1. András, XVII. sz.-beli kat. egyházi iró, pozsonyi, esztergomi kanonok, prépost, erdélyi püspök. Szül. Csik-Szt.-Györgyön 1637., megh. Nagyszombatban 1712-ben. Művei: A kerestyeni életnek példája vagy tüköre (5 rész, Nagyszombat 1682); A keresztény Josságos-cselekedeteknek és a tekéletessegnek gyakorlatossaga (3 rész, u. o. 1688); Megrövidíttetet Ige Az-az Predikatios könyv, (3 rész, u. o. 1691); Exemplum seu speculum vitae christianae, hoc est: vita Sanctorum (5 rész, Bécs 1694) stb. V. ö. Zelliger Alajos, Egyházi irók csarnoka.
2. I. Bálint, költő és egyházi iró, szül. Fehér-Gyarmaton (Szatmár) 1835 okt. 2., hol atyja (azelőtt tanár) ref. lelkész volt. Iskoláit Sárospatakon kezdte meg, de alig volt 13 éves, midőn kitört a szabadságharcz, s I. felcsapott a «szabadvadász» csapathoz, ahol csakhamar alvadász, később hadnagy lett. A szabadságharc után folytatta tanulmányait, s a bölcsészeti és teologiai tanfolyam végeztével egykori tanárának, Erdélyi Jánosnak ajánlatára a marosvásárhelyi ref. kollégium tanára lett. Később mint nevelő működött. Majd segédlelkésszé és tanárrá választották Szatmárt. Innen a tiszabecsi egyházhoz ment lelkésznek, mig végre 1869. a kisujszállási ref. egyház papja s egyuttal egyházkerületi jegyző, majd később egyházkerületi tanácsbiró lett. A kisujszállási kerület 1887. függetlenségi és a 48-as programmal képviselővé választotta, s miután véglegesen visszavonult a lelkészi pályáról, ujabban csak képviselői és irói munkásságának él. A lapokban elszórt költeményeivel a 60-as években kezdett feltünni; gyüjteménye megjelent Költemények (Budapest 1877) c. a. Legjelesebbek hazafias és az élet vegyes benyomásaiból fakadó költeményei. Egyházi körökben el vannak terjedve egyházi beszédei is: Temetési és emlékbeszédek (Debrecen 1873); Gyászkoszoru (halotti beszédek, u. o. 1878); Egyházi beszédek (u. o. 1878) stb. Legujabb műve: Emlékfüzér Kossuth Lajos sirjára (1895). Olaszországi utjáról melegen szinezett utirajzokat irt a Vasárnapi Ujságba.
3. I. István, kat. egyházi iró, Esztergom egyházmegyei áldozópap, esztergomi nagyprépost és végszendrői választott püspök, szül. Csik-Szent-Györgyön 1650 dec., megh. 1711. Irt egyházszónoklati, hitbuzgalmi és egyházi énekköltészeti műveket: Lelki tej, avagy Catechismus (Nagyszombat 1686); Soltari Énekek (3 részben, u. o. 1693); Catecheses (u. o. 1695); Sertum Sanctorum (Prédikációk, u. o. 1708); Menybevitetett b. sz. Mária congregátiójának eredete (u. o. 1710). V. ö. Zelliger A., Egyh. irók csarnoka.
-család. Régi magyar nemes család, mely leányágon rokonságban volt az Esterházy-családdal. Némelyek szerint a Salamon-nemzetségből származó, 1238 körül élt Illés lett volna a család őse. Azonban a Nagy Ivántól közölt családfa (Magyarország családjai IV. köt.) a XV. sz. elején Pozsony vmegyében szereplő Eliást vagy Illést tünteti fel a család törzsének. A történelem több I. nevét véste fel tábláira. I. Mátyás 1496. gyulafehérvári prépost. - I. György, ki Mátyás király udvarában nevelkedett, jelen volt az 1505-iki rákosi országgyülésen, mint Pozsony vmegye követe. 1509. királyi udvarnok lett. Fia, György, hősi halált halt a mohácsi ütközetben 1526. - I. Tamás 1540. alispán Pozsony vármegyében. Második nejétől, magyari Földes Zsófiától született gyermekei közül leginkább kitünt:
1. I. István, szül. 1540., megh. Bécsben 1609 máj. 5. Pozsonyban végezte tanulmányait. Majd a hős Pálffy Miklós levelezője lett, kivel együtt hadakozott is. 1572. elvette Szerdahelyi Derzsi István özvegyét, Annát, Erdődy Péter horvát bán leányát. 1573. Pozsony vmegye alispánja. 1577. magyar királyi kamarai tanácsos. Felesége időközben elhalálozván, 1580. második házasságra lépett Pálffy Katával, a gazdag Krusith János özvegyével. 1582. megszerezte Lika várával Liptó vármegye örökös főispánságát. 1584. magyar kir. tanácsos, majd kir. udvarmester lett. Midőn 1586. Krusith leánya, Dietrichstein Miksáné meghalt, I. királyi adományképen nyerte Krusith jószágait. 1593. ő és ága grófi cimet kapott. 1600. megszerezte a nagy trencséni uradalmat és Trencsén vármegye örökös főispánságát. 1603. a király ellen lázító irások terjesztésével vádoltatott, s Joó János kir. személynök mindent elkövetett, hogy felségsértésben marasztaltassék. Az idézés elől Lengyelországba menekülvén, javai, a csábrági és vittnyai uradalmak, elkoboztattak; onnét visszatérvén, Bocskay pártjához csatlakozott, ki őt elkobzott javaiba visszahelyezé. Érsekujvárt ő menté meg a töröktől és II. Mátyás trónraléphetésének ő volt legfőbb elősegítője. Az ellene intézett hamis vádból kitisztázván magát, 1608. már jelen volt a koronázási országgyülésen mint királyi főudvarnok s ugyanott nádorrá választatott és ugyanakkor Liptó és Trencsén megyék főispánjává neveztetett, mely megyék örökös főispánsága a családnál annak kihalásáig folytonosan megmaradt. A bazini templomban van eltemetve. A mult sz. utolsó évtizedéig ott volt márvány siremléke is. Gyermekei nem maradtak. II. Mátyás király 1611. az özvegyhez intézett leiratában kimondta ujra az 1603-iki Istvánffy-féle apokrif itélet törvénytelenségét. István naplójegyzeteket is irt (1592-1603). Fényes állásánál és nagy tevékenységénél fogva naplója is eléggé érdekes. Lépten-nyomon kifejezést ád a németek iránti erős gyülöletének. Kiadta Kazinczy G. (Akad. 1863). - 2. I. Gáspár, a nádor unokaöccse, Trencsén és Liptó vmegye főispánja volt. 1610 óta Bethlen Gábor hű emberek, később hadvezére. 1621. megvivta a morva határszélen levő Brumova várát. 1626. Bethlen megbizásából Mansfeld gr. segédcsapatait kalauzolta. Utóbb a katolikus hitre tért és a király hive lőn. Grófságot nyert. Meghalt 1648. A tudományokkal is foglalkozott. Egy vallásos művet irt (1643), egyet meg fordított (Buest Joachim, Kézben viselő könyv a jó és boldog kimulásról). - 3. I. Gábor, főispán. 1655. a száraz vámok eltörlésére kiküldött bizottság tagja. 1665. kat. hitre tért. - 4. I. György, főispán. 1659-1662. kir. főasztalnokmester, l. Lipót kir. kegyeltje. Később Thököly pártján volt, e miatt 1681. fogságba is került. 1684. visszatért a király hűségére. - 5. I. Ferenc, előbb Ferenc-rendi szerzetes és zárdafőnök Füleken. Majd odahagyja a szerzetet és elveszi Szirmay Katalint. - 6. I. Miklós, 1678. grófi cimet nyert. 1687. a határszéleket vizsgáló bizottságban szerepelt. 1715-23. kancellár. - 7. I. József, kir. főasztalnokmester (1730-1759). - 8. I. János, a hétszemélyes tábla ülnöke. Az 1791. országgyülésen nagy tevékenységet fejt ki. Megh. 1800. Fia: 9. I. István, az utolsó I. Szül. Pozsonyban 1762 ápr. 30., megh. 1838 jul. 30., a Bécs melletti Badenben. II. József alatt a Hóra-féle pórlázadás leküzdésére küldetett ki. 1786. elvette Barkóczy Terézt, kitől azonban nem maradt gyermeke. 1790. az országgyülésen Trencsén követe. 1792. kir. kamarás. 1797. a trencsén-liptói nemesi felkelés ezredese. 1800 óta e két vmegye főispánja. 1801. titkos tanácsos, 1808. aranygyapjas, 1813. kir. biztos a vizkárok ügyében. Midőn 1822. adó és ujoncok országgyülésen kivül vettettek ki, lemondott főispánságáról. Az abszolutizmus rendszerének nem tudták megnyerni. 1802-25-ig minden országgyülésen tevékeny részt vett, pártolva a kisebb nemességet, gyámolítva a jobbágyságot. Az 1825-iki országgyülés elején főasztalnok lett. Ő is egyike a magyar tud. akadémia alapítóinak; 1830. az igazgató tanács tagja. 1836. óta, uradalmainak eladása után, a nyilvános élettől visszavonulva élt csallóközi birtokán. Eladott birtokait Sina báró szerezte meg, a csekély pozsonyvmegyei uradalom a Batthyányiakra szállt. V. ö. Remellay Gusztáv, I.-ak (Magyar Néplap 1857, 3., 4. sz.) ifj. R.(ezső) E.(nsel) S.)ándor), A gr. I.-ak (Vasárnapi Ujság 1862, 45., 46. sz. 8 arcképpel.).
a Saalenak 120 km. hosszu mellékvize. A Türingiai-erdő É-i oldalán fakadó Freibach, Taubach és Lengwitz nevü patakok összefolyásából keletkezik és Grossheringennél torkollik.
l. Tündér Ilona.
(Ilymen), csaknem háromszögalaku tó Novgorod orosz kormányzóságban, 18 m. magasban a Finn-öböl szine fölött, a vele összefüggő Mihanovszk és Szinec kis tavakat is beleszámítva, 918 km2 területtel. Az átlag 2 m. mély (legnagyobb mélysége 9 m.) tó partjai laposak. Vizkörnyéke: 63 076 km2; legnagyobb mellékvizei a Selon, Lovat és Mszta, amelyek sok iszapot hordanak belé. Lefolyása a Ladogába a Volhov. Halakban gazdag. Jornandes Lacus Musianusnak hivja.
1. az Elbének 105 km. hosszu mellékfolyója; a Lüneburgi-pusztán ered és Hooptenél torkollik. Lüneburgtól kezdve hajózható. - 2. I., város Szász-Weimar nagyhercegségben, 45 km.-nyire Weimartól, a Türingiai-erdő É-i lábánál, az Ilm és vasut mellett, (1890) 6508 lak., porcellán-, üveggyárral, üvegműszerek, játékszerek és papirmasé-áruk készítésével; hidegvizgyógyintézetekkel (1893. 5500 fürdővendég) és szénbányászattal. V. ö. Lausch, I. u. seine Umgebung (1883).
(ásv., titánvas, iserin, menakkanit, kibdelofon, washingtonit). Hatszöges és pedig romboéderes összalakzatokban kristályodó titánvasérc, fennőve v. bennőve kivált vulkanikus kőzetekben (mint mikroszkópos járulékos elegyrész) avagy szabadon mint másodlagos fekhelyeken kavicsban, apró szemekben (iserin) v. poralakban (menakkanit) fordul elő. Vasfekete, fémfényü, gyengén mágneses; K. 5-6. Töm. 4,5-5. Serpentinben és zsirkövekben v. homokban Szepes, Nógrád vármegyékben, Erdélyben (Oláhpián, a Hargitta hegység keleti lejtőjén, a patakokban), Siófokon a Balaton partján; Csehországban (Malonitz, Isergrund, Iserwiese); Cornwall, Szt. Lőrinc-folyó homokjában (Canada) mint másodlagos fekhelyeken, továbbá a Tihanyi-félsziget bazalttufájában, Somos-Ujfalu (Nógrád), a Rajna melletti Unkel bazaltjaiban. Néha elváltozik ktitanittá (sphen, részben leukoxénné).
város Somerset angol grófságban, 23 km.-nyire Bridgewatertől, az Isle, a Chard-csatorna és vasut mellett, (1891) 3281 lak., posztó- és kesztyükészítéssel.
Nikolaj Ivánovics, a kazáni szeminárium volt igazgatója, orientalista, szül. 1822., megh. 1892. Már fiatalon hozzálátott a török-tatár nyelvek tanulásához s keleten is járt a mohammedán vallás s az arab, persa, török nyelvek tanulmánya végett. 1861. a kazáni egyetemen a török-tatár nyelvek rendkivüli tanára, de azontul főleg annak a célnak élt, hogy a Volgavidék uralaltaji népfajait, a tatárokat, a csuvasokat, cseremiszeket, mordvinokat, votjákokat oktassa és térítse. Buzgólkodása folytán alapították Kazánban a keresztény tatár iskolát s aztán egy külön társaságot, mely az említett népek részére iskolákat állított s nyelvükre fordíttatta a vallásos könyveket. 1872. szervezték a kazáni tanítóképző szemináriumot, mely magukból ama népek köréből nevel tanítókat és papokat, kik aztán saját nyelvükön oktathatják őket. A tanítóképzőnek I. volt a buzgó igazgatója. Ő volt a magyar s finn nyelvész utazóknak is szives tanácsadója. Hálából a magyar tudományos akadémia megválasztotta kültagjának (1888) s a finn-ugor társaság is levelező tagsággal tüntette ki.
(Illoba), kisközség Szatmár vmegye szinyérváraljai j.-ban, (1891) 911 oláh és magyar lakossal. Hozzátartozik Ilobabánya-telep, jelentéktelen arany-, ezüst- és ólombányákkal.