igy is nevezik a másodrendü amideket, imineknek pedig a másodrendü amineket; e vegyületek a kétvegyértékü imido-gyököt (NH)II tartalmazzák. (L. Amidek és Aminek).
(lat.) a. m. utánzás, utánzat. Imitator, utánzó.
(lat.), Kempis Tamás könyvének cime, magyarul Krisztus követése.
Konrád, jogtudós, született Stoószon (Abauj-Torna) 1840 nov. 26. Gimnáziumi tanulmányait Rozsnyón és Kassán végezte, a jogi tanulmányokat a pesti tudományos egyetemen 1860-64. Egy ideig gróf Andrássy Manó házában nevelő volt, a joggyakorlati éveket a kir. kuriánál, ügyvédeknél és orvosi törvényszéknél töltvén, 1868. doktorrá avattatott s ugyanakkor ügyvédi vizsgát tett. Ezután Késmárkon volt ügyvéd, 1873. birónak nevezték ki a tornai törvényszéknél, ennek megszüntével 1877. a kassai törvényszéknél, ahonnan 1881. pótbiróként a budapesti kir. itélőtáblához került. Rendes biróvá 1886. nevezték ki, és mint ilyet 1889. törvényelőkészítési teendúk teljesítésére és a telekkönyvi betétek szerkesztése fölötti főfelügyelet gyakorlása végett osztották be az igazságügyminisztériumhoz, ahol 1891. kuriai biróvá történt kineveztetése után is mindeddig működik. Tagja az ügyvédi, a birói vizsga és a jogi államvizsga bizottságainak. Irodalmi működése: A végrehajtási törvény magyarázata (1884., II. kiad. 1891); Telekkönyvi rendeletek (1887); átdolgozta Zlinszky, Telekkönyvi rendtartásának III., IV. és V. kiadásait és részt vett ugyane szerző Magyar magánjoga III. és IV. kiadásának átdolgozásában és a Ráth-féle jegyzetes törvénytárban 1886 óta kommentálja az igazságügyekre vonatkozó törvénycikkeket. Ezenfelül a Jogtudományi Közlöny, Magyar Igazságügy, Polgári Törvénykezés, Jog és Ügyvédek Lapja cimü szaklapokban, nemkülönben politikai lapokban több százra menő cikke jelent meg, főleg a dologi jog, a telekkönyvi ügy, a törvénykezés és a birósági szervezet tárgyaiban, mely cikkek sok részben befolyással voltak ugy a birósági gyakorlat fejlődésére, mint a törvényhozás tevékenységére. E lexikon perjogi részét irja.
(lat.), kiegészítve I. Beata Virgo Maria a. m. szeplőtelenül fogantatott boldogságos Szüz Mária. Immaculatus a latinban szeplőtelent, hibátlant jelent, amin a mocsoknak és a szennynek árnyéka sincs. A kat. egyház régi időtől kezdve hitte, hogy Szüz Mária szeplőtelenül, azaz eredeti bün szennye nélkül fogantatott (sine labe originali concepta), hitcikkellyé azonban e tant csak IX. Pius Pápa 1854. emelte; azelőtt csak az egyház tanítása és a teologusok által ajánlott tétel volt (sententia fidei proxima), de mivel a hivek kegyelettel ragaszkodtak hozzá, szokásba jött, hogy valahányszor valaki ünnepélyes hitvallomást mondott, még külön is kellett megesküdnie a szeplőtelen fogantatásra. Innét az I.-eskü.
(lat.), pontosan fordítva: benmaradó. Mint filozofiai műszónak az az értelme, hogy valami magában a dologban vagy fogalomban rejlik, benne van. Így beszélünk I. fejlődésről, melyet nem külső körülmények határoznak meg, hanem magának a fejlődő dolognak mivolta; immanens okokról, melyek nem kivülről jönnek, hanem a dolog belsejéből (1. Determinizmus); Spinoza az istent ez értelemben a világ I. tudásról is van szó, mint olyanról, mely a dolgot legbensőbb mivoltában fogja föl. Kant azonban más értelemben is használja e kifejezést. Nála I. az értelem ama használata, mely nem lépi tul a jelenségek körét.
v. Emanuel (héber) a. m. isten velünk van. Máté I. 22 alapján a messiás neve gyanánt is használatos.
(uj-lat.) a. m. anyagtalan; immaterializmus a filozofiában az a felfogás, hogy lélek v. szellem merőben különbözik az anyagtól.
(lat.) a. m. az anyakönyvbe (matricula) való bevezetés, l. Anyakönyv.
a német birodalomban azok, kik a birodalmi közvetlenség (Reichs-unmittelbarkeit) alapján, bár bizonyos tekintetben a birodalomnak alárendelten, területi szuverénitással birták, ellentétben a mediatizált fejedelmekkel.