(franc., ejtsd: zsö) a. m. játék, tréfa: az orgona és harmonium változata. - J. á bouche, labiálhang. - Grand J., a harmonium ama regisztere, mely minden hangzó változatnak szabad folyást enged, s igy a legintenzivebb hangerőt fejti ki. - J. d'amour, szerelmi dal.
(franc., ejtsd: zsönesz doré) a. m. arany ifjuság, igy nevezték a francia forradalom vége felé többnyire vagyonosabb s előkelőbb ifjakból alakult pártot, mely Robespierre bukása után (1794 Thermidor 9.) a royalista ellenforradalom élére állott. Schmidt Ad. ujabban bebizonyította, hogy e pártot különböző gúnynevekkel is illették (moschus-vitézek, muscadins, piperkőcök, petits-maîtres stb.). A J. elnevezést Pages használta először Histoire secrete de la révolution française (Páris 1797) c. művében. Jelenleg e kifejezés alatt a nagy városok könnyen és vigan élő ifjuságát értik. V. ö. Schmidt Ad., Pariser Züstände während der Revolutionszeit (I. 1874).
(ejtsd: zsö floró) a. m. virágjátékok. Igy nevezték azokat a Toulouseban minden év május 1. tartott költői versenyeket, amelyeken a győzteseknek pályadijul nemes ércbe vésett virágokat (az első dij egy aranyba vert ibolya volt) nyujtottak át. Az első ilyen verseny idejét 1324 máj. 1-re teszik. 1487 táján a J. társasága és a versenyjátékok hanyatlásnak indultak és állítólag csak egy nemes leány: Clémence Isaure buzgó fáradozásának köszönheti, hogy a J.-kat tovább is fenn lehetett tartani. E nő állítólag nemcsak hogy nagyobbította a dijak összegét és számát, hanem végrendeletileg is nagyobb összeget hagyott arra a célra, hogy a J. intézménye tovább is virágozhassék. XIV. Lajos korában (1659) a társaságot Académie des jeux floraux-vá alakították át s a dijak számát fölemelték. Az akadémia egy a királytól kinevezett kancellárból, 35 mainteneurből (birák) és 20 maîtresből (mesterek) állott. 1790-ben a társaságot elnyomták, de 1806. Napoleon ismét életbe léptette a J.-kat, melyek mai napig is fennállanak. Ujabban a J. voltak a csirái annak a mozgalomnak, amely a provençal nyelvnek irodalmi nyelvvé emelése érdekében (l. Félibre) indult meg. 1696 óta a J.-kon dijat nyert költeményeket Recueil de l'Académie des Jeux floreaux c. alatt adják ki.
Ivánovics Miklós gróf, orosz tábornok, szül. 1804., megh. Pjatigorszkban 1873. Korán belépett a hadseregb s a Kaukázusban Jermolov alatt kitünt a Samil ellen folytatott harcokban; 1859. hatalmába kerítette Samil székhelyét, Vedent; Samilt elfogta s ennek folytán az egész keleti Kaukázus meghódolt. J.-ot ezért grófi rangra emelték. 1861. azzal bizták meg, hogy a nyugati Kaukázus cserkeszeit is zabolázza meg. Három évi küzdelem után ez is sikerült neki, 1864 ápr. 28. elfoglalta a cserkeszek utolsó erősségét Vardant, s szabad választást engedett a cserkeszeknek, hogy vagy meghódolnak, vagy kivándorolnak Törökországba. A többség az utóbbit választotta. J. azután Tifliszbe ment, hol Mihály nagyherceg helytartó segéde lett. 1870. nyugalomba vonult.
az ugyanily nevü járás székhelye Oldenburg nagyhercegség ugyanily nevü kerületében, 13 km.-nyire a tengerparttól, hajózható csatorna és vasut mellett, (1890) 5189 lak., bőr- és sörgyártással, jelentékeny marha- és lóvásárokkal; az itt született történetirónak, Schlossernek mellszobrával, protestáns templomában az Edo Wiemken siremlékével. J. egykorona a hasonnevü fejedelemségnek volt székhelye. E fejedelemség a XIV. sz.-ban frizlandi köztársaság volt, amelynek élén Edo Wiemken állott. Ennek egyik utódja és a férfiág kihalta után egyedüli örököse, Mária, 1532. országát V. Károly császártól hűbérül fogadta el és 1573. XVI. János oldenburgi grófnak hagyta örökségbe. Ezután az anhalt-zerbsti és későbben az orosz cári család örökölte, I. Sándor cár 1807. Hollandiának engedte át. 1814. pedig Oldenburghoz csatoltatott. V. ö. Vornsand, Kurzer Abriss der Gesch. Jeverlands (1875).
(ejtsd: dzsivonsz) Vilmos Stanley, angol filozofus és nemzetgazdasági iró, szül. Liverpoolban 1835 szept. 1., megh. Bexhillnél, hol a tengerbe fulladt, 1882 aug. 13. 1854. Ausztráliába ment s a sydneyi pénzverő hivatalban mint vegyész működött, innen 1859. tért vissza Európába s Londonban egyetemi tanulmányokra adta magát. 1866. a manchesteri Owens-Collegen foglalta el a filozofia és nemzetgazdaságtan tanszékét, melyről 1881. vonult vissza súlyos betegsége miatt. Kisebb értekezésein kivül a következő főmunkákat adta ki: A serious fall in the value of gold etc. (1863); The coal question (1865); The theory of political economy (1871., 2. kiad. 1879., 3. kiad. 1888); The railway and the State (1874); Money and the mechanism of exchange (1875., 8. kiad. 1887); Primer of Political Economy (1878); The State in relation to labour (1882); Method of social reform (1883); Pure logic, or the logic of quality apart from quantity (1864).
orosz város, l. Eupatoria.
(ejtsd: dsuell), county Kansas É.-amerikai államban, 2070 km2 területtel, 19 349 lak., J. székhellyel.
a. m. Dsaipur (l. o.).
a. m. Dsaizalmir (l. o.).