Joăo

portugál nyelven a. m. János.

Jóás

1. Judaország királya (Kr. e. 837-797), Achazjáhu fia. Nagyanyja, Athaljá fiának, Achazjának összes gyermekeit megölette és az uralmat magához ragadta. Csak J. maradt meg, aki Jehójádá nevü pap nevelt fel. Amidőn J. 7 éves volt, Jehójádá összeesküvést szőtt Athaljá ellen és miután ezt megölték, J. ült a trónra. J. kiskorusága idején Jehójádá kormányozott, aki a Baal tiszteletét kipusztítani igyekezett. J. mindvégig a papság befolyása alatt állott. Chazáél szir királyt ugy tartotta távol fővárosától, hogy a templom utolsó kulcsait adó fejében elküldte neki, aminek következtében megöletett. - 2. J., Izráelország királya (Kr. e. 800 körül). Győzelmes háborukat viselt Amaezjá, Juda királya és a szirek ellen, akiknek királyát III. Benhadadot háromszor verte.

Jób

a szentirás egyik legnevezetesebb könyve. Tanköltemény, amely az Isten igazságos világuralmának kérdésével foglalkozik. Bevezetésében egy Jób nevü istenfélő férfiunak sorsa van leirva, akit a sátán áskálódása folytán nagy csapások sujtanak. Vagyona tökre megy, gyermekei elvesznek, ő maga pedig utálatos betegségbe esik. Ezután Jóbot három barátja meglátogatja, kiknek beszédei Jób feleleteivel a könyv legnagyobb részét foglalja el. Elifáz, Zsófár és Bildád, Jób barátai, azt akarják bizonyítani, hogy Jób sorsát megérdemelte, mig Jób elkeseredve zugolódik a gondviselés ellen és ártatlannak állítja magát. E beszédek után még egy Elihu nevü ifju inté Jóbot hosszas beszédben megadásra, végre Isten maga szólal meg s Jóbnak sorsát jobbra fordítja. - A könyv magyarázata annyi nehézségbe ütközik, hogy még tanulsága iránti is eltérők a nézetek. Némelyek Elihu beszédeiben (32-37) látják a kültő igazi nézetét, amely szerint az igaznak szenvedései oktató és tisztító hatással vannak reá. Mások az Elihu beszédeit későbbi toldalékoknak tekintik és az Ur beszédeiben keresik a tanulságot, amely abban áll, hogy az isten rendelései kifürkészhetetlenek. A könyv keletkezésének idejére nézve eltérők a vélemények. A hagyomány Mózesnek tulajdonítja. Bizonyos, hogy az izraelita hagyományban a könyv megiratása előtt is volt egy Jób nevü jámbor férfiuról szóló monda. Ujabb irók szerint a könyv a II. templom első századaiban keletkezett.

Jób

1185 óta esztergomi érsek, nagy tekintélyben állt a pápa előtt. A leégett esztergomi székesegyházat fölépítette. 1195. ő is fölvette a keresztet, III. Ince azonban 1198 jan. 29., mit a még zavargó országban nélkülözhetetlennek, megengedte, hogy fogadalmát csak később teljesítse. Sok viszálya volt János kalocsai érsekkel, ki fenhatóságát nem akarta elösmerni s metropolitának tekintette magát. maga a király is meghasonlott J.-bal; tizedét visszatartotta s a kir. prépostságokat teljesen ki akarta vonni hatósága alól. Ezért s egyéb beavatkozásaiért J. személyesen ment panaszra a pápához, mivel a király felszólalt, hogy J.-ot valamiképen követévé ne nevezze ki III. Ince, mert ez a keresztes hadjárat idején nagy zavarokat okozhatna az országban. Megh. 1203. - Egy másik J. (1254-79) pécsi püspök volt. Kihágásai miatt IV. Kelemen pápa 1266. vizsgálatot indított. Mint vitéz ember 1273. ő védelmezte Győr várát Ottokár alsó-ausztriai hadai ellen; ezek azonban elfoglalták s több magyar urral együtt bilincsekben vitték Ausztriába.

Jób

Gábor, tudós jezsuita, szül. Zsolnán 1693., megh. 1759., mint az ottani kollégium rektora. 1713. lépett a Jézus-társaságba s legtovább Nagyszombatban tanított. Mint iró az iskolai előadásokra szán szinköltészetet gazdagította; jeles műve e téren Fides in regem ac Patriam, seu Georgius de Estoras ad Nicopolim gloriosa morte sublatus (nagyszombat 1717).

Jobb

politikai párt megjelölése. Ellentéte a bal. - Jobb kéz, Szt István király keze, l. Szenjobb.

Jobbágyi

(Jabing), kisközség Vas vármegye felsőőri j.-ban, (1891) 1346 német és magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Jobbágyi haszonvételek

l. Urbér.

Jobbágyi javak

l. Urbér.

Jobbágyi végrendeletek

A jobbágyok (parasztok, urbéresek) végrendeleteinek alaki kellékeiről törvényeink külön nem intézkedtek. Azokra azért v. a nemesek végrendeleteire fennálló szabály v. a helybeli szokások szolgáltak irányadóul.


Kezdőlap

˙