1. Péter de idősb J., németalföldi rézmetsző, szül. Antwerpenben 1570., megh. u. o. 1634. A hires Goltzius Hubertnek volt tanítványa. Legismertebb metszetei: Szt. Katalin eljegyzése. Tiziantól; Az utolsó itélet, Cousintól; Krisztus átadja Péternek a mennyország kulcsait, Rubenstől stb. - 2. J. Péter de az ifjabb J., németalföldi rézmetsző, az előbbinek fia, szül. Antwerpenben 1606., megh. 1674 után. eleinte Atyjánál, utóbb Rubens metszőinél, végre Franciaországban képezte ki magát. Legjobb metszetei Rubens, Jordaens, Van Dyck és Voult művei nyomán készültek. Van Dyck ikonográfiájához 12 arckép metszésével járult hosszá. 1651. kiadta az atyjától megkezdett Theatrum pontificum, imperatorum, regum etc. cimü acképgyüjteményt.
(ejtsd: zsodell) István, Sieur de Lymodin, francia drámairó, szül. Párisban 1532., megh. 1573. Ő az első, aki francia nyelven ó-klasszikus mintákra vig- és szomorújátékokat irt. Tragédiái közül nevezetesek: Cléopâtre (1552) és Didon se sacrifiant (1553); vigjátékai közül az Eugene cimü. Irt szonetteket, ódákat, elegiákat és dalokat is. Egyuttal festő, szobrász és építész is volt. Oeuvres et mélanges potéques-jait de la Motte adta ki (Páris 1574). Az ujabb kiadások közt Marhy-Laveaux-é a legjobb (u. o. 1860-70, 2 köt.). L. még Francia irodalom V. ö. Haraszti Gyula, Bevezetés a francia tragédia történetéhez (Budapesti Szemle 1892).
l. Etiljodid.
l. Ezüstjodid.
foszfoniumjodid, (H4P)J. Az ammoniumjodiddal (H4N)J analog összetételü vegyület, mely a foszforhidrogén és jódhirogéngáz közvetlen egyesülése utján képződik. Fehér sószerü test; lugok elbontják és foszforhidrogéngáz fejlődik. V. ö. Foszforhidrogén.
HJ; gázalaku vegyület; elég erős halogén sav. Jód és hidrogén egymásra közönséges hőmérséken nem hatnak, magasabb hőmérséken azonban, különös platinatapló jelenlétében, kevés jódhidrogénsav képződik. A jodidokból tömény kénsavval nem készülhet, mert a kénsav hatására elbomlik. Célszerü előállítása a következő: vörös foszforra csak annyi vizet öntenek, hogy azt éppen ellepje, azután jódot hintenek hozzá; enyhe melegítéskor a J.-gáz kifejlődik. Szintelen gáz, a levegőn erősen füstölög. Kémhatása erősen savanyu. A levegőnél 4,42-szerte nehezebb; egy liter súlya 5,72 gr. Elég könnyen folyadékká süríthető; erősen lehütve (-51 C°) a folyadék jéghez hasonló testté mered meg. Vizben igen könnyen oldódik; ez oldatot egyszerüen jódhidrogénsavnak is nevezik. Ami a J. kémiai sajátságait illeti, nagyon hasonlít az analóg sósav (HCl) és brómhidrogénsavhoz (HBr), de e vegyületeknél kevésbé állandó, ami már negatív képződési hőjéből is következik. Igy a hevítéskor nagyrészt elbomlik; oxidáló szerek könnyen szabad jódot választanak ki belőle. A jódhidrogénsav vizes oldata természetesen ugy is készülhet, hogy J.-gázt vizbe vezetünk. Olcsóbb szokásos előállítási módja az, hogy porrá dörzsölt jódot vizben szuszpendálunk és a folyadékba kénhidrogéngázt vezetünk. Ilyenkor kéncsapadék alakjában kiválik, amelyről a szintelen J.-oldatot leszürjük és a kénhidrogén feleslegét belőle forralással elüzzük. A J.-oldat szintelen, nagyon savanyu folyadék, a levegőn, különösen a világosságon, igen gyorsan oxidálódik és szabad jód képződik, előbb sárga, azután egészen sötétbarna szinüvé válik. Hosszabb idei állás után a jód belőle ki is kristályosodik. Változatlanul csakis beforrasztott edényekben tartható el. A nagyon tartalmas jódhidrogénsav a levegőn füstölög; minél töményebb, a fajsúlya annál nagyobb. A következő táblácskában a fajsúlya és savtartalma közötti összefüggést látjuk:
|
% |
Fajsúly |
% |
Fajsúly |
|
5 |
1,045 |
30 |
1,296 |
|
10 |
1,091 |
40 |
1,438 |
|
20 |
1,187 |
50 |
1,650 |
a. m. Dsodpur (l. o.).
Általában az olyan vegyületek, amelyek egy vegyértékü jódból s valami más gyökből állanak; ez elnevezés alatt azonban különösen a fémgyökök jóddal való vegyületeit értjük. E fémjodidok ugy fizikai, mint kémiai sajátságaikra nézve a megfelelő kloridokhoz és bromidokhoz hasonlók. Az alkáli fémek (K, Na, Li) jodidjai szintelen, vizben igen könnyen oldható sók, ugyszintén az alkáli földfémekéi is (Ca, Sr, Ba). Az ezüstjodid (AgJ) sárgas szinü, vizben oldhatatlan vegyület; az ólomjodid (PbJ2) gyönyörü sárga kristálykákból áll, vizben alig oldható; a kéneső jodidjai a merkurjodid (HgJ2) skarlátpiros szinü, vizben oldhatatlan, de borszeszeben elég jól oldódik; a merkurjodid (Hg2J2) zöldessárga, vizben oldhatatlan por. E vegyületek a fémek és jód közvetlen egyesülése utján, továbbá a fémoxidok, hidroxidok és karbonátokból jódhidrogénsav hatására képződnek. Nem oly állandóak mint a kloridok; már gyakran a levegőn való álláskor, még inkább a hevítéskor elbomlanak. Az oldható J. ezüstnitráttal sárga csapadékot adnak, mely salétromsavban meg ammoniában is csak alig oldódik. Vizes oldatukhoz kevés klórvizet és kloroformot öntve, utóbbi az összerázás után szép ibolyaszinüvé válik a benne feloldott szabad jódtól. Több J. fontos gyógyszer, igy különösen a kálium-, nátrium- és ammoniumjodid, továbbá a merkuri- és merkurjodid.
jodometria; a térfogatos analizis egyik módszere. A szabad jód megtitrálása, igen hig kénsavoldat v. ismert tartalmu nátriumtioszulfát-oldattal végezhető. Nagy általánosan alkalmazható eljárás, mert az oxidáló sajátságu testekkel jódot választhatunk ki, s ennek mennyiséget megállapítva, az oxidáló anyag mennyiségét könnyen kiszámíthatjuk. Ugyszinte a redukáló sajátságu testekhez fölös, de ismert mennyiségü jódot elegyítve és nem a redukált jód fölöslegét visszatitrálva, a redukáló anyag mennyiségét megállapíthatjuk. L. Kémiai analizis.
l. Jódmérgezés.