(Opus sanctae Infantiae), kat. egyesület, melynek célja az elhagyott szegény pogány gyermekek életének megmentése, megkereszteltetése és felneveltetése. Alapította Forbin-Janson Károly nancy-i püspök 1843. Megerősítették és ismételten felajánlották XVI. Gergely, IX. Pius és XIII. Leo pápák. Az egyesület tagjai havonkint 2 kr. tagsági dijat fizetnek, vagy pedig elhasznált levélbélyegeket és szivarvégeket gyüjtenek, melyek értékesítettnek. A legutolsó számadás szerint 1 438 399 frt. 16 kr gyült össze a szent célra (Magyarország 10 186 frt 58 kr., 4 db cs. és k. arany és 256 napoleindorral van képviselve), amelyből 687 árvaház, 3103 iskola, 393 műhely, 131 major és 1096 gyógyszertár tartatott fenn. A megkeresztelt pogány gyermekek száma 441 993, a felnevelteké 166 123.
Jézusnak megdicsőült szive, amely isteni szeretetének s irgalmasságának nem csak kútforrása és székhelye, hanem személyesítője, kiváló tárgyát képezi a kat. egyházi kultuszának. Ez a tisztelet kezdetben csak magánjellegű volt, hanem nagyon el volt terjedve, főképp azon kijelentések után, amelyeket Alacoque Margit nyert (l. o.). A régi aszketikus munkákban, főképp a régi magyar kódexekben, sürün foglaltatik a szt. sziv dicsérete. Miután a felmerült ellenvéleményeket, főképp a janzenisták részéről, a hittudósok megcáfolták, XIV. Benedek bucsukkal ruházta fel az ájtatosságot, XIII. Kelemen több templomnak megengedte a szt. sziv napjának megünneplését, VI. Pius pedig kárhoztatta azon ellenkezéseket, amelyeket Blasco Camill, a német Trunk s a pistojai zsinat támasztottak. A szt. sziv tiszteletét az egyházban nyilvánossá IX. Pius pápa tette 1875.; ünnepe az urnap nyolcadára következő péntekre esik. Jelvénye a töviskoszoruval övedzett átszurt sziv, amelyből lángok törnek elő, a lángok közt kereszttel. V. ö. Zádori, A Jézus szive ájtatosságának története, mivolta, hittani alapja (Budapest 1878).
L. Jezsuiták.
nagyközség Temes vármegye rékási j.-ban, (1891) 1587 oláh lak.
angol leirása Dsanszinak (l. o.)
(ejtsd: jering) Rezső, német jogtudós, szül. Aurichban 181 aug. 22., megh. göttingában 1892 szept. 17. heidelbergában, Münchenben és Göttingában tanult; 1843. Berlinben magántanárrá habilitáltatta magát, 1845. Baselben, 1846. Rostockban, 1849. Kielben, 1852. Giessenben és 1868. Bécsben lett rendes tanár. 1872. Göttingába nevezték ki és titkos igazságügyi tanácsossá tették. Hires Geist des römischen Rechts c. szellemes műve (Lipcse 1858-66, 3 rész, 4. kiad. 1883), melyet sok nyelvre lefordítottak. Egyéb munkái: Das Schuldmoment im röm. Privatrecht (Giessen 1867); Die Jurisprudenz des täglichen Lebens (Jogesetek, Jena 1870, 6. kiad., 1886, magyarra ford. dr. Biermann Mihály: A jogtudomány a mindennapi életben c. alatt, Budapest 1875); Der Kampf uns Recht (Bécs 1872, 11 kiad. 1895, magyarra ford. Ballai Lajos és Lippe Vilmos: Küzdelem a jogért c. alatt Budapest 1874); Gesemmelte Aufsätze (Jena 1881-86, 3 köt.); Scherz und Ernst in der Jurisprodenz (3. kiad. Lipcse 1885); Der Zweck im Recht (2. kiad. u. o. 1884-86); Das Trinkgeld (Braunschwieg 1882); Der Besitzwilla (Jena 1889). Eleinte Gerberrel, majd Ungerrel együtt a jahrbücher für Dogmatik des heitigen römischen und deutschen Privatrechts (u. o. 1857-től) cimű vállalatot adta ki. Hagyatékában találták: Entwicklungsgeschichte des römischen Rechts. Verfassung des römischen Hauses (1894) és Vorgeschichte der Indoerupäer (Lipcse 1894).
(ejtsd: jicsin) v. Gitschin, az ugyanily nevü csek kerületi kapitányságnak székhelye, a Cidlina és vasut mellett, (1890) 8457 cseh lak., nagy cukorgyárral, élénk gabonavásárokkal; 1655, befejezett szép dekanatusi templommal. Közelében nagyszerü sziklalabirintus látható, a prachowi sziklák (431-452 m.). J. egykoron fővárosa volt Friedland hercegségnek. Wallenstein benne 1623-30. pompás kastélyt épített, amely jelenleg a Trauttmansdorf hercegi családé. Történelmileg nevezetes arról az ütközetről, mely 1866 jun. 29. az osztrák-porosz hadjárat alatt J. fensikján lefolyt. Az osztrákok s a szászok ebben az ütközetben 4317 embert vesztettek embert vesztettek el, a poroszok pedig 1500-at. A J.-i ütközet az osztrák 1. hadtest majdnem képtelenné tette további hadműködésekre s a poroszokat a hadseregek egyesülésére kitüzött vidék birtokába juttatta; jul. 2. a porosz király főhadiszállása J.-re helyeztetett át, ahonnan 3. a königgrätzi csatatérre indult.
(ang., ejtsd: dsig), tánc, l. Giga.
l. Dsemsid Dsidsiboj.
(ejtsd: hihona), város Alicante (ettől 21 km.-nyire) spanyol tartományban, a Sierra de Carrasqueta lábánál, a Cosmo partján, (1887) 6212 lak., bőr-, cipőkészítéssel hires méztermeléssel; marcipánját «turvones» néven egész Spanyolországban ismerik. Régi erődítményeiből csak a Blay nevü torony maradt fenn.