község, l. Apáti (6).
község, l. Árokszállás.
Pál, történetiró, szül. Abauj-Szántón 1809 febr. 9., meghalt Pesten 1852 dec. 29. Régi nemesi családból származott, melynek törzsökös őséről 1587. Thomas Literatus de Jazow néven történik említés, aki Rudolf császártól Pozsonyban nemességének megerősítését kapja. A fiatal J. 1823-24. Késmárkon volt német szóra, de már 1829. Sárospatakon találjuk az ottani jogakadémián. Jogi tanulmányainak végeztével patvarista Comáromy abauji alispán mellett, majd jurátus a pesti kir. táblán gr. Teleki József oldalánál. Ezzel együtt került Bécsbe, hol 16 évet töltött. Gróf Telekit ugyanis az előadó udvari tanácsos tisztségével bizták meg. J. pedig, ki teljes 6 éven által a grófnak vendégszeretetét élvezte, elébb fogalmazó, majd titkár lett a magyar kancelláriánál; 1848-ban miniszterelnöki titkár lett gróf Batthyány Lajos mellett, 1849. a kitörő vihar elől Abauj-Szántóra vonult vissza és kizárólag történelmi tanulmányainak élt. J. Pál már Sárospatakon is másolt okiratokat, az országgyülésen az orsz. levéltár anyagát buvárolta által, Bécsben pedig megnyiltak előtte az összes leveles ládák és magángyüjtemények. Ugyancsak Bécsben történt, hogy Gévay Antal (l. o.) figyelmét a régi magyar nyelvre irányozta és a nyelvemlékek iránt érdeklődést keltett benne. Majd magával a nyelvvel is rendszeresen foglalkozott, sőt id. Hedry Ernő későbbi hétszemélynök használatára magyar nyelvtant is irt, melynek alapján Sárossy Gyula Eperjesen magyar nyelvi tanfolyamokat rendezett. Főműködése azonban mégis a történelem terére esik. 1837 óta szorgalmasan dolgozott a Tudománytárba, az Athenaeum és Figyelmezőbe, közeli érintkezésbe lépvén a magyar tud. akadémia tagjaival, mely őt levelező, majd 1841 óta rendes tagjának vallotta. Akadémiai székfoglalója is a magyar nyelv történetének volt szentelve. (A magyar nyelv történeteinek vázlata, Akad. Evk. VI.). Kisebb tanulmányai a Tudománytárban: A gyarmati béke 1625. (1837); A szőnyi béke 1627-ben a Kalendáriomi régiségek (1838); Nyelvtudományi kalászok és Lászlófy Pál követsége (1840); A magyar hadsereg törvénycikkei 1583-1596 (1842). Érdekes még Okleveles Toldalék c. munkája (Luczenbacherrel és Podhraczkyval), de fő munkái, melyek közül az utóbbi csak szerzőjének halála után jelent meg: A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után (öt hónap története, Pest 1846) és A magyar nemzet napjai a legrégibb időtől az aranybulláig (kiadta Toldy Ferenc, u. o. 1855). A gyakorlati jogi irodalom terén is megpróbálkozott, javaslatot készítvén a szab. kir. városok szavazati jogáról az 1843. országgyülés részére (megjelent u. o. 1843) és lefordítván Mildner német kommentárját a magyar váltójogról. J. 1848 óta tagja volt a bécsi akadémiának is.
(Jász-Berény), rendezett tanácsu város Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében, a Zagyva mellett, (1891) 5038 házzal és 24 331 magyar lakossal (közte 21 850 római kat., 1543 ref., 811 izraelita).
[ÁBRA] Jászberény város cimere.
J. a jászsági felső-járás szolgabirói hivatalának, közjegyzőségnek, járásbiróságnak és adóhivatalnak székhelye; van itt kir. főgimnázium, iparos iskola, ferencrendi kolostor, dohánybeváltó hivatal, ipartestület, vasuti állomás, posta- és táviróhivatal, postakatékpénztár. Az osztrák-magyar bank mellékhelyiséget tart itt fenn. J. a monda szerint Attila városa, kinek vára a ferenciek kolostorának helyén, sirja a Zagyva medrében volna. A városházán őrzik a hires Lehel kürtjét, egy domborművü faragványokban gazdag, valószinüleg bizanci eredetü elefántcsont-régiséget, mely a jász-kun kapitányok jelvénye volt. J. lakói földmivelést, marhatenyésztést és némi ipart üznek. Termékeny határa 27 617 ha. 1894 julius 4. emlékszobrot lepleztek le azon a helyen, melyen 7 évvel előbb egy honvéd-csapatot dinamitrobbanás következtében nagy szerencsétlenség ért.
1. Pál, XVII. századi iró, Bod P. szerint (M. Athanás 118. l.) «szorgalmasan tanult a fehérvári kollégiumban, az holott dicséretes magaviseletével azt érdemlette, hogy a 2. Rákóczi Gy. Fejed. egyetlen fiát Ferencet kezére adná, hogy tanítsa a Kereszturi Pál udvari pap vigyázása alatt». Ez valószinüleg 1651 körül volt. Néhány év mulva (1658 körül) az oxfordi egyetemen tünik fel J., ahol egy előkelő s tudományosan művelt angol főur - Tufron Cecil - őt megismeri, megkedveli, fia mellé nevelőül veszi s 4 éven át kiváló kegyeiben részesíti. Ez idő alatt irta J. gyakorlati latin nyelvtanát, melynek első kiadása Tuftonnak ajánlva, 1663. jelent meg Londonban ily c. alatt: A new torch to the latin langue. Nova Fax, mely 7 év alatt négy kiadást ért (a 4-ik Londonban 1670), melyet az angol középiskolákban tankönyvül bevettek, melyet több nagy nevü angol tudós dicséretekkel halmozott el. Hirneve a II. Rákóczi György uralkodása végén kitört s hosszan dühöngött vihar lecsendesülése után Erdélybe is eljutván, a nagyenyedi kollégium gondnokai ezen iskolához akarták haza hivni a már rég bujdosó J.-t, de ez előtt nem sokkal «megirigyelvén a rossz emberek - irja Bod, - hogy ő mindenfelől nagy kedvességben volna és hogy Londinumban igen nagy jövedelmü szép iskolát tartana, alattomban beadott méreg által elvesztették» (valószinüleg 1670 körül). Irt egy művet az unitáriusok ellen is, melyet Apaffy Mihály fejedelemnek ajánlott s mely ily c. alatt jelent meg: Examen Doctrinae Ariano-Socinianae, ubi vindicatur S. S. dogma de Trinitate (London 1662). V. ö. Balogh Ferenc értekezését Vasárnapi Ujság 1866. 38. és 39. számaiban.
2. J. Tamás, jezsuita, szül. Gyöngyösön 1597., megh. Pozsonyban 1658. Előbb az ungvári, később a nagyszombati akadémián tanította a vallásbölcseletet. Midőn 1635. az ungvári kollégium Homonnára tétetett át, J. oda ment s azt virágzásra emelte. Ismeretes munkája B. M. Virgo agonisantium mater (Nagyszombat 1658).
nagyközség Jász-Nagykun-Szolnok vmegye jászsági felső j.-ában, (1891) 3578 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. Ujabban régészeti leletek kerültek elő az u. n. Kápolnahalomnál eszközölt ásatásokból.
(Jassenova), kisközség Temes vármegye fehértemplomi j.-ában, (1891) 2054 szerb lakossal; a magyar kir. államvasut temesvár-baziási vonalának állomása, melynél itt az aninai szárnyvonal ágazik ki.
nagyközség Jász-Nagykun-Szolnok vmegye jászsági felső j.-ban, (1891) 2057 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
nagyközség Jász-Nagykun-Szolnok vmegye jászsági felső j.-ában, (1891) 4783 magyar lakossal; vasuti megálló, postahivatal és postatakarékpénztár.
nagyközség Jász-Nagykun-Szolnok vármegye jászsági felső j.-ában, (1891) 3650 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.