(növ.), lásd Hagyma és Pázsithagyma.
nagyközség Vas vmegye kiscelli j.-ban, (1891) 3457 magyar lak., vasuti állomással, posta- és távirdahivatallal, postatakarékpénztárral. Van ipartestülete, alsófoku ipariskolája, takarékpénztára, élénk marha- és gabonakereskedése.
(Berg), Körmöcbányához tartozó kisközség Bars vmegyében, tetemes magasságban a várostól 5 km.-nyire, határában arany- és ezüstbányák vannak, melyek a magy. kir. államkincstár tulajdonát képezik. J.-en csipkeverő iskola van.
nagyközség Jász-Nagykun-Szolnok vmegye jászsági felső járásában, (1891) 3541 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. Hajdan itt premontrei (Szt. Jánosról cimzett) prépostság állott fenn, mely a jászói prépostság fiókja volt. A prépostság III. Béla uralkodása alatt 1186 körül alapíttatott, 1294 óta a csehországi leutomisli prépostság fiókjává rendeltetett, később a morvaországi zabrdovici apátság felügyelete alatt volt egészen a mohácsi vészig, 1688. felszabadulván a török járom alól, I. Lipót Mejners Kázmér premontrei kanonoknak adományozta, kinek halála után ismét a zabrdovici apátokra szállott. 1785. a prépostság megszüntettetett; fekvő javai a vallásalaphoz csatoltattak. I. Ferenc a J.-i prépostságot a csornaival egyesítette. V. ö. Rupp Jakab, Magyarország helyrajzi története (Pest 1872, II. k. 706. l.).
kisközség Gömör vmegye rimaszécsi j.-ban, (1891) 1270 magyar lak., vasuti megállóval, postahivatallal és postatakarékpénztárral. Keresztelő Szt. Jánosról nevezett bencésrendi apátsága már a XIV. sz.-ban létezett, a mult században romjai még megvoltak, temploma ma is fennáll. Rómer Flóris, ki innen nyert apáti cimet. 1880 körül saját költségén ujraépíttette.
1. Ferenc, publicista, szül. Deésen 1819 dec. 20., megh. Budapesten 1879 jan. 3. Iskoláit Nagyenyeden végezte. 1848. a Kossuth-huszárok közé állott, de aktiv szolgálata nem tartott sokáig, Nagyváradra vitték az ottani hadi gyárhoz, hol a puskaporgyártás vezetésében fáradozott és salétrom felfedezésére tett kirándulásokat az alföldön. A szabadságharc után a Törökországba menekülőkkel az ország határáig jutott; onnan mint futár levéllel Aradra küldetvén, az osztrákok egy őrjárata elfogta; szerencséjére nem akadtak rá a levélre, s hosszabb vizsgálati fogság után szavadon bocsátották. Nemsokára a nagykőrösi gimnáziumban a természetrajz tanára lett. Ott fordította le többed magával a sokáig használt Természet könyvét (első kiadása 1852., később Föld- és természetrajz cimmel jelent meg, 4-ik kiad. 1868). 1853. oda hagyta Nagykőröst és Pesten telepedett le, s itt nemsokára letelepedése után zsurnalisztikára adta magát. Vezércikkeken kivül, melyekkel gyakran szenzációt keltett, irt szépirodalmi birálatokat, szinházi referádákat, ujdonságokat. Salamon Ferenccel együtt Találmányok könyve cim alatt 1857. egy vállalatot indított meg (maga is mindig tanulmányokon törte a fejét), de ez az első füzettel elaludt. Lefordította franciából Az ujabbkori rendőrség titkait (2 köt., Pest 1866) és Lamartine Girondiak történetét. Irt nagyobb értekezéseket a Budapesti Szemlébe s egy Alkotmánytant, iskolák számára (Budapest 1873). 1867 óta az Országos Törvénytár és Rendeletek Tára szerkesztőjévé lett titkári ranggal az igazságügyminisztériumban.
2. J. Gusztáv, költő és műfordító, született Veszprémben 1841 szept. 14. Kora gyermekségét a Balaton partján, Kenesén töltötte. Gimnáziumi tanulmányait szülvárosában és Székesfehérvárt végezvén, 1858. a veszprémi papnevelőbe lépett s itt végezte teologiai tanulmányait. Két évi nevelősködés után 1863. pappá szenteltetett s egy évig tanár a kaposvári gimnáziumban. 1865. Ranolder János veszprémi püspök szólította maga mellé s az egyházmegye székhelyén mint levéltárnok, szentszéki jegyző, utóbb mint püspöki titkár működött. Titkárja, majd oldalkanonokja volt Kovács Zsigmond veszprémi püspöknek s egyszersmind püspöki irodaigazgató 1887-ig. Kanonokká 1883. neveztetett ki; 1885. a szt. Benedekről nevezett barchi apátság cimét kapta. Szellemi látókörét nagyban tágították e két püspöknek oldalán tett utazásai, különösen az a kilenc hónap melyet Rómában töltött püspöke oldalán a vatikáni zsinat alkalmával. Mecenása volt Markl Ignác választott dulcinói püspök és a veszprémi káptalan prépostja. A költészet terén eredeti munkái csak pályájá kezdetén jelentek meg elszórva a lapokban, köztük Arany János lapjaiban: a Szépirodalmi Figyelőben és a Koszoruban is. Utóbb tisztán csak külföldi költők átültetésével foglalkozott, az általa fordított költői művek megválasztásával is bizonyságát adván nemes izlésének. 1867. Veszprémben jelent meg első e nemü gyüjteménye Nyugat költőiből cimmel, Lamartine, Béranger, Hugo Viktor, Schiller, Goethe, Heine stb. műveiből. Utána következett Arden Enoch, Tennyson után angolból (Veszprém 1870, 2. kiad. Franklin-Társulat, Olcsó könyvtár). 1886. a Franklin-társulat kiadásában (Olcsó könyvtár) jelent meg Az arany legenda (Longfellow W. H. után angolból) s 1890. u. o. Az elveszett paradicsom (Milton János után angolból). Legutóbb megjelent nagy műfordítása Torquato Tasso: Megszabadított Jeruzsálem (Budapest, Szent István-társulat, 1893), melyet költőbarátjának, Kemenes Ferencnek ajánlott. J. egyházirodalmi művei a következők: Népszerü feleletek (Veszprém 1869); A katolikus katekizmus bölcsészete Martinet után franciából (u. o. 1868); Angela, regény, irta Bolanden, németből (u. o. 1869, 2. kiad. Budapest 1890).
3. J. Miklós, jezsuita, szül. Kolozsvárt 1701 jul. 28., megh. Károlyvárt 1741 márc. 19. A kolozsvári főiskolában a filozofia tanára volt. Irt Trigonometria plana et sphaerica cum selectis ex geometria et astronomia problematis, sinuum canonibus et propositionibus ex Euclide magis necessariis (Kolozsvár 1737) c. művet.
l. Jelenések könyve.
1. pfalzigróf, szül. 1543 márc. 7., meghalt 1592 jan. 6., III. Frigyes gróf negyedik fia. A francia és lotarintiai udvarban töltötte ifjuságát; 1566. atyját az augsburgi birodalmi gyülésre kisérte és azután 1567-68-ig és 1575-76-ig a francia hugenottákat segélyezte. Atyja halála után bátyja, Lajos herceg nyerte el Pfalzot, mig J. csak néhány községet és Neustadt városát örökölte. Amaz lutheránus volt, J. ellenben türelmetlen református, mi sok viszályra szolgáltatott okot. 1578. a németalföldi felkelők segélyére sietett, miközben azonban Orániai Vilmossal meghasonlott. Egyuttal a francia vallásháborukba is beavatkozott és mind a Guisekkel, mind II. Fülöp spanyol királlyal szemben a protestáns érdekek szószólója, sőt előharcosa gyanánt működött. Bátyja halála után (1583) a Pfalz is ő reá szállott és azóta Heidelbergában székelt. Mindenek előtt uj alattvalóit arra kényszerítette, hogy a református hitre térjenek, azután (1587) ujabb hadi vállalatot indított a hugenották segélyére, mely azonban mindenképen meddően folyt le. Élénk részt vett a protestáns hitü fejedelmek szövetségének (Unió) előkészítésében, miben sógora, szász Keresztély (I.) járt leginkább kezére. Utolsó éveit családi bánat, Erzsébet nejének hűtlensége keseríté el. V. ö. Häusser, Geschichte d. rheinischen Pfalz (II. köt., 1845); Bezold, Briefe d. Pfalzgrafen J. K. (2. köt., München 1882-84).
2. J. (II.), lengyel király (1648-1668), született 1609 márc. 21., megh. Neuersben 1672 dec. 16. III. Zsigmond király és második neje, Konstancia osztrák főhercegnő fia. Mikor apja halála után az ő javaslatára idősebb mostohabátyja, IV. Ulászló a lengyel trónra lépett, tetemes földbirtokokat kapott. 1640. belépett a jezsuita rendbe és csakhamar X. Ince pápa által biborossá neveztette ki magát; de már 1646. feloldatta magát papi fogadalma alól. IV. Ulászlónak 1648 nov. 20. történt halála után elfogadta a neki felajánlott koronát és feleségül vette az elhunyt király özvegyét. Uralkodása folyton tartó harc volt a Chmelnickij alatt fölkelő kozákok, az oroszok és svédek ellen, akik egy ideig egész Lengyelországot elözönlötték. Az ország belsejében forrongó zavarok végre arra birták J.-t, hogy 1668 szept. 16. lemondott a trónról. A következő évben Franciaországba ment, ahol XIV. Lajos több apátsággal ajándékozta meg. A párisi jezsuita templomban volt eltemetve, de 1676. hamvait a krakói székesegyházba vitték át.
3. J., Szász-Koburg hercege, szül. 1564., megh. 1633. jul. 15. II. J. Frigyes 3. fia. Miután atyját a császár rebellió miatt élethossziglani börtönre itélte, J. és testvére, J. Ernő közösen vitték a kormányt, de 1596-ban megosztozkodtak birtokukban. J.-nak Koburg jutott, testvérének Eisenach. A 30 éves háboruban J. eleinte semleges álláspontra helyezkedett, de azután Gusztáv Adolfhoz csatlakozott.
Keresztelő János (l. o.) tanítványainak egy része később beleolvadt a kereszténységbe, de más része külön felekezetet alkotott (Cselek. 14, 15. 19, 1.), vallásos nézeteik közé több keresztény és gnosztikus nézetet elegyítvén. Az ó egyház irói közül még többen tesznek említést ezen felekezet tagjairól, akiket J.-nek vagy hemerobaptistáknak is neveznek, ezek Keresztelő Jánost messiásként vagy emberi alakot öltött angyalként tisztelték. Némelyek szerint a mandeusoknak vagy zabeusoknak a XVII. sz.-ban Persiában talált felekezete a J. utódaiként tekintendő.
l. Hiuzköröm.