(olasz., franc. endossement), l. Forgatmány.
l. Indigó.
az indek nemzeti főistene a Végák korában. A nagy tetteket végző hősi erő mintaképe. Számtalan dalában a Rigvédának magasztalják a démonok fölöti győzelmét. Megszabadítja az embereket a vizeknek és a nap sugarainak földre jutását gátoló gonosz szellemektől, milyenek Vritra (a beburkoló), Susna (a kiszárító) és Ahi, a rettenetes sárkánykigyó. Csak I. képes szembeszállni ezekkel a szörnyekkel, hű szövetségesei, a Marutok (l. o.) kiséretében az istenek kovácsának, Tvastarnak műhelyében készült mennykőbuzogányával fegyverkezve. Néha bajtársai, a Marutok is elhagyják, ilyenkor az áldozat kövér falatjaival és a szent szoma (l. o.) itallal felfrissülve maga vivja ki a harcot. Az árják felfogása szerint I. a háboru istene, a fiatal hódító nemzet jó tulajdonainak eszményítése. Ő a világ teremtője és fentartója, a mindenség feltétlen ura és parancsolója, a jók jutalmazója, a rosszak büntetője. A brahmanizmus későbbi fejlődése folyamán I. hirneve is elhomályosodott: mint annyi kiváló alakja az ind panteonnak, a világőrzők (lokapála) szerény hivatására degradáltatott.
1. folyó Szumátra szigetén, amelyet felső folyásában Kuantannak, forrásvidéke körül pedig Umbilinnek hivnak. A Gunong-Szingalang DK-i lejtőjén a Szingkara-tóból ered, a szénkorszakból való nagy medencén folyik keresztül és mocsáros deltában a Brahalla-szorosba torkollik. - 2. I. a németalföldiek hűbéres fejedelemsége az ugyanily nevü folyó körül, 35 800 km2 ter. és mintegy 100 000 lakossal.
(Indrapoera) v. Gunong Korincsi, 3736 m. magas vulkán és szumára legmagasabb hegycsúcsa, amely mindig füstölög, a d. sz. 1° 36' és a párisi k. h. 95° 59' 45" alatt.
(ejtsd: eńdr), l. 250 km. hosszu baloldali mellékfolyója a Lirenak Franciaországban; Cher és Creuse határán a gránit és gnájszból álló Saint-Marion (508 m). nevü dombokon ered; egyik ága a Vieux Cherbe folyik, a másik, nagyobbik, a Port-Boulet alatt a Loireba. Nem hajózható, csendes folyásu; legnagyobb mellékvize az Indroye v. Petite Indre (55 km.). - 2. I., département Franciaország középső részéen Loir-et-Cher, Cher, Creuse, Haute-Vienne, Vienne, Indre-et-Loire között, 6795 km2 területtel, (1891) 292 868, 1 km2-re 42 lak. I. nagy sikság, amely NyÉNy-felé lejtősödik; D-en, a La Marche-hegyek ágaiban (Fragne 459 m.) éri el a legnagyobb magasságát. Benne megkülönböztetik a Boischaut (É-on és D-en) nevü erdős, a Brenne (D-en) nevü mocsáros és a Berryi Champagne (középen) nevü egyhangu vidéket. Vizei: a Cher, az Arnon, Fouzon és Modonnal; az Indre az Igneray és Indroyejal; a Vienne az Anglinnel és a Claize. Éghajlata mérsékelt; Chateaurousben középhőmérséklet 12°; a Brenne mocsarai miatt nagyon egészségtelen; az évi esőmennyiség: 586 mm. A fő foglalkozás a földmivelés. 1892. termett 101 580 ha.-on 1 168 012 hl. buza, 9552 ha.-on 101 060 hl. rozs, 20 095 ha.-on 261 235 hl. árpa és 90 644 ha.-on 1 350 300 hl. zab. Az 1882-91. átlagban 156 067 hl., 1892. azonban csak 84 557 hl. bort szüreteltek. Fontos terméke még a cukorrépa és szelid gesztenye (évenként mintegy 80 000 hl.). Legvirágzóbb a juhtenyésztés (560 000); a basberryi juhok gyapjujoknál és izletes husuknál fogva jó hirnek örvendenek. Legfontosabb ásványországi termék a vas, továbbá a litográfiai és a malomkó meg a kaolin. Legjelentékenyebb iparág a vasipar és a ruházati ipar (Écueillé, Blanc stb.), a posztószövés (Argenton, Chateauroux stb.), a posztószövés (Argenton, Chateaurous stb.), a dohány- és bőrgyártás, a malom- és porcellánipar. A mai département-t Berry (610 000 ha.), Orléannais (50 000 ha.), La Marche (15 000 ha.) és Touraine (4500 ha.) részeiből alkották. Járásai: chateauroux, Issoudun, Le Blanc és Le Chatre. Fővárosa: Chateauroux. V. ö. lejosne, Géogr. phys., hist. et descr. du département de 1'I. (1869); Joanne, Géogr. du dép. de 1'I. (1879).
(ejtsd: endr e loár), département Franciaország középső részében Loir-et-Cher, Indre, Vienne, Maine-et-Loire és Sarthe között 6114 km2 területtel, (1891) 337 298 1 km2-re 55 lak. I. 100-150 m. magasságu sikság; rajta megkülönböztetik a Loire jobb partján a soványtalaju Gatinet, a balpartján a Varennes, Champeigne, Véron, Falunieres és Brenne nevü vidékeket. A Brenne egészségtelen, a Véron kitünő termékenységü, a Falunieresen (mintegy 15 000 ha.) a rengeteg tengeri állatmaradék kitünő trágyául szolgál. Vizei: a Loire és a bele torkolló Cher, Indre és Maine meg egyéb kis mellékvizek. A közepes hőmérséklet Toursban 11-12°; az évi esőmennyiség: 640 mm. A főfoglalkozás a mezőgazdaság; 1892. termett 160 000 ha.-on 1 767 920 hl. buza, 8250 ha.-on 99 000 hl. rozs, 12 000 ha.-on 183 000 hl. árpa, 91 850 ha.on 1 653 300 hl. zab, 52 538 ha.-on 456 735 (10 évi átlag 628 504) hl. bor. Fontos termékek még a kender, a burgonya, a dinnye, a dió (mintegy 30 000 hl.) és szilva. A háziállatok közül a szarvasmarhák (114 200) és a juhok (164 250) vannak a legszámosabban. Az ipar jelentéktelen; vannak bőr-, papir-, üstgyárak, selyem- és gyapjuszövők. 1790. nagyobbára touraineból alkották és igen csekély részben Anjou, Poitou és Orléannaisból. 3 arrondissementból (Tours, Chinon, Loches) áll. Fővárosa: Tours. V. ö. Géogr. pratique, phys., hist., administrative, agricole et commerciale d'I. (1879); Annales de la Soc. d'agriculture, sciences stb., több mint 60 kötet; Joanne, Géogr. d'I. (1881).
(állat, Lichanotus Illig), a félmajmokhoz tartozó maki-félék egyik neme. Kis és hegyes orral, kis fülkagylókkal, hosszu lábszárral és nagyon rövid farkkal. Legismeretesebb faja: az indiai v. babakoto (L. indri Ill.) 85 cm. hosszu testü, melyből a farkra alig esik 2-3 cm.; fekete, a homlok, mell, fark fehér. Madagaszkár szigetén csoportosan él. Megszelidítve madárvadászásra használják.
(ebből euaggelion), a korábban az uj testamentom elnevezése; a mohammedánok tana szerint a Pentateuchusszal (taarat), zsoltárral (zabúr) és koránnal együtt a négy kinyilatkoztatott könyv egyike, l. Iszlám.
(lat.) a. m. kétség esetén.