(arab) a. m. előljáró, vezér; a mohamedánok vallásos életében különféle fogalmak jelölésére szolgál. A szagkorlati életben leginkább a mecsetek főtisztviselőjét, imavezetőjét és prédikátorát nevezik I.-nak. A teologiai irodalomban I. az orthodox iszlám különféle irányzatainak (1. Fikh) alapítóit értik alatta. Mint államjogi fogalom az I. szó az egész mohammedán világ vezetőjét, uralkodóját jelöli, ki mint a próféta utóda (khalifa) az iszlám vallói fölött a legfőbb világi és szellemi hatalmat gyakorolja. Az imámság kérdésén fordul meg a mohammedán felekezetek évezredes harca. Mig a szunniták szerint az I. méltósága az igazhitüek összeségének közös elismerésétől függ, és ennélfogva az idsmáí (l. o.) elvében gyökerezik, addig a siiták szerint az I. joga örökösödésen, a prófétától Ali és Fátima ágán való leszármazáson alapszik, ők tehát sem a választott első khalifák, sem az omajjád és abbászid dinasztiák jogosságát nem ismerik el; de ezen tanokkal maguk között is többféle pártra oszolnak.
Imámitáknak nevezik a siiták azon pártját, melynek tanai szerint az imámi méltóság egészen a Fátima 11. unkokájáig. Haszan al-Aszkeri-ig volt láthatólag képviselve. Ennek fia, Mohammed, a 12. I., már gyermekkorában az abbászida khalifa üldözései elől csudálatos módon eltünt, azóta a Bagdád melletti Hilléhben egy ciszternában tartózkodik és az idők beteljesedése után mint I. Mahdi fog ismét előlépni és mint egyedül jogos uralkodója a mohammedán világ élére állani. A tényleges világi uralkodókat csakis mint az elrejtőző I. helytartóit ismerik el. E tant vallja a siiták tulnyomó része; ezért ithna asarijja, azaz: Tizenketteseknek nevezik magukat. Egyéb siita pártok az I.-ok sorrendjére nézve a többség tanaitól eltérnek; a Zeiditák az 5., az Iszamiliták a 7. imámtól kezdve más személyeket jelölnek jogos I.-okul.
l. Imám.
(arab) a. m. hit, hitvallás, a mohammedán vallás tanainak elméleti elismerése és gyakorlati érvényesítése. E fogalom definiciója, elméleti és gyakorlati mozzanatai szempontjából a mohammedánok spekulativ vallástudományának egy fontos fejezetét teszi, mely körül a különféle dogmatikai irányok képviselői sok vitát folytatnak. Az I. szót az európai irodalomban sokszor az Imámmal is összetévesztik.
(Aver), 852 km2 területü tó Archangelszk orosz kormányzóságban; legnagyobb mélysége 20 m.; rövid lefolyása a Kandalaksai-öbölbe torkollik. Nyáron a lappok sok halat fognak belőle. É-i partjain a rénszarvasok legelnek.
(arab), a mecsetekkel kapcsolatos jótékony intézetek (kórházak, népkonyhák stb.).
hivatkozással Mózes II. könyve 3. 16 és V. k. 6, 8 és 11, 18-ra, a zsidók a hétköznapi reggeli imádság alatt a szentirás 4 különféle fejezetét tartalmazó imatokot (aram. tefillin) keskeny fekete I.-kal kötne a főhöz s a balkarhoz. A kareusi zsidók az I.-at nem használják.
festői vizesés Finnország Viborg kerületében. A Saima-tó vizeit a Ladogában levezető Wuoxen alkotja. A víz 40 m. széles, gránitsziklákkal körülfogott szorosban rohan alá és 325 m. hosszuságban 21 m.-rel jut mélyebbre és ott hatalmas forgót alkot. A viz zugása 11 km.-nyire hallható.
kerek vagy pedig korongforma, felületükön erősen barázdás márgakonkréciók, melyek vagy egyenként, vagy pedig kettesével, hármasával összenőve, homokban v. agyagban képződnek. A viz onnan kimossa őket és mint hömpölyt viszi tova, vagy pedig veti partra. Sajátságos alakjuk miatt a régebbi geologiai irodalomban fontos szerepet játszottak és mindenféle hipotézist füztek képzősédükhöz.
Imaosz, régi neve a Himálajának (l. o.).
előtámasszal ellátott térdelő zsámoly, mely a XIV. és XV. sz.-ban jött használatba, s a hálószobák berendezéséhez tartozván, a házi ájtatosság végzésére szolgált. Az oldaldeszkákat összefoglaló felső lap, ugyszintén a térdelő zsámoly lejtősek, hogy a térdelés közben lejtős helyzetet vevő karok és lábak könnyebben elhelyezkedjenek ratok. Ma is a kat. egyházban, templomokban és házakban egyaránt, sürün használtatnak az I.-ok, melyeket olykor értékes faragványokkal ékesítnek.