ered; K-en, ÉNy-nak, azután ÉK-nek és É-nak folyik a középrajnai sikságon és Wanzenau falunál torkollik. A Vosges-hegység vizeit (Largue, Doller, Thur, Lauch, Fecht, Giessen, Scheer, Andlau, Ehn és Bruche) veszi föl, Strassburgon több ágban folyik át. A rómaiak idejében e város fölött torkolt. Áradásai nagyok. Vizkörnyéke 4169 km2. A Rajna-Rhônei és a Rajna-Marnei csatornákat táplálja. - 2. I., a Rajna 75 km. hosszu jobboldali mellékvize. Vorarlbergben, Graubünden felőli határán ered, átfolyik a Montafon-völgyön és Feldkirch alatt 7 km.-nyire torkollik.
vagy teljesebben illa berek, nádak erek (v. nád a kert), tréfás szólás az elillanás, kereket-oldás kifejezésére. Igy magyarázzák: fuss v. futott berken, nádakon, ereken át. (V. ö. Ilosvainál: Bujdosik az éren, bujdosik a nádon.) Már a XVII. sz.-ban előkerül Matkónál: Illa berek onnan. Gvadányi igy irja: Illy a berek, mentek, mint megy a fergeteg. Otrokocsi igy magyarázza: Illa berek, hoc est refugium ei est dumus. Az illa mint főnév ebben a régi szólásban is megvan: Illára vevé a dolgot (Heltai, Geleji, Katona stb.).
(Iladia), kisközség Krassó-Szörény vármegye jámi járásában, (1891) 2230 oláh lakossal.
hegy Boliviában, l. Sorata.
(párolgó vagy éterikus olajok; franc. huiles d'essence; ang. Essential Oils) néven a legkülönbözőbb testeket foglalják egybe, a melyek csupán abban egyezők, hogy illatosak. Nevüket - a zsiros olajokkal szemben - illanóságuk révén kapták. Az I. legtöbbje növények, némely esetben állatok élő szervezetének váladékai, vannak azonban mesterségesen készült I. is. Némely illanó olajat csupán egészen friss növényrészekből állíthatunk elő és még igy is a szüret legalkalmasabb időpontját kell megragadnunk, hogy az eredő illanó olaj mennyisége minél több legyen. A teljes virágzásban álló virág olajtartalma kevesebb levén, ha a verőfénytől s a nap melegétől szenved, a friss állapotban feldolgozandó virágokat rendesen napfeljötte előtt gyüjtik és még ugyanazon napon dolgozzák fel. Más I. tartósabbak. Az ilyen olajtartalmu növényrészeket lényeges változás nélkül meg lehet szárítani és igy bármely gyártelepre küldeni, ahol azután a föld minden részéből érkező illatos anyagok egy helyen dolgozhatók fel. Az I. előállítására a következő módszereket használják: Párolás (destillatio). Az I. tulajdonsága, hogy bár maguk magas hőmérsékleten forrnak, vizgőzzel könnyen illanók. Ezért párolják a növényi részeket vizzel, vagy egyenesen vizgőzt eresztenek reájok. Az olajok a vizgőzzel elpárolognak s a lecsapódáskor a viz és olaj fajsúlyok szerint szétválnak. Az I. legnagyobb része párolás utján készül. Kivonás (extractio). A növényrészekből az I.-at kénkarboniummal, petroleuméterrel vagy közönséges éterrel oldják ki. Az oldatokból gyönge melegítés az oldószert kiüzi és megmarad az olaj. Ez ujabb módszer néhány olajnál jól bevált; nem alkalmazható azonban oly esetekben, mikor a növényrészekben illanó olajon kivül zsiradék és gyánta is van, mert ezek az olajjal együtt feloldódnak és a későbbi kiválasztást meghiusítják. Sajtolás. Csupán friss növényrészekre, csakis olajban bővelkedőkre alkalmazható. Az olaj a növénylével együtt kifolyik és hosszabb állás után a vizes-nyálkás folyadéktól külön válik. A mesterséges I. a kőszénkátrány termékeiből, némely esetben olcsóbb I.-ból kémiai uton készülnek. A parfüméria céljaira a virágok illanó olajait vagyis az illatot ugy állítják elő tartós, kötött alakban, hogy a virágokat olajjal vagy olvasztott zsirral kezelik, mikor is ezek az illatot magukba szivják és megkötik (l. Illatos szerek).
Az I. folyósak (tulajdonképeni I.), vagy szilárdak (kámforfélék), vagy pedig szilárd testeknek folyósakban való oldatai. Az utóbbi esetben erős lehüléskor kiválik a szilárd rész, melyet Sztearoptén-nek neveznek, a folyósan maradott u. n. elaoptén-ből. Borszeszben, éterben, kloroformban, kénkarboniumban és petroleuméterben valamennyi illanó olaj oldódik, zsiros olajjal és zsiradékokkal minden arányban keverhetők, vizben már csak keveset oldódnak, azonban eleget arra, hogy a viznek szagot és izt adjanak. Szintelenek, sárga vagy barna (különösen régibb készítmények), ritkán zöld v. kék szinüek, fajsúlyuk 0,8 és 1,1 között ingadozik. Többnyire magas hőfoknál forrnak, azonban már közönséges hőmérsékletnél illanók, különösen vizgőzzel együtt. Az I.-at a zsiros olajoktól könnyü megkülönböztetni: a zsiros olajjal papiroson ejtett folt hosszabb idő multán is zsiros folt marad, az illanó olajok foltja ellenben a papirosról hamar elillan és nyomot maga után nem hagy. Sokkal könnyebben meggyujthatók, mint a zsiros olajok és nagyon kormos lánggal égnek. Az I. legtöbbje a levegőből mohón nyel oxigént magába és ezzel vegyül. Verőfény az elnyelést nagyon megsegíti, minek következtében a cseppfolyós olajok megvastagodnak, sőt megszilárdulnak; az oxidáció terméke rendszerint gyántaszerü test. Ezen folyamatot a közéletben meggyántásodásnak (Verharzen) nevezik. A szintelen I. világos helyen eltartva megsárgulnak v. megbarnulnak, a szinesek elvesztik v. megváltoztatják szinüket. Az I. tehát a levegő és fény behatáától gondosan megóvandók. A folyós I. a fénysugarat erősen megtörik, sokan közülök a poláros fénysugarat eltérítik. Minden egyes illanó olajnak szaga és ize kiválóan jellemző, a szag többé-kevésbé kellemes, az iz csipős.
Az I.-at illatuk végett a parfümeriánál, finom szappangyártásnál és likörgyártásnál, továbbá a gyógyszerkészítésnél; gyántát oldó képességük és zsiros olajokban való oldhatóságuk miatt a firnász előállításánál használják. Az állati eredetü nyers I.-at, mint mosusz, ambra, cibét stb. borszesszel kioldják s ezen kivonatokat közvetlenül felhasználják. A növényeredetü I.-hoz tartoznak a terpentin-, citrom-, narancshéj-, ánizs-, szegfüszeg-, levendula-, rózsa-, narancsirágolaj stb. Mesterségesen készült I. a citral, kumarin (széna-illat), geraniol, heliotropin, vanillin, ionon (ibolya-illat), nerolin, safrol, terpineol (orgonaillat) stb. Hamisítás. Az értékesebb I.-at szagra némiképen hasonló olcsóbb I.-kal, leggyakrabban terpentinnel, az I.-at általában pedig borszesszel, kloroformmal és benzollal szokták hamisítani.
az ugyanily nevü departamento székhelye Coquimbo chilei tartományban, az I. és los Hornos összefolyásánál, (1885) 4703 lak.
(növ.), a növényekben, különösen a virágokban keletkező, párolgó illatos olaj, tőle az illető növénynek sajátságos ize és I.-a van, azért illatszernek vagy éteres olajnak ki is vonják belőle (l. Illatos szerek). Az I. az óra, évszak, klima, az individuum vagy a virág része szerint is változhatik, sőt néha hirtelen el is enyészhetik, sőt ugyanannak a növénynek egyik része illatos, másikra illattalan vagy rossz-szagu.
(lat.) a. m. behozott. A jogban az a vagyon, amit a feleség hozott, ellentétben a házasság alatt szerzett vagyonnal. L. Dos.
(lat.) a. m. következtetés: illativus, l. Eset.
v. illatszerek (parfumes) néven a közéletben az illatosító készítményeket (tulajdonképeni parfümök, bouquets) és a szépítő szereket (cosmétiques) értik. Ezen összefoglalás onnan ered, hogy mindkét fajta készítménynek rendeltetése egy és ugyanaz, ugyanis, hogy az őket használó ember másokra a lehető legkellemesebb hatást gyakorolja; egy szóval mindkettő egy anyának, a hiuságnak szülötte. Tulajdonképen csupán az illatosító készítmények tartoznak ide s csakis ezekről szólunk itt, mig a szépítő szereket (l. o.) külön cikkben tárgyaljuk. Az I. rendszerint higító szerekben elosztott illanó olajokból (l. o.) állanak. A higítás lényeges művelet, mert a legtöbb illanó olajnak magában véve kellemetlen, bódító szaga van, már pedig az I. technologiája (parfümeria) éppen arra törekszik, hogy az emberek izlésének megfelelő, lehetőleg kedves termékeket állítson elő. A szagok között mindenkor a virágok illata vivta ki az emberek osztatlan tetszését. Eddig mindössze hét virág vált be, ugymint az ibolya, a rózsa, a jázmin, a tubarózsa, a jonquilla, az acacia és a narancsvirág. A virágok illatát mindenekelőtt zsiradékokhoz kötik, mely műveletet a következő két módon gyakorolják: 1. Macerálás. A friss virágokat olajjal vagy megolvasztott, tiszta, szagtalan zsirral öntik le, amely illatukat elnyeli; a kimerült virágok eltávolítása után ezen műveletet mindaddig ismétlik, mig a termék illattal erősen megtelik. 2. Abszorpció. A virágokat vékony rétegben hálókra hintik és igy két fakeretbe szorított, vékony zsirréteggel bevont üvegtábla vagy olajjal telített szövet közé teszik. Hogy a zsiradékot illattal telítsük, bizonyos idő mulva többször egymásután teszünk friss virágokat a régiek helyére. Ez eljárást ugy is módosítják, hogy levegőt v. gondosan tisztított szénsavat árasztanak a virágokon át és az illattal terhes áramot olvasztott zsiron v. olajon hajtják keresztül, melyek az illatot magukba szedik. Az illattal megtelt zsirt pomádé, az olajat pedig huile angique néven hozzák a délfranciaországi nagy illatosszer-házak forgalomba. Az illatos pomádét és olajat borszesszel vonják ki: a borszesz átveszi az illatot, a zsiradék pedig, nem lévén benne oldható, visszamarad. Eme kivonatok az eredeti virágokkal tökéletesen egyező szaguak és az I. alapesszenciáit teszik. Ezek mint olyanok még nem használhatók, mert a velök illatosított tárgynak szaga hamar elmulik. Az illatnak tartósságot az állati szagos váladékok (ambra, mosusz, cibét stb.) és az ibolyagyökér borszeszes kivonatai adnak. Természetes, hogy ezen megkötő kivonatokból csak keveset vesznek, nehogy a virág eredeti finom illata módosulást szenvedjen. A forgalomban levő számtalan illatu és még több nevü parfüm már most ugy készül, hogy a fent elősorolt hét virág esszenciáit magokban vagy különböző arányokban egymással keverve, ellátják megkötő kivonattal s ehhez még gyakran kevés illanó olajokat is adnak. Mindama virág után elnevezett parfümöknél, hol a megfelelő virágból alapesszencia nem készíthető, a virágéhoz hasonló szagu illanó olajjal adják meg a parfüm jellegét, mig a parfüm kedves finomságát a fent elősorolt hét valódi virágesszencia egyikével másikával idézik elő.
Ide tartoznak még az u. n. szilárd parfümök, rendesen parfümmel telített zsirkőporból és keményítőből készült rudacskák. Továbbá az illatos porok (sachets); ezek illatosított ibolyagyökérport, rózsalevelet, keményítőt s több effélét tartalmaznak. Ilyen porral töltik meg az illatos vánkosokat. Parfümmel telített és szövetbe varrt bőrnek spanyolbőr (Peau d'Espagne) a neve, ennél gyakran a bőrt lemezpapirossal helyettesítik. A szagos só (Riechsalz) illatosított szénsavas ammonia vagy kénsavas kálium. A szagos üvegcse tartalma parfümmel és kevés ammoniával telített azbeszt vagy szivacsdarabkák. Kevésbé finom termékek a mosdóvizek (Eaux de toilette), szobaparfümök, pipereecetek (Vinaigres de toilette), melyekhez már csak ritkábban használnak virágesszenciákat; tartalmuk rendesen borszeszben oldott illanó olaj, az ecetnél, ezenkivül még kevés ecetsav. A legismertebb mosdóviz az Eau de Cologne (kölni viz), a szobaparfümök közül a fenyőillat. Végül ide sorolandók még a füstölő szerek is (l. o.).