l. Jégzajlás.
jégzajlásnak kitett építmények, különösen hidjármok, zajló jégtől való megvédésére szolgáló szerkezet. Egyszerübb esetekben az illető építménnyel összefüggésben épül, s annak közvetlen kiegészítő részét képezi. Igy kisebb magasságu jármoknál (l. Járom) a J.-t ugy szerkesztik, hogy a járomnak cölöpei közül a vizfolyás felől legfelsőt, amely rendesen ferdén van beverve, ugy helyezik el, hogy az éllel a vizfolyással szemben legyen fordítva. Az ilyen J. cölöp élét rendesen meg is shokták vasalni. A folyó viz által ennek az éles gerendának neki hajtott jégtáblák addig csusznak ezen az élen fölfelé, mig saját súlyuk és a megvasalt él hatása folytán ketté nem törnek, amikor aztán ártalmatlanná téve, sodortatnak tova a járom két oldalán.
[ÁBRA] (Járom) (Jégtörő)
Olyan folyóvizben, ahol erősebb a jégzajlás, vagy pedig ott, ahol a jármok magassága tetemes, a torlódó jégtáblákkal való ily közvetlen érintkezés a jármokra veszedelmes lehetne, azért ilyen esetekben a J.-t, mint egészen különálló építményt szokták a járom (v. más megvédendő építmény) elé helyezni. Az ilyen különálló J. egy v. több sorban (ez utóbbi esetben a viz folyása ellen fordított éket képező sorokban) elhelyezett cölöpökön nyugszik, melyek különböző magasságban állnak ki a kis viz szine fölött, olyan formán, hogy rajtuk egy, a viz folyása ellen lejtősen elhelyezett gerendán (l. az ábrán ab), vagy pedig több ferde gerendából és deszkázatból összerótt, ék formán a viz folyása ellen fordított, s ugyancsak lejtős gerinccel ellátott tetőforma szerkezet nyugszik. A lejtős gerenda v. gerinc mindenik esetben a jégjárás alsó határától (a kis vizszintől) annak felső határáig (a nagy vizszinig) emelkedik és erős, éles vasalással van ellátva, hogy J. szerepének meg tudjon felelni. Falazott építményeknél külön J.-t nem szoktak építeni, hanem az építmény jégzajlásnak kitett részét (igy a pillérek, hidoszlopok előfejeit) a vizfolyás ellen fordított, kissé lejtős éllel, erős faragott kövekből szokták kiképezni. - J.-nek nevezi a néphumor a febr. 24-iki Mátyás napját, mert ezentul a fagy már nem szokott tartós lenni, innen kapta nevét: Jégtörő Mátyás.
(franc. vere craquelé, ang. frosted glase), azok az üveg tárgyak, melyeknek össze-vissza repedezett felszine jéggel bevontnak látszik. A J.-et aképen készítik, hogy a fuvócsövön lévő izzó üveggömböt hideg vizbe márják, miáltal a felszine megrepedezik. Az üveggömböt ezután megint felmelegítik és kidolgozzák, miáltal a repedések kitágulnak és élei leolvadnak. Ha az üvegtárgy felszinén csak finom repedések hálózatja van, craquelének mondják. J.-hez hasonló árut aképen is nyernek, hogy az üvegtárgyakat ólomüvegdarabkákkal és könnyen olvadó ólomüvegporral bevonják és addig hevítik fel, mig az ólomüveg rá nem tapad.
l. Jég.
az ablakon támad, midőn a szobában levő párák a hideg üveggel érintkezve, reá fagynak. Alakujon geometriai szabályosság ismerhető fel, l. Jég. - J. a botanikában, l. Bojtvirág. J. az ásványtanban csupa tűs kristályok csoportja, amelyek oly gyorsan és oly tömegesen képződtek ki egymás mellett, hogy lapok rajtuk ki nem fejlődhettek, hanem finoman sugaras szerkezetükkel levelekre, virágokra emlékeztetnek.
az északi vidékeken szánkó talpakon vitorla segélyével tovahaladó közlekedő eszköz. Ujabban sportversenyek számára korcsolyaszerü három acéltalpon helyezik el a vitorlákat. A leggyorsabban futó járómű.
a Magas Tátra egyik legmagasabb csúcsa (2629 m.) Szepes vármegyében, a Lomnici csúcstól Ny-ra, a hegység főgerincében. A J.-ot az Öttó felől szokták megmászni s innen a csúcs 3 óra alatt érhető el. A csúcsról rendkivül szép kilátás nyilik. V. ö. Dénes Ferenc, A J. (Kárpátegylet VII. évk. 1880. 226-260. l.).
általában a. m. mesterséges jel, mellyel bizonyos fogalmat jelölünk, közlünk, p. a számok jelölésére a számjegyek, a számtani műveletek jelölésére a számtani jegyek (vagy jelek: + -: stb.), a mondatok tagolására szolgáló irásjegyek ( . , ; ! ? stb.), a különféle tárgyakra, ruhafélére, állatokra stb. irt, rajzolt v. vésett bélyegek stb. L. Bélyeg.
1. a római jogban: Donatio propter nuptias, a az ajándék, mellyel a férj a dost viszonozza. A nő javára szolgál arra az esetre, ha a férj meghal, v. elszegényedik, v. a házasság a férj büne miatt felbontatik. 2. Mai értelemben J. (sponsalia) oly ajándék, melyet az eljegyzettek jövő házasságuk tekintetéből egymásnak tesznek, s mely visszakövetelhető, ha a házasság az ajándékozónak vétke nélkül létre nem jő.
Az összes bankok között és általában a bank és hitelrendszer terén legnagyobb fontossággal birnak a J. E jelentőség abban rejlik, hogy az általuk kibocsátott bankjegyek (l. o.) az ujkori fizetési rendszerben kiváló szerepet visznek. Igaz, hogy ez az ujabb időben más fizetési intézmények meghonosításával csökkent, mindamellett a J. ma is a bankok között első helyet foglalnak el már azért is, mert rendszerök az ujabb, tökéletesebb fizetési mekanizmusoknak is főközegét képezik. Hozzájárul, hogy a J. azonkivül nagy tőkeerejüknél fogva ugy a magánosokkal, mint az állammal szemben kiváló szolgálatokat teljesítenek, hogy a J. a közgazdaság érckészletének hivatott első őrei és hogy végül a hitel terén a vezérszerep őket illeti; mindezeknél fogva fontos közgazdasági érdek, hogy ez intézetek helyesen legyenek szervezve és a közgazdasági tudomány egyik legalaposabban és leggyakrabban tárgyalt kérdése a J. kérdése. A J. szervezésénél különösen a következő kérdések jönnek szóba.
1. Legnagyobb fontossággal bir a fedezet kérdése, mert a helyes fedezettől függ a bank képessége, látra szóló jegyeit mindenkor beváltani. A ffedezet tekintetében sokféle rendszer keletkezett. Gyakran javasolták, hogy a bankjegyek földbirtokokkal legyenek fedezve, azonban ez ugyan biztosíthatja a jegyek beváltását, de nem azonnali beváltását. Szintén sok kifogás alá esik a jegyeknek értékpapirokkal való fedezete. Kétségtelen, hogy a bankjegyek beváltása csak ugy biztosítható, ha a bank a beváltásra szolgáló ércpénzzel tényleg rendelkezik. Itt csak az a kérdés támad, hogy a jegyforgalom teljesen fedezendő-e, azaz minden forgalomban levő jegynek megfelelő ércpénz meg legyen a bank pénztárában, avagy elég, ha annak egy része ércpénzben van, egy része rövid lejáratu, jó követelésekkel, különösen leszámítolt kereskedelmi váltókkal legyen fedezve. Ama szigoru felfogásnak hódolt a legtöbb iró Angliában e század első felében, élükön Ricardo, Overstone, Peel, Cobden stb.; a másik enyhébb és a bankügy természetének jobban megfelelő felfogást hirdettek, különösen Bosanquet, Tooke, Fullarton, Wilson stb. Ezen felfogásban gyökerezik az u. n. harmadfedezeti rendszer, mely szerint legcélszerübb, ha a bank a jegyeket egyharmadban ércpénzzel, azonfelül jó rövidlejáratu bankértékekkel, különösen váltókkal fedezi. Az annyira hiressé vált harmadfedezeti rendszert először palmer hirdette az 1832. angol bank-enquęte alkalmával. Kétségtelen azonban, hogy egyáltalában lehetetlen egy változatlan arányt megállapítani; nagy bizalmatlanság esetében a harmadfedezet mellett a bank fizetésképtelenné válhatik. Itt tekintetbe kell venni a nép bizalmát, a bank egyéb megterheltetését stb. Tényleg látjuk, hogy a legtöbb bank a harmadnál jóval nagyobb fedezetről gondoskodik. A harmadfedezeti rendszert néha kontinentális, német fedezeti rendszernek is nevezik.
2. A bankelmélet egyik legvitatottabb kérdése a bankegyedáruság és bankszabadság kérdése, azaz azon kérdés, vajjon csak egy banknak engedtessék a jegykibocsátás vagy bármely banknak? A kérdés különben többnyire gyakorlatilag politikai körülményekkel is volt összefüggésben. Azon időben, midőn föltétlenül és minden téren a gazdasági szabadság elvét óhajtották megvalósítani, természetesen a bankszabadság is föltétlen követelményként szerepelt. Későbben a helyzet változott. Azon nagy előnyök, melyeket egy központi hatalmas bankintézet a kereskedelemnek, az egész közgadaságnak, sőt még az államnak nyujthat, erősebben domborodtak ki. Hozzájárult, hogy másfelől a bankjegy a hitel fejlődésével nem az egyedüli pénzhelyettesítő, és helyébe a fizetési processzus tökéletesebb alakjai lépnek. Viszont a bankszabadságnak nagy veszélyei vannak és kóros kinövéseit különösen az angol és E.-amerikai bankok története illusztrálja. A bankszabadság mellett sokszor a bankok inkább lemondtak a jegykibocsátásról, mintsem hogy kellemetlen ellenőrzésnek vessék alá magukat; ugy is tapasztalták, hogy egyéb üzletek, különösen a betétüzlet sokkal több előnyt nyujt nekik. A szélsőséget kerülendő, a vegyes rendszer talált pártolásra, azaz korlátolt bankszabadság egy a jegykibocsátást szabályozó törvény alapján és a bankok fölött egy központi hatalmas intézet, mely nevezetes kiváltságokkal van fölruházva. A vegyes rendszer, illetőleg korlátolt bankszabadság létezik Angliában, Németországban, Észak-Amerikában, Svájcban, Svédországban stb.; monopoljegybank van Ausztria-Magyarorságon, Franciaországban, Németalföldön, Belgiumban, Spanyolországban stb.
2. Állambank. Már régebben is léteztek bankok, melyek szorosabb összefüggésben állottak az állammal, mint különösen a régibb olasz bankok egyike-másika. Ujabban ismét vannak hivei azon eszméknek, hogy az állam alapítson jegybankot; hogy az állam magának a jegyek kibocsátását fentartsa, főleg azon alapon, hogy a bankjegy kibocsátása az állami pénzregále következménye. E felfogás nem helyes, mert a bankjegykibocsátás nem egyéb mint egy banküzleti ág, épp ugy mint a pénztári jegy stb. kibocsátása, továbbá még abból sem szükségkép következik az, hogy e jogát az államnak közvetlenül kell gyakorolnia. Nem lehet tagadni, hogy sok veszély jár az állambank intézményével, a mai párturalom mellett sok visszásságot szülhet, továbbá súlyos felelősséggel terheli az államot és helytelen pénzügyi műveletekbe sodorhatja. Az állambank kétféle alakban létezik: ugymint Oroszországban és Svédországban, ahol az állam maga dotálja a bankot, vagy ugy mint Németországban, ahol a bank állami igazgatás alatt áll, de a tőke részvények utján szereztetett be. Magyarországon Mudrony Pál irt az állambank mellett (Köztársasági Bank, Pest 1870). Különbséget kell tenni állambank és «állam bankja» között; ez utóbbi alatt értjük azt a viszonyt, mely szerint több államban a jegybank az állam bankára, mely fizetéseket teljesít helyette, fizetéseket elfogad, az államadósságokat kezeli stb.; igy Angliában, Hollandiában, Belgiumban stb.
4. Kontingentálás. A bankjegy forgalom érdekében több államban bizonyos megszorításokat állapítottak meg a kibocsátható jegyek mennyisége tekintetében. E megszorítások vagy általában azt célozzák, hogy egy bizonyos összegen tul jegyet ne lehessen kibocsátani, vagy megállapítják az ércfedezet nélküli részét a jegyforgalomnak; több államban pedig azt az elvet fogadták el, hogy ugyan a jegyek mennyiségét megállapították, azonban megengedték ezentul is jegyet kibocsátani, csakhogy a többlet után egy jelentékeny jegyadó fizetendő. Ez az u. n. indirekt kontingentálás. A kontingentálás vonatkozhatik a jegyek és a tőke arányára is, mint p. Svájcban, Spanyolországban stb. A kontingentálás is azon felfogásból ered, hogy a jegyek mennyisége korlátozandó, mert azoknak tulságos mennyiségben való kibocsátása bajt okozhat. Gyakran csak tényleges viszonyok megkimélésére régebb alkalmaztatott. Jelenleg a legtöbb állam egyik másik alakban fogadta el a kontingentálási rendszert. Igy nálunk és Németországban az indirekt kontingentálási rendszer divik; Franciaországban, Olaszországban, É.-Amerikában stb. az összesen kibocsátható jegyek mennyisége van megállapítva; Franciaországban 4000 millió frank, Olaszországban 1097 millió lira, É.-Amerikában 350 millió dollár; Angliában az ércfedezet nélküli része a jegyforgalomnak (körülbelül 14 millió font sterling) van megállapítva.
5. Beváltás. A közönség érdekében kivánatos volna, hogy a bank mindenütt, hol fiókjai vannak, jegyeit beváltsa, azonban ez a fedezet elforgácsolását idézné elő, ha tulságig vitetik. A törvényhozás különbözőkép intézkedik: az angol bank csak Londonban tartozik az ott kibocsátott jegyeket beváltani; a német birodalmi bank tartozik jegyeit Berlinben azonnal, fiókjainál, amennyiben pénztárkészlete engedi, beváltani; Svájcban a bankok kötelesek jegyeiket a főintézetnél azonnal, fiókintézetnél 24 óra alatt beváltani; a skót bankok csak a fő helyen, ellenben az irhoni bankok a fiókoknál is tartoznak az ott kibocsátott jegyeket beváltani; a belga bank a fiókoknál is stb.
6. Törvényes folyam (cours légal). A bankjegyek, bár hiteljegyeket képeznak és nem pénzt, mégis több államban törvényes fizetési eszközt képeznek, azaz fizetéseknél pénzül elfogadandók. Ilyen törvényes fizetési eszközt képeznek a bankjegyek É.-Amerikában, Svédországban, Belgiumban, ujabban Franciaországban, nálunk stb; ellenben nem képez a bankjegy törvényes fizetési eszközt Németországban, a Svájcban stb. Angliában az angol bank jegyei képeznek törvényes fizetési eszközt, de csak Angliában, már Skóciában nem.
7. A darabolás. A bankjegyek különböző összegekre szólhatnak és többnyire azon felfogásból indultak ki, hogy nem kivánatos kis jegyeknek forgalombahozatala, mivel különösen ezek szoktak nyugtalan vagy válságos időkben tömegesen beváltásra bemutattatni, mi a bank fizetési képességét veszélyezteti. A kisebb forgalom legyen lehetőleg ércpénzforgalom, mert itt az ércpénz nem okoz oly kényelmetlenséget, mint a nagyforgalomban, miben tulajdonképen a jegyforgalom létjoga rejlik. Az a hátrány is jár a kisebb jegyekkel, hogy gyakoribb a hamisítás az alsóbb osztályok tudatlansága és a kisebb fizetéseknél mutatkozó csekélyebb óvatosság miatt. Mind amellett azonban e felfogástól is találunk eltérést és ujabban egyenesen ajánlották p. Angliában kisebb jegyek kibocsátását, hogy a bank ércfedezete erősíttessék. A legtöbb banktörvény intézkedik a legkisebb bankjegy iránt; igy Angliában a legkisebb, forgalomba hozható bankjegy 5 font, Franciaországban 20 frank, Olaszországban 50 lira (ideiglenesen még 25), Németországban 100 márka, Ausztria-Magyarországon 10 forint, Svájcban 50 frank, Németalföldön 20 forint, Svédországban 1 korona, Skóciában 1 font stb.
8. Az államnak nyujtott előnyök. A jegybank által az államnak közvetlenül nyujtott anyagi előnyök között első sorban az államnak a bank nyereségében való részesedése áll. Igy az osztrák-magyar bankra vonatkozó törvény szerint a részvényeseknek fizetendő 7%-nyi osztalék után fenmaradó jövedelem fele az államnakjut és az államnak a bank iránt fennálló adósságának törlesztésére fordíttatik. A német birodalmi banknál a részvényesek mindenekelőtt 3 1/2%-nyi osztalékot kapnak; ez ezután megmaradó rész egyik fele az államnak jut, a másik fele a részvényeseknek, de csak addig, mig ezek osztaléka a 6%-ot eléri, ezen felül a részvényeseknek egy, az államnak három negyed jut. Adószolgáltatás tekintetében több bank adómentességet élvez jövedelmei tekintetében; az osztrák-magyar bank, a német birodalmi bank stb. A J. igen gyakran jelentékeny kölcsönöket adtak az államoknak. Kiváló szolgálatot tesznek több államban a J. az által, hogy az állam pénztári kezelésével, az államadósságok kezelésével stb. meg vannak bizva. Különösen kifejlődött e rendszer Angliában; a bank gyüjti össze az állam jövedelmeit, fizeti a tartozásait, kezeli az államadósságot, kibocsátja a kincstári utalványokat és ad előlegeket, ha bizonyos időben a kiadások nagyobbak a bevételeknél. A bank jegyei után fizet bélyegadót mintegy 200 000 font sterlinget, mely azonban az állam által a pénzügyi kezelésért fizetendő dijjal kiegyenlíttetik. Ausztriában is korán találkozunk azzal az eszmével, a bankot az állam pénztárnokává tenni, amennyiben ez Stadion pénzügyminiszter terve volt (1822).
9. A J. nemesérc politikája. A J. gyüjtik össze a legnagyobb nemesérc tartalékokat és arra törekednek, hogy ezen tartalékok, melyek a forgalom szempontjából kiváló fontossággal birnak, ne támadtassanak meg. Másfelől azonban a J.-na nem szabad e feladatukat nagyon szükkeblünek felfogni, hanem tartoznak a külkereskedelem számára az esetleg szükséges nemesérceket rendelkezésre bocsátani. Ezen eljárási szabályok, melyek által a bankok az egyik cél elérését biztosítják, anélkül, hogy a másikat veszélyeztessék, képezik a bank nemesérc politikáját. Legáltalánosabban használt eszköz a nemesérc tartalék védelmére oly esetben, midőn nagy nemesérc kiszivárgás veszélye mutatkozik, a kamatláb felemelése. Különösen az angol bank által használt gyakorlat ez, mely rendesen célhoz is vezet, feltéve, hogy más államokban a kamatláb alacsony. mert ez esetben az illető ország magához vonja a rendelkezésre álló tőkéket, az iránta fenlevő követelések nem értékesíttetnek és minthogy ennek következtében az illető országban az árak csökkenni fognak, a kivitel emelkedik, a bevitel csökken és a váltóárfolyam ismét javul. Azonban kétségtelen, hogy a diskontláb gyakori változtatása iparra és kereskedelemre zavarólag hat. Egy másik, különösen Franciaországban alkalmazott mód, a nemesérc kiszolgáltatásánál dijat, premiumot követelni, azonban ez az eljárás csak kettős valuta mellett alkalmazható jogsérelem nélkül és könnyen vezet agióhoz; előnye az, hogy a belforgalmat érintetlenül hagyja. Mások különösen azt javasolták, hogy a bank nehezítse meg nemesérckiszivárgás esetére a leszámítolást, csak rövidebb időre adjon kölcsönt, lehetőleg kizárja azokat, kiknél valószinü, hogy nemesércet akarnak kivinni stb. Gyakran sikerül a banknak azzal is elejét venni a veszélynek, hogy maga kölcsönt vesz fel, értékpapirokat elád, a külforgalomban kevésbé használható kopottabb érmekben váltja be a jegyeket stb. A bank nemesérctartalékának erősítésére szolgál különösen a bank törvényes kötelezettsége, bizonyos áron nemesérceket vásárolni; igy tartozik az angol bank bármikor 77 sh. 9 d. mellett az arany unciáját megvenni; a német birodalmi bank rudaranyat fontját 1392 márka ár mellett elfogadni. Egy másik eszköz a bank nemesérctartalékának erősítésére, nemesércre szóló váltóknak megvétele, a nemesérc behozatalának megkönnyítése stb. Szegény és eladósodott államokban természetesen legnehezebb a nemesérctartalék védelme.
10. Nyilvánosság. A bankjegy forgalom egészséges működését nagyon előmozdítja a nyilvánosság, mely különösen az által biztosíttatik, hogy a jegybank köteleztetik, minden héten üzletének főbb mozzanatait sommásan és minden évben egész üzleti tevékenységét részletesen a közönséggel ismertetni.
A nevezetesebb J. közül fölemlítjük a következőket: 1. Az angol bank (l. Bank). - 2. A francia bank. Ezen nagyszabásu intézet Napoleon meleg érdeklődése mellett alapíttatott 1800 febr. 13. 30 millió tőkével, mely 30 000 darab 1000 frankos részvényre volt osztva. A részvényesek csak francia állampolgárok lehettek. A bank foglalkozott váltóleszámítolással, betétüzlettel, folyószámlával és jegyek kibocsátásával, melyeket azonban csak oly mennyiségben volt szabad kibocsátani, hogy azokat mindig azonnal beválthassa. A bank mindjárt kezdettől fogva sokfélekép az állami pénzügyekkel érintkezésbe jött, mindamellett képes volt függetlenségét megőrizni. Egyedáruságot ez időben nem élvezett, azonban egy egyedáruságot már az 1803 ápril 14-iki törvény megadta. Egyuttal felemeltetett a tőke 45 millióra; a kiváltság 15 évre adatott, mindamellett a kormány fentartotta magának a jogot, más bankokat a jegykibocsátási joggal felruházni. Az osztalékra vonatkozó megállapítattatott, hogy az 6%-nál nagyobb nem lehet. A bank ez időben az állam által nagy mérvben igénybe vétetvén, igen nehéz helyzetbe jutott. 1803 szeptemberben a bank tartaléka 782 000 frank volt 63 milliónyi bankjeggyel szemben; a helyzet igen válságos volt és a bank csak ügyes, de kétes intézkedésekkel kerülte el a bajt; azonban 1806 jan. 25. ismét saját pénztárainál vette fel a készfizetést. Most egy uj törvénnyel (1806 ápr. 22.) a bank alaptőkéje 90 millióra emeltetett, a bank privilégiuma 25 évre meghosszabbíttatott. Az osztalékra vonatkozólag megállapíttatott, hogy az első 6%-nál nagyobb nem lehet és hogy a felül osztalék az elsőnek kétharmadát meg nem haladhatja. A bank igazgatóságában is lényeges változás történt; a bank élére egy kormányzó és két igazgató állíttatott, kiket az államfő nevez ki. A napoleoni korszak vége felé a bank helyzete az államnak adott előlegek által ismét válságossá vált, de a készfizetéseket, habár nehezen, teljesíthette. A restauráció korában különösen nevezetes a banknak nagyobb igénybevétele a pénzügyi szolgálat érdekében és különösen az államadóssági kamat kifizetésénél. 1818. a bank válságos helyzetbe is jutott az állam által való igénybevétel következtében; a bank készpénze 34 millió, szemben 163 millió tartozással: a bank nem emelte fel a kamatlábat, ami rossz vért szült volna, hanem csak oly papirokat fogadott el leszámítolásra, melyeknek lejárata 45 napnál rövidebb. 1840-ben a bank privilegiuma meghosszabbíttatott 1867-ig; 1847-ben a legkisebb bankjegy 200 frankban állapíttatott meg. 1848. a bank rövid ideig kényszerfolyamra szorul. Ugyanez évben a bankkal egyesíttetnek a vidéki bankok; a bank tőkéje felemeltetik 91 millióra, a kibocsátandó jegyek mennyisége előbb 452, majd 525 millióra emeltetik, mig 1850. a kontingenst ismét megszüntetik épp ugy, mint a kényszerforgalmat és törvényes folyamot. A bank ez időben jelentékenyebben kölcsönöket nyujt az államnak és egyes városoknak. 1857. a bank privilegiuma meghosszabbíttatott 1897-ig, a bank tőkéje kétszeresére emeltetik; a legkisebb bankjegy összege 50 frankban állapíttatott meg. A banknak megengedtetett - a szükséghez képest - a kamatot 6%-on felül megállapítani, az abból származó nyereség azonban nem osztatik ki a részvényesek között, hanem az alaphoz csatoltati. Az 1870-71-iki háboru következtében a bank kénytelen volt a készfizetést felfüggeszteni; a bankjegyek kényszerfolyammal láttattak el, a legkisebb bankjegy összege 20 frankra tétetett, a kibocsátható jegyek összege 2400 millióra emeltetett. A bank a háboru alatt és után hathatós támogatást nyujtott a kormánynak. 1871. a kontingens 2800-ra emeltetett és a bank felhatalamztatott 5 és 10 frankos jegyek kibocsátására; 1872. a kontingens 3200-ra emeltetik. Már 1873. kezdte a bank a kifizetést, 1874 vée felé a kényszerfolyam csak névleges volt. 1878-ban a kényszerfolyam megszünik. 1884. a kontingens 3500, legujabban 4000 millióra emeltetik. - 3. Németországban a bankjegy lassan és az egyes államokban igen különböző alapon fejlődött. L. Német birodalmi bank. - 4. Osztrák-magyar bank (l. o.).
5. Észak-Amerikában a jegybankrendszer az 1862. National Bank-Act-on alapszik, mely a new-yorki bankrendszer elveit elfogadja. Ezen törvény szerint csak társulatok foglalkozhatnak jegykibocsátással és e célra 20 évre terjedő engedélyt nyernek. A társulat tartozik a cég, a társulati tőke, a részvényesek iránt tájékoztató beadványt benyujtani; a társulati tőke rendszerint 100 000 dollár legyen, azonban 50 000-nél több lakossal biró városokban a bank tőkéje 200 000 dollárt tegyen. Kivételesen megengedhető, hogy kisebb, 5000 lakoson aluli városokban a társulat 50 000 dollárral megalakuljon. A társulati tőkébeől 30% az üzlet megnyitása előtt befizetendő; a többi 10-10%-nyi arányban minden második hónapban. A bank tartozik a jegyforgalom ellenőrzésével megbizott hivatalnál, a Comptrollor of currency-nél 30 000 dollárt állami kötvényekben letenni, ennek fejében kiszolgáltatnak neki bankjegyek. A bank azonban nem az egész letét arányában kap jegyeket, hanem 50-100 000 dollár tőke mellett 90, 100 000-1.000 000-ig 80, 1-3 millióig 75, 3 millió fölött 60%-ot. Az állampapirok a napi árfolyam mellett fogadtatnak el és ha az árfolyam csökken, akkor a hiányt pótolni kell. A bankoknak adott jegyek alakja egészen egyforma, csak a rájegyzett bank cége által különböznek egymástól. Egészben véve 300 millió dollár bankjegy bocsáttatik ki (ez összeg később 15 és 54 millióval emeltetett), melynek fele a bankoknak a lakosság száma szerint adatik, a másik felét a pénzügyminiszter az illető bankok forgalma szerint engedi át. A bank passzivái sohasem haladják meg a befizetett tőkét. Más papirpénzt a bankoknak nem szabad kibocsátani, jegyeiket nem szabad zálogba adni és osztalékok kifizetésére sem szabad a tőkéhez nyulni. A tiszta nyereségből mindenekelőtt 10% a tartaléktőkéhez csatolandó. Azonkivül tartoznak a bankok a jegyek beváltására egy külön tartalékról gondoskodni, mely a nagyobb városokban a jegyforgalom és a betétek 25, kisebb városokban 15%-ával van megállapítva. Ezen tartalék állhat nemesércből, államjegyekből és állampapirokból. Minden kisebb városban levő bank tartozik valamely nagyobb városban levő bankot jegyeinek beváltásával megbizni; ezek a városok neveztetnek Redemptory-városoknak. A Redemptory-városokban levő bankok pedig tartoznak valamely new-yorki bankot jegyeinek beváltásával megbizni. Minden bank tartozik a többiek jegyeit al pari elfogadni. Ha a bank jegyeit nem váltja be, ellene óvást emelnek és a Comptrollor megtiltja neki üzletének folytatását; ha pedig 30 nap alatt kötelezettségének meg nem felel, akkor a bankjegyek az állam által a nála letett állampapirok értékéből beváltatnak. A bankjegyek az állami pénztáraknál al pari fogadtatnak el. Ez a National Bankok rendszere; ezen bankok csekély adót fizetnek, mig az állami bankok, melyek e törvénynek nem akarták magukat alávetni, 10%-nyi adót fizetnek, mi ezen bankok átalakításának siettetésére volt kigondolva. Azonkivül vannak Észak-Amerikában azon államokban, hol a fémvaluta magát mindig fentartotta, mint Kaliforniában, ugynevezett aranybankok. Jelenleg ismét a bankrendszer alapos átalakítása forog szóban.