imatársulat, mely 1859. alakult meg Annecyben, s IX. Pius pápa jóváhagyását megnyerve, csakhamar az egész kat. egyházban elterjedt. Célja, apostoloskodni a közös ima ereje által, e végből a tagok egy, havonkint meghatározott közös célra imádkoznak, s cselekedeteiket naponkint Jézus szivének szándékaival egyesítik. Tagja lehet a társulatnak minden kat. hivő, aki élni tud eszével s az imádság cselekedetét gyakorolni képes. Legjobban el van terjedve e társulat Irországban és a lengyel tartományokban.
1. Adoráció.
igy nevezik a buddhisták hengerszerü készülékét, mely gyors forgában hozva, a ráalkalmazott papirszeletre nyomtatott imaszavakat sokszor megforgatja. Az ujabbkori lamaitant valló buddhisták ugyanis ezer meg ezerszer megismételt imától várják az üdvözülést s hogy ezt tehessék, egy gépet találtak ki, mely mekanikai uton végtelenig sokszorsítja a hat szótagu fohászt. Vannak nemcsak kézzel, hanem vizzel, széllel hajtott nagyobbszerü I.-ek is. A benszülöttek imakeréknek hivják.
I. Ima.
(növ., Abrus L.), a vitorlás viráguak génusza, 6 fajjal mind a két földrésznek meleg tartományaiban. Az A. precatorius L. forróázsiai felfutó cserje. Hüvelyében hat piros mag van. A magköldöke fekete. Kelet-indiai asszonyok nyakgyöngyöt v. imafüzért füznek belőle. Gyökere édes s mint a Glycyrrhizáét (1. Cukorkóró) ugy használják. Magva mérges.
(lat.) a. m. képet, átvitt értelemben azok a viaszból készült képek és álarcok, melyek a régi Rómában az ősöket ábrázolták és az előkelő rómaiak házában az atrium egyik kiváló diszét képezték. Kis szekrényekben (armaria) függtek a falon, mindenik alatt az elhunyt ős méltóságait és érdemeit jelző táblácskákkal (elogia, tituli), valamennyit lombos szalagok (festonok) kapcsolták össze, melyek egészökben családfát (stemma) alkottak. Ehhez csak olyan rómainak volt joga, akinek ősei közül egy v. több az elefántcsontszékkel járó méltóságok egyikét (consul, prator, ćdilis) elérte volt; ez volt a Jus imaginum, mely magával hozta azt is, hogy a képeket termetéseken, a «pompa funebris» emelésére v. teljes egészökben hordoztathatták, v. élő emberek fejére tehették az álarcokat, kik történetileg korhű ruhába voltak öltöztetve. V. ö. Friedländer, Sittengeschichte Roms; Drygas, De iure imaginum (Posen és Halle 1872).
(lat.) a. m. kép, képmás; imaginabilis, elképzelhető, kigondolható; imaginatio, képzelő tehetség; imaginarius, képzeletbeli; imaginarius számok, l. Komplex-számok.
(oratoriumok), a kat. egyházjog szerint nem megszentelésnek, hanem csak megáldásnak tárgyai. A nyilvánosak, azaz olyanok, melyeknek a közönség számára rendelt közajtajuk van vagy középületekben vannak stb., püspöki, a magán I. ellenben csak pápai engedéllyel állíthatók fel. Az I.-ban való misézhetés többrendü megszorításnak van alávetve. Az áldozatot nem ismerő keresztény és nem keresztény felekezetek templomait a kat. felfogás csak I.-nak tekinti.
olyan könyv, melyben imádságok foglaltatnak. Lehet az I. valamely egyháznak, v. felekezetnek közistentiszteleti használatra szánt s ugy a lelkész, mint a gyülekezeti tagok által kötelezőleg használt, mert hivatalosan elfogadott könyve, mint a p. a Common-Prayer-Book (l. o.) az anglikán egyházban, vagy készülhetnek az I.-ek oly célból, hogy ahol a lelkészek liturgiai szabadsággal rendelkeznek, mint p. a magyarországi ref. és evangelikus egyházban, ott ők az izlésüknek leginkább megfelelő I.-ekből mondanak a gyülekezet előtt imádságokat, vagy végre vannak magánhasználatra szánt I.-ek is. Főleg ilyen utóbbit minden nyelven és minden felekezetnél rendkivül nagy számmal találunk. V. ö. Csiky Lajos, Imádságtan (Debrecen 1886).
(héb. talisz), négyszögletü ruhaféle, melyet a zsidók imaközben, rendesen csak a reggeli ima alatt viselnek, hogy megfeleljenek a Móz. IV. könyv 15, 38-40-ben foglalt parancsolatnak; l. Cicisz.