(ejtsd: zsorégiberri) János Bernát, francia tengernagy, szül. 1815 aug. 26., megh. Párisban 1887 okt. 21. Mint tengerész résztvett a krimi hadjáratban s a khinai expedicióban. Egy ideig Senegálban a francia gyarmatok kormányzója is volt és 1869. ellentengernaggyá nevezték ki. A császárság bukása után (1870) szárazföldi szolgálatba lépett s mint hadtestparancsnok az Orleans melletti harcokban vitézsége által tünt ki. Ez érdemei révén lett altengernagy s a becsületrend főtisztje. 1871. a nemzetgyülés tagjává választották. 1879 febr. 4-től 1880 szeptemberig és 1882 jan.-tól 1884 jan.-ig a Freycinet-kabinetben a tengerészeti minisztériumot vezette.
(ejtsd: háurégi i agilár) János, spanyol költő és festő, szül. Sevillában 1570 körül, megh. Madridban 1649 jan. Egy ideig Rómában élt, hogy a festészetben kiképezze magát; hazájába való visszatértekor Izabella királynő istállómestere lett. Lefordította Tasso Aminta-ját (Róma 1607., aztán Rimas c. kötetében Sevilla 1618) és Lucanus Pharsalia-ját (Madrid 1614). Noha későbbi műveiben maga is Gongora követőjének (l. Gongora y Argote) mutatkozik, Discurso poético (u. o. 1624) c. művében mégis a gongorismust és iskoláját támadta meg. irt azonkivül egy Orfeo (u. o. 1624) c. nagyobb költeményt s több lirai verset. Összes műveit Fernandez adta ki Colleccion-jában (6-8 köt., u. o. 1789-1819); Rimas-ai és Aminta-fordítása a Biblioteca de autores espańoles 42. kötetében is (u. o. 1857) megvannak. Mint festő a firenzei iskolához tartozott; főkép arcképei voltak becsültek. Irt a festésre vonatkozó művet is: Discurso apologético (1633).
János, Leon, franc. politikus, a szocialistapárt vezére, szül. Castresban 1859 szept. 3., A Louis le Grand liceumban és a l'École normaleban végezte tanulmányait és 1881. doktorátust tett. Erre a bölcsészet tanára lett előbb Albiban, majd Toulouseban. 1885 okt. 4. köztársasági programm alapján Tarne départementban képviselőnek választották. 1889 szept. 22. ugyan kisebbségben maradtak, de 1893 szept. ujra megválasztották. J. a szocialisták legkiválóbb tehetsége, egyuttal hatalmas és szenvedélyes szónok, ki már több alkalommal gyakorolt nagy befolyást a kormányok sorsára és a parlamentáris életre. 1893 nov. 25. J. a Dupuy-kabinet bukását idézte eő fogas kérdéseivel. 1893 dec. azt indítványozta, hogy a kormány a gabonabevitelt monopolizálja és ilyformán olcsó és állandó értékü kenyérről gondoskodjék a nép számára. 1894 febr. keresztülvitte, hogy a képviselőház a megvesztegetéssel vádolt Wilson (Grévy volt elnök vejének) és Blanc bankár mandátumát megsemmisítette. 1894 őszén hatalmas beszédet mondott Géranet-Richard szocialista hirlapiró érdekében, aki Perier Kázmér elnöknek atyját szivtelen uzsorás képében tüntette volt fel lapjában. 1894 dec. 24. a déli vasuttársulattal kötött szerződés kérdésében Raynald volt miniszter és Barthou miniszter több rendbeli mulasztással vádolta és egyuttal a hazaárulással vádolt Dreyfus kapitány kivégeztetését sürgette. Az ebből támadt vitában Brisson elnök J.-t a képviselőház üléseiről határozatlan időre kizárta; azonban a Ribot-kabinet által előterjesztett általános közbocsánat tárgyalása alkalmával a képviselőház 1895 jan. 28. J.-t visszafogadta keblébe. Bölcsészeti munkái közül említendő: Réalité du monde sensible és a De primis socialismi germanici lineamentis apud Lutherum, Kant, Fichte et Hegel (Páris 1892).
a középső Niger mellett Nupe és Gando közt fekvő kis négerország, amely Gandonak adófizetője. Lakói, a kambariak, a szomszédok üldözései miatt erősen fogynak.
György, pedagogus, szül. Járeken (Bács) 1842 jun. 15., megh. Sopronban 1888 febr. 5. A tanítóképzőt 1861. Lövőn végezte be. Azután egy évre Münsterbergbe ment, hogy az ottani királyi szemináriumot látogathassa. Visszatérte után J. Lövőn a képzőben s a reáliskolában vállalt tanári hivatalt s itt tanított 1875-ig. Ez évben Sopron városa meghivására az ottani felsőbb leányiskola igazgatását vette át. Az iskola 1881. állami lett s J. is az állam szolgálatába lépett s mint ilyen működött haláláig. Az általa készített taneszközök közül említendők: Csillagászati fali térképe (Bécs, Hölzel), Historiai atlasza. Tankönyvei közül nevezetesebbek: Fibel (Schranz Mihállyal), Képes német olvasókönyvei. Olvasókönyvei az ipariskolák számára németül (magyarra fordították: Papp József, Posch Lajos). A vasvármegyei felső felekezetnélküli tanítóegyesületet is ő alapította.
l. Javak.
a Nagy Szunda-szigetek egyike, a holland gyarmatok legszebbike és leggazdagabbika. NyÉNy-ról DKD-felé huzódik a k. h. 105° 10' és 114°30', a d. sz. 5° 52' és 8° 46' között; a Szunda-szoros, a Jávai-tenger, a Madura-, a Bali-szoros és az Indiai-oceán határolják. Hossza 1090, legnagyobb szélessége 195 km., a parttól egyik része sincs távolabb 100 km.-nél; területe 125 896, Madurát és egyéb hozzátartozó kisebb szigeteket is beleszámítva 131 733 km2 (Veth szerint 135 620), lakóinak száma (1891) 24 133 685.
Partjai, felülete és vizei.
É-on a partok laposak és kis szigetek által védettek, néhány öble itt sekély és csak egy jó kikötője van, ez Szurabaja. D-en ellenben a partok meredekek és a szigetek csekély számuak. A kis szigetek Ny-on a Prinsen-eiland, Krakatoa, Merack, É-on a pandsang, Babi, Kombuisz, Karimon, Bavian stb. és D-en Barung és Kambangan. Az 1883-iki krakatoai vulkáni kitörés következtében keletkezett a Steers (4,2 km2) és a Calmeyer (2,9 km2). J. hegyeiben annyi vulkán (45, köztük 28 működő) van összehalmozva, mint másutt aránylag sehol sem, különösen Ny-on 55 km. hosszu és 20-30 km. széles területen 14 krater található együtt. Bár a vulkánok száma oly nagy, a lávaömlések igen gyérek; hamun kivül leginkább csak vizet, kéngőzöket és törmelékeket szórnak ki. Régebben azonban pusztító vulkánkitörések is voltak; a legborzasztóbb volt a Ringghité, mely 10 000 ember életébe került. A földrengések gyakoriak, de nagyobbára gyengék. A 260 km. hosszu szolo vagy Kali Szolo, amelyen kisebb gőzösök is járhatnak; jelentékenyebbek még: a Kediri vagy szurabajai folyó, a Csi-Tarun és a Manok.
Éghajlat és termékek.
Az éghajlat egészen tropusi és oceanikus; de a magasság szerint változik. Junghuhn 4 éghajlati zónát különböztet meg, a forrót 650 m. magasságig 27,5° évi hőmérséklettel, a mérsékeltet 1450 m. magasságig 23° évi hőmérséklettel, a frisset 2400 m. magasságig 18° évi hőmérséklettel és a hideget 13,8° évi hőmérséklettel. Az esőmennyiség nagy (Bataviában 1868 mm., Buitenzorgban 4456 mm.), K-en csekélyebb. Esős és száraz évszak alig különböztethető meg és a hegyek közt csaknem minden nap délutánján zápor esik. A forró zóna csaknem hihetetlen termékenységü; itt a rizs, a kukorica, az indigó, a cukornád, szegfűbors, vanilia, kókuszdió, banána stb. bőven fizet. A mérsékelt égöv a kávé hazája; azonkivül a kukorica, a tea, a cinkonia-fa, a dohány és pompás gyümölcsök a termékei. A friss zónában a babér-, a gesztenyefák, a Cedrela febrifuga, az Agathisantes javanica alkotják az erdőket; itt vannak leginkább a füves területek is. A hideg zóna legértékesebb fája a tékfa (Tectona grandis) és legjellemzőbb növénye a Gnaphalium javanicum. A földnek legaább 3/4-e áll megművelés alatt és hogy a még eddig megműveletlen területek is művelés alá jussanak, az 1870 ápr. 9-iki törvény felhatalmazta a kormányt, hogy ezeket, ha erre nagyobb vállalkozók akadnak, 75 évre bérbe adhassa. Az állatvilág szintén igen gazdag és egészen K.-indiai jellegü. Emlősökből 90 faj fordul elő, a többi közt a jávai rinocerus, a Bos Bantengg, a Hylobates leuciscus, a tigris, szarvasok stb. A 270 faj madár között különösen kiválik a Collocalia esculenta, amely ehető fészkeit nagyobbára a D-i partok mészszikláinak barlangjaiban rakja. A bivalyokat különösen a földmivelésnél használják, a szarvasmarhákat ellenben leginkább a húsukért tartják. Az ásványország kincseiben J. nem gazdag. A bantami széntelepek értéktelenek; a nafta és aszfalt sok helyen található; a kuoni sóbányák elég sót szolgáltatnak; különösen számosak a melegvizforrások, melyeket különösen Rembang tartományban fürdőkül is használnak.
Lakosság, kereskedelem és közigazgatás.
Az egész sziget őslakossága a maláji fajhoz tartozik; köztük testalkat és a nyelv szempontjából 3 nagy csoportot különböztetnek meg; Ny-on vannak a szundaiak, K-en a tulajdonképeni jávaiak és Madura szigetén a maduraiak. Mind a 3 csoport tagjainak száma (1891) 23 559 727; európai van 42 504, khinai 243 006, arab 14 047, hindu 3536. Az őslakosság majdnem kizárólag mohamedánus; a keresztények száma köztük 17 270. A benszülött lakosságnak a földmivelésen kivül igen jelentékeny foglalkozása a halászat, különösen az É-i parton és Madurán. Gyáripar még egészen hiányzik; a házi ipar különböző ágai közül a jávaiaknál a legfontosabb a timárság, ácsmesterség, a fegyverkovácsolás, különösen a krissz nevü tőr készítése; a ruhakelméket mind az asszonyok szövik. Sokáig a belforgalom közvetítésére nézve az 1808. Daendels által épített és az egész szigeten keresztben áthuzódó kőut volt a legfontosabb, de 1867 óta mindig több és több vasut épül. 1893. 1502 km. volt forgalomban, ebből 914 állami vonal, 343 magántársaságoké és 245 gőztramway; a 173 km. épülőfélben lévő vonalak kiépítése után Batavia és a sziget K-i vége közt a vasuti összeköttetés helyre lesz állítva. A külföldi forgalmat Batavia, szamarang, Szurabaja, Panarukan és Tjilatjap kikötőhelyek közvetítik. A legfontosabb beviteli cikkel: pamutfonalak és kelmék (29,83 millió holland frt értékben), petroleum (93,61 millió l.), hántolt rizs (54,8 millió kgrm.), halak (18,73 millió kgrm.), azonkivül húsnemüek, liszt, vaj, sör, vas, acél, arany- és ezüstpénz. A kivitt cikkek közt a legfontosabak: gyarmatcukor (463,54 millió kgrm.), kávé (28,8 millió kgrm.), cinn (5,3 millió frt), rizs (27,6 millió kgrm.), továbbá dohány, tea, bőrök, kinahéj, csipős bors és fahéj. J.-n, miként a németalföldiek összes indiai birtokaiban, a legfőbb kormányhatalom a Bataviában székelő főkormányzó kezeibe van letéve; ő gyakorolja nemcsak a végrehajtói, hanem bizonyos megszorítással a törvényhozói hatalmat is és ez okból 5 tagból álló tanács van melléje rendelve. A közigazgatás rendszere még a Van den Bosch idejéből való. E szerint az egész sziget föl van osztva 22 tartományra; ezek ismét regencykre (kerületekre), a kerületek disztriktusokra és ezek ismét dessa-kra (községekre). Minden tartomány élén egy rezidens áll, ennek vannak alája rendelve a segédrezidensek és ellenőrök, akiknek külön vizsgálatot kell letenniök, mielőtt hivatalukat elfoglalnák. Az európai tisztviselők azonban nem érintkeznek közvetlenül a néppel, hanem kinevezett vagy választott benszülött tisztviselők által. A németalföldi kormány nemcsak az európaiak, de a benszülöttek számára is tart fenn iskolákat. A benszülöttek számára a kormánytól fentartott népiskolák száma (1891) 203, 34 607 tanulóval, magánnépiskoláké 132, 6978 tanulóval; a benszülöttek tanítására (1891) a kormány 1 074 891 holland forintot fordított. A mohammedánus iskolák száma (1891) 18 285, 281 119 tanulóval.
Történelem.
J.-t már Ptolemaios is említi Dsabadin név alatt; történetében 3 korszakot lehet megkülönböztetni: 1. a brahma és buddha vallás uralmát a kereszténység első századaiban; 2. a mohammedánus vallás uralmát a XII. századtól kezdve és 3. az európaiak megtelepedésének korát. Az első korszak homályba van borítva; a hagyomány és az azon korból fenmaradt romok vetnek rá csak halvány fényt. E szerint J. akkor több apró királyságra oszlott, amelyek közt a nagyobbak voltak: Doho, Brambanam, Madang-Kamolan, Padsadsaran, szingaszari és a mindeneknél hiresebb Madsapahit; az utóbbinak romjai maig is nagy területet borítanak el; Brambanam ismeretes egymásba épített templomairól; a Boro-Budor pagoda, az idők pusztításai dacára a brahmán művészet remekei közé tartozik a mai napokban is. A hagyomány azon korból Uttun-Gadevát említi, aki a XIII. sz. végén az egész szigetet egyesítette uralma alatt, de halála után ismét az anarkia lett uralkodóvá. A brahma és buddha vallás uralmának 1478. az arabok vtettek véget; ekkor Madsapahit királyság hatalma J.-n kivül 25 más szigetre terjedt ki. A mohammedánusok e királyságnak végét vetettek és J. szigetén két szultánság (Demak és Csiribon) keletkezett, amelyek azonban ismét kisebb fejedelemségekre oszlottak, ilyenek: Grissze, Bantam, Dsakatra, padsang és Mintara. Az európaiak közül a portugálok voltak az elsők, akik 1522. érkeztek Henriquez Lerne vezérlete alatt Malakka felől J. szigetére. A hollandok 1596. Houtman kapitány vezetése mellett jutottak Bantamba és a portugálokat kereskedelmi telepeikről csakhamar elüzték. 1602. Sir John Lancaster az angolok számára is alapított Bantamban egy állomást, de ezt honfitársai 1683. a hollandok üldözései miatt kénytelenek voltak elhagyni. A hollandok azonban az 1619. alapított Batáviából csakhamar kiterjeszkedtek K-felé és hosszabb háboruskodások után 1749. a leghatalmasabb szultánt is meghódolásra birták és a XVIII. sz. második felében már egész J. urává lettek. A németalföldi K.-indiai társaság erőszakossága, melyek 1798. feloszlatását okozták, az 1780. óta Anglia és Hollandia közt folyó háboruk a németalföldi gyamatokra nagyon káros hatással voltak. Daendels főkormányzó 1808-11. sokat megjavított ugyan és 1808-11. Anjer és Banjuvangi közt az egész szigeten végig huzódó utat építtetett, de utódja Janssens 1811 szept. 18. kénytelen volt az egész szigetet az angoloknak átengedni; a hollandok azt csak az 1814 aug. 13-iki szerződésben kapták vissza. A sziget anyagi felvirágoztatására irányuló törekvések közt legfontosabbak Van den Bosch gróf főkormányzó (1830-33) rendelkezései voltak, amelyekkel az ugynevezett kulturrendszert honosította meg. E szerint az összes földbirtok koronabirtokká tétetett, amelyet a benszülöttek tartoztak megművelni és a föld termékeinek egy nagy részét tartoztak a gyarmatkormánynak átadni, amely azután azokat az 1824. alapított németalföldi kereskedelmi társaság utján értékesítette. E rendszer értelmében az ellenőrök tartoztak kerületüket minden hónapban beutazni; ők állapították meg, mely földeket micsoda ültetvényekre kell fordítani; neki volt kötelessége őrködni azon, hogy a lakosság elegendő élelmiszert termeljen, a földeket jól megművelje és azután a termékeknek a kormányt megillető részét beszolgáltassa. A lakosság ily módon kényszerítve volt dolgozni, de Hollandiának is 40-60 millió forint évi jövedelmet biztosított. E kényszermunka ellen azonban ujabban az anyaországban is erősen kikeltek és ezért az 1870 jul. 21-ről keltezett törvény a kulturrendszert, kivéve a kávéültetvényeknél, teljesen megszüntette.
általában oly birtok, amelynek a birtokos nem tulajdonosa, hanem csak jövedelmeit huzza; különösen igy nevezik (praebenda, beneficium) azokat a javakat, melyeknek jövedelme meghatározott egyházi hivatallal van összekötve. L. Egyházjavadalom.
A jávai nyelv az u. n. maláj nyelvek családjához tartozik. Régóta ki lévén téve az ind műveltség behatásának, a fejlődésnek magasabb fokát érte el, mint többi rokonai. Különösen a keleti rész tájszólása, mely műveltebb, hajlékonyabb a nyugatinál, mutathat föl indiai elemeket. A nyugati szójárás ellenben eredetibb szókincsében s több benne a hamisítatlan jávai. Egy mesterséges, a szanszkrithoz szótárára nézve igen közel álló nyelvet, a kavit használták a tanultabb jávaiak irodalmi célokra. Számos költeményt irtak ezen a tudós nyelven, több-kevesebb sikerrel utánozva a nagy ind irókat. Jó gyüjteményét adta ki a jávai prózai műveknek a Poensen Bloemlezing uit Javaansche Proza-Geschriften (Lejda 1892). Jávai nyelvtant és szótárt irt francia nyelven Favre, Grammaire javanaise (Páris 1866) és Dictionnaire javanais français (Bécs 1870). Legtöbb szótár és egyéb segédeszköz a jávai és kavi nyelvre holland nyelven jelent meg: Bruckner, Proeve eener Javaansche spraakkunst (Szerampor 1830); Fokker, Volledige leercursus in brieven (Zutph. 1890); Gericke, Javaansch Nederd. handwoordenboek of nieuw bewerkt door Roorda en A. C. Vreede (Amsterdam 1875 és bővítve 1886); Hollander, Handliding bij de beoefening d. Javaansche taat (Lejda 1886); Jansz, Supplement op het Javaansch-Nederd. woordenboek van Gericke (Szamarand 1883). A kavi nyelvről Humboldt V. alapvető munkáján, Die Kawi-Sprache auf d. Insel Java (Berlin 1838-1839) kivül Kern H. Kawi en Javaansch (Hága 1879) és Un dictionnaire sanskrit-kavi (Lejda 1884).
(jav, jószág, jó), igy nevezzük mindazt, minek gazdasági szempontból értéket tulajdonítunk. A J. alkotó eleme az érték. A J.-at sokfélekép lehet megkülönböztetni: szabad J. a természet azon adományai (levegő, viz, napsugár stb.), melyek vagy általában, vagy bizonyos adott helyzetben minden fáradság, minden áldozat nélkül megszerezhetők, többnyire vagy általában, vagy viszonylagosan korlátlan mennyiségben rendelkezésre állanak és ennek következtében a közgazdasági életben a gazdálkodás tárgyát nem képezik. A gazdálkodás, a takarékoskodás, a számítás tárgyát csak azon J. képezik, melyeknek megszerzése, előállítása valami áldozatot követel; ezek képezik a gazdasági J.-at. Megkülönböztetjük továbbá a személyi és tárgyi J.-at: az előbbiek a forgalomban mint szolgálatok szerepelnek. Számos nemzetgazda külön csoportba veszi a viszonyoknak nevezett J.-at, t. i. azon előnyöket, élvezeteket, melyek valamely gyakorlatilag értékes gazdasági vagy jogviszonyból származnak, p. szabadalmak, vagy a kereskedőnek vevői köre stb. Különbséget tesznek továbbá föltétes és föltétlen, átruházható és átruházhatatlan, helyettesíthető és helyettesíthetetlen J. között stb. V. ö. Földes, Társadalmi gazdaságtan. L. még Jövedelemeloszlás.