brit-indiai város, l. Allahabad.
(Illok, Ujlak), község Horvát-Szlavonországban, Szerém vmegye I.-i járásában, a Duna mellett, a járási szolgabirói hivatalnak, járásbiróságnak, adóhivatalnak, közjegyzőségnek székhelye. Lakóinak száma (1891) 4288, mint politikai községnek 7273 (közte 714 magyar, 705 német, 765 tót, 5010 horvát és szerb). Van gőzhajóállomása, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára. Itt székel az I. szerémi borkereskedő részvénytársaság s a járási takarékpénztár. I. igen szép vidéken fekszik; a község fölött fekszik a régi hires vár, mely ma Odescalchi Boldizsár herceg tulajdona. A vár már az avarok idejében fennállott s igen erős vár volt; többször változtatta urait, de fénykorát Ujlaky Lőrinc alatt élte, aki ott is van eltemetve. 1526. a törökök elfoglalták s a XVII. sz. végéig birták, amidőn Dünewald tábornok őket elüzte. Ekkor I. Lipót a várat és uradalmat Odescalchinak adományozta, akit 1689. szörényi herceggé nevezett ki. A vártemplom igen régi. A községben levő ferencrendi templomban Ujlaky Lőrinc, Ujlaky Miklós macsói bán, Kapisztrán János és Szibinyáni Jank siremlékei vannak.
szent, Constantinus Chlorus neje, Nagy Konstantin császár anyja, születéshelye ismeretlen; a legenda Triert említi. Már férje életében a keresztény hitet vallotta, később pedig fiára, Nagy Konstantinra jótékony befolyást gyakorolt a kereszténység érdekében. Jeruzsálemben és Bethlehemben fényes templomokat építtetett, egykoru irók állítása szerint 326. feltalálta a szent keresztet, melynek egyik részét fiának, a császárnak, másik részét pedig Sylvester pápának ajándékozta. Megh. 328., ereklyéi 849. Hautvilliersbe vitettek. Emlékünnepe aug. 18. van.
l. Tündér Ilona.
több magyar hercegnő és királyné neve. 1. I. v. Lepa («a szép»), I. Bélának és Rixának 1050 táján született leánya, 1063-66 közt ment férjhez Zvonimir (keresztény nevén Demeter) horvát bánhoz, ki 1076 októberébne már királyi cimet nyert. 1078-83 közt az oklevelek fölváltva Ilonának és Lepának nevezik. Zvonimir 1087. gyermekek nélkül hunyván el, a horvátok III. Kresimir Péter unokaöccsét, II. István hítták meg a trónra, mire polgárháboru tört ki. I., ki 2 évig kitartóan küzdött, testvérét, Szent Lászlót hivta segítségül s egy menekült horvát főur által az ország elfoglalására ösztönözte. Szt. László 1091 tavaszán az u. n. Hadút-on (l. o.) csakugyan benyomult, azt juliusig teljesen elfoglalta s unokaöccsét, Álmos herceget állította élére. I. ekkor valószinüleg hazatért Magyarországba, testvére udvarába, hol ismeretlen időben hunyt el. - 2. I., a Nemanjidák ősének, Urosz zagoriai nagyzsupánnak s Annának leánya, 1130 elején kelt egybe a megvakított Béla herceggel, kit börtönéből kiengedve, II. István a maga udódává jelölt ki. A fiatal pár részére Tolnán rendezett be udvartartást s még megérte az első fiu, Géza születésének örömét. II. István halálával (1131 márc. 1.) az urak már ápr. 28. megkoronázták II. Bélát s feleségét, ki kezdettől fogva elhatározó befolyást gyakorolt az ország kormányzására. Vele számos szerb jött az országba; első sorban bátyja, Belus, ki utóbb nagy szerepet játszott a nemzet történetében. I. életének legkiemelkedőbb mozzanata az aradi gyülés, melyen izgató beszédére 68 főurat koncoltak föl hivei (l. Béla, III. köt. 19. oldal). A szerbeknek a Boszna-folyó mentén lakó törzsei, kétségtelenül I. és szerb udvari emberei nógatására, nem akartak bizanci fenhatóság alá kerülni, a magyaroknak hódoltak meg, mire II. Béla 1137 elején a maga 5 éves fiát, Lászlót tette Bosznia hercegévé, 1138. pedig fölvette Ráma királyának cimét. A krónikák szerint ez időtájban hunyt el I., amin buslakodva, II. Béla azután bortalnak adta volna magát. Az ujabb nyomozások szerint azonban I. tulélte férjét s 1146. Admontba még követséget küldött leányához, helyeselve, hogy kolostorba vonult. V. ö. Jaksch, Zur Lebensgesch. Sofias. Mittheilungen d. Inst. f. österr. Geschichtsforschung, (1888, Ergänzungsband II., 2. füzet). 1157. azonban már mint halottról emlékezik fia, II. Géza király. Gyermekei: II. Géza király, szül 1130.; II. László, boszniai herceg, majd magyar király, szül. 1132.; IV. István király, szül. 1133.; Álmos, született 1134.; Zsófia 1139-ben Hohenstaufen Frigyes jegyese, utóbb admonti apáca; Gertrud, III. Msciszló lengyel herceg felesége, szül. 1138 táján. - 3. I., II. Géza király és Eufrozina orosz hercegnő leánya, 1158 táján szül. s nevét kétségtelenül nagyanyja emlékére kapta. 1174 máj. 12. V. Babenberg Lipót osztrák herceg vette nőül. Három gyermeke született: I. Frigyes, osztrák herceg; VI. Lipót, stájer, majd osztrák herceg és Ágnes. Megh. 1199 dec. 25. - 4. I. vagy Jolán, IV. Béla és Laskaris Mária görög hercegnő legifjabb leánya, 1238 táján szül.; 1256. Boleszló kalisi herceg (utóbb lengyel nagyherceg) vette el, kivel nővérénél, Kunigunda lengyel nagyhercegnőnél Krakóban ismerkedett meg. Két leánya volt, midőn 1279. özvegyen maradt. Ekkor nénjével, Kunigundával együtt a klarisszák sandeci zárdájába lépett s oly istenesen élt, hogy utóbb a szentek közé iktatták. 1287 táján a tatárok elől Czorstin sziklavárába menekült s itt halt meg 1298 márc. 6.
katonai rendjel, melyet III. Napoleon császár I. Napolen Szt. Ilona-szigetén való fogságának emlékére bronzból veretett azon katonák számára, kik 1792-1815-ig a francia zászlók alatt harcoltak. Az érem előlapját I. Napoleon mellképe, koszoruban, felül császári koronával, hátlapját e felirat foglalja el: Campagne de 1792 a 1815. A ses compagnons de gloire, sa derniere pensée.
1. Elmo tüze.
(Ilnica), kisközség Bereg vármegye felvidéki j.-ban, (1891) 3100 rutén és német lakossal, szeszgyárral.
(Nagy-), kisközség Szolnok-Doboka vármegye nagy-ilondai j.-ban, (1891) 857 oláh és magyar lakossal; a járási szolgabirói hivatal székhelye, járásbirósággal, vasuti állomással, posta- és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral.
kisközség Ugocsa vmegye tiszáninenni j.-ban (1891) 1340 rutén és német lakossal.