Istóczy

Győző, politikus, szül. Szt. Kereszten (Vas) 1842. Tanult Szombathelyen, majd jogász lett (1860. Bécsben, 1861-től Pesten). 1867. aljegyző volt Vas vmegyében, 1868. törvényszéki biró, 1872. a vasvári járás szolgabirája. Ugyanekkor a rumi kerület képviselője. Előbb a Deák-párt hive volt, majd a fuzió után a szabadelvü párt tagja, ami azonban nem gátolta abban, hogy 1875 ápr. 8. elmondott beszédével magvát hintse el a parlamentben az antiszemita mozgalomnak, melyhez lassanként mások is csatlakoztak s mely egy antiszemita frakció alakulására vezetett. 1878. mondotta el u. n. palesztinai beszédét (a zsidók kitelepítése), s ennek hatása által felbátorítva, egy országos antiszemita gyülés előkészítésébe fogott, melyet azonban a kormány betiltott, ami ellen I. 1881 márc. 3. interpellációjával szólalt fel a parlamentben. Ugyanekkor egy antiszemita irányu folyóiratot indított meg: a 12 röpiratot, mely a Füstölő c. humoros néplappal egyetemben időben összeesik a tisza-eszlári perrel járó társadalmi mozgalmakkal és hullámzásokkal. E mozgalmak elfajulása, a fővárosi és vidéki utcai botrányok arra birták I.-t, hogy a zsidó kérdés nyilvános feszegetését elejtse.

Istráng

estráng (a megfojtást jelentő strangulare latin szóból) a. m. kötél, különösebben az a kötélpár, mellyel a lovat a kisafához kötik, hogy a kocsit huzza.

Istria

l. Isztria.

Istrianin Consul

István, régi horvát glagolita iró, aki körülbelül 1560 körül élt és Dalmatin Antallal együtt Tübingában több nevezetes glagolita munkát adott ki, l. Alexandro.

Istripolis

Pozsony régi latin neve.

Isturiz

Ferenc, don, spanyol államférfiu, szül. Cadizban 1790., megh. 1871 ápr. 16. Neve akkor lett ismeretessé, midőn Cadizban az 1820-iki katonai felkelés szervezésében részt vett. Tagja lett azután a cortesnek, mely 1823. elnökévé választotta. A forradalom leveretése után VII. Ferdinánd halálra itélte, de I. jókor Angliába menekült, a honnan csak 1834., a közbocsánat kihirdetése után tért vissza. Ezen idő óta a törvényhozó testületben játszott szerepet és nem egy felkelést támasztott a reakcionárius kabinetek megbuktatására. Elvégre 1836 májusban maga lett miniszterelnök, mely állást azonban nemsokára megint elvesztette, a midőn a reakció ujabb diadala elől Angliába futott. 1838. visszatért és a cortes elnöke lett, 1846 febr. pedig, Narvaez bukása után, maga alakított kabinetet, mely rövid fennállása után, igaz, Narvaez által lemondásra kényszeríttetett, de május havában másodszor került az állam élére. Dec. I. ujra lemondott állásáról. 1850. mint követ ment Londonba, 1856. pedig Szt. Pétervárra. 1862. az államtanácsnak lett elnöke, 1863-64-ig Párisban élt, mint spanyol követ.

Istvaeones

l. Istaevonok.

István

Hajdu-Doroghoz tartozó kis fürdő, Hajdu vmegye balmaz-ujvárosi j.-ában.

István

(Stephanus) pápák. István névvel 10 pápa kormányozta a katolikus egyházat. 1. I. (szent, 253-257.). Vértanui halállal halt meg 257 aug. 2., amikor emléknapját is üli az egyház. Rövid ideig tartó pápaságát az eretnekek keresztelésének érvényes v. érvénytelen volta felől támadt vita tette nevezetessé, melyben I. az ázsiai és afrikai püspökökkel szemben azt vitatta, hogy az eretnekektől kiszolgáltatott keresztség, ha az a rendes formák szerint történik, igen is érvényes. - 2. I. (II.), 752 márc. 27. választatott pápává, de miután felszentelve nem lett és megválasztása után 3. vagy 4. napon hirtelen meghalt, a történetirók, bár jogtalanul, a pápák névsorából rendesen kihagyják. - 3. I. (III., rendesen II., 752-757.). Alig ötéves pápaságának nevezetes eseménye: az egyházi állam megalapítása Pipin frank király által 755-ben. (L. Egyházi állam.) - 4. I. (IV., rend. III., 768-772.), 769. Rómában zsinatot hivott össze, amelyben jóváhagyta a szentek képeinek használatát és tiszteletét. - 5. I. (V., rend. IV., 816 jun. 24-817 jan.). Rövid kormányzása alatt semmi nevezetes dolog nem történt. - 6. I. (VI., rend. V., 885-891.). A pápai széknek jogait sikeresen védelmezte meg Photius szakadár patriárka ellenében, kit Leo császár, meggyőződést szerezve hamisságáról, 886. patriárkai székétől megfosztott és kolostorba zárt. (L. Photius.) - 7. I. (VII., rend. VI., 896-897.). Említendő azon embertelen cselekedete, miszerint elődjének, Formosus pápának (l. o.) holttestét kiásatta, szétvagdaltatta és a Tiberisbe dobatta. A felizgatott nép azonban nemsokára börtönbe dobta, ahol néhány hónap mulva meghalt. - 8. I. (VIII., rend. VII., 929-931.). Szelid és jámbor férfiu volt, de nevezeteset a történelem nem jegyzett fel róla. - 9. I. (IX., rend. VIII., 939-942.). Német származásu, Ottó császárnak rokona. Alberich fölizgatta ellene a népet, mely őt arcában annyira eléktelenítette, hogy többé nyilvánosan mutatkozni nem mert. - 10. I. (X., rend. IX., 1057 aug. 2.-1058.). Küzdött a szimonia, a papok konkubinátusa ellen.

István

vértanu, szent, a jeruzsálemi keresztény község első hét diakonusainak egyike, kiket a hivők Kr. u. 36. az apostolok segédeivé választottak, főkép a szegényügy intézésére. A jeruzsálemi gör. nyelvü zsinagóga elüljárói a szanhedrin elé állították s midőn itt is nyiltan hirdette Jézus istenségét, a csőcselék megrohanta, kihurcolta a városból s agyonkövezte s igy a keresztény vallás első vértanuja lett 37-ben. A kapu, melyen I. végső utjára indult, Jeruzsálemben ma is István-kapu nevet visel. Ünnepe dec. 26. A képzőművészet több jeles műben megörökíté I.-t. Igy Rafael (a Vatikánban), Giulio Romeno (a genovai Santo Stefanóban).


Kezdőlap

˙