v. Jobst, luxemburgi János cseh király unokája, János Henrik herceg fia, ki atyja halála után (1375) a morvai határgrófságot örökölte. Tudományosan képzett, de kapzsi és lelkiismeretlen fejedelem volt. Vencel császártól Luxemburgot, Zsigmond választó-fejedelemtől pedig (1388) Brandenburgot hűbérül, Lusaciát pedig teljes birtokjoggal adományozta neki. Zsigmond (magyar cseh) királlyal hol barátságos, hol ellenséges lábon állott. 1410 őszén a német királyválasztáskor is fellépett ellene, amidőn azután 3 szavazattal 3 ellenében mind a ketten megválasztattak. Vencel császár vonakodott lemondani méltóságáról s igy egyszerre három gazdája volt a német-római koronának, amint három pápa is volt abban az időben. Ámde J. ellenkirálynak uralma nem tartott soká, az egyik pápa kiátkozta és néhány héttel megkoronáztatása előtt 1411 jan. 17. meghalt. Benne kihalt a luxemburgi családnak morva ága, melynek birtokai a cseh ágra, vagyis Zsigmondra szállottak.
zeneszerző, l. Deprés.
trijódmetén, CHJ3. Jódban dus szénvegyület; fontos antiszeptikus gyógyszer. Felfedezte Serullas 1822.; eleinte hidrogénmentes vegyületnek tekintették. Helyes összetételét 1834. Dumas állapította meg. Különösen borszeszből, továbbá aldehid, aceton, cukor és más szénvegyületekből, lugos oldatban szabad jód hatására képződik. Előállítása ugy történhetik, hogy nártiumkarbonátot vizben oldanak, az oldathoz kevés alkoholt elegyítenek és a folyadékot 70°-ra felmelegítve, porrá dörzsölt jódot hintenek bele. A sárga kristályos csapadék alakjában kiváló J.-ot a folyadék kihülése után leszürik, kimossák és megszárítják; esetleg borszeszből is átkristályosítják. Sárga, a hatszögű kristályrendszerbe tartozó kristálylemezkékből áll. Szaga kellemetlen, a sáfrányra és brómra emlékeztető, nagyon tapadó. Vizben csak nyomai oldódnak; borszeszben elég könnyen, éterben, kloroformban és széndiszulfidban könnyen oldódik. Fs. 2,0, op. 119° C. Az analog összetételü kloroformnál könnyebben bomló. Zárt csőben hevítve más bomlástermékek mellett metilénjodid CH2J2 is képződik. Mint külső gyógyszer a jódot helyettesíti.
(ejtsd: zsodoány lö marsé), város Brabant belga tartományban, 49 km.-nyire Nivellstől, a Grande-Geete és vasut mellett, (1890) 4780 lak., gyapjuszövéssel, papirgyártással.
tetrajódpirrol, C4J4NH. Újabb, a jodoformot helyettesítő gyógyszer. Előállítása lényegében ugy történik, hogy a pirrol borszeszes oldatában jódot oldanak. E folyadékot egy napi állás után vizzel meghigítják, amikor is a J. csapadék alakjában kiválik; borszeszből való átkristályosítással megtisztítható. Halvány-sárga, kristályos por; szagtalan is iztelen. Vizben csak nyomai oldódnak, borszeszben, éterben és kloroformban könnyen oldódik; jódtartalma 89%. A jodoformhoz hasonlóan külső gyógyszerül (antiszeptikum) használják; különös előnye a jodoform felett az, hogy szagtalan.
Biztonsággal csak a jódpentoxid J2O5 ismeretes (l. o.), mig a J10O13 és J6O13 vegyületek létezése - melyekről a kémiai irodalomban szintén említés van téve - valószinütlen. Továbbá ugy látszik a jóddioxid JO2 vagy J2O4 vegyület szintén létezik.
jódsavanhidrid J2O5. Előállítása ugy történik, hogy finom porrá dörzsölt jódot igen tömény salétromsavval hosszasabban melegítünk. Az ilyenkor kiváló J.-ról a sav feleslegét leöntjük és azt vizfürdőn megszárítjuk, azután ismét vizben oldjuk és a folyadékot beszárítjuk, a maradékot végül 150°-on megszárítjuk. Fehér por; fs. 4,5 körül. A hevítéskor 300°-on jódra és oxigénre elbomlik. Vizben igen könnyen oldódik, az igy kapott oldat jódsavat HJO3 tartalmaz, miért is erősen savanyu kémhatásu.
A jód oxigén savjai közül jól csak a jódsavat HJO3, továbbá hiperjódsavat HJO4 ösmerjük. Az aljódossav JOH és a jódossav HJO2 szabad állapotban aligha léteznek. A jódsav HJO3 akkor keletkezik, ha a jódpentoxidot vizben oldunk, az erősen besürített oldatból, különösen kevés salétromsav jelenlétében elég könnyen kikristályosodik. E sav szintelen, illetőleg fehér kristálykákból áll. Enyhe melegítéskor vizet veszít, de csak 170°-on alakul át tökéletesen pentoxiddá. Sói a jódsavsók v. jodátok. Rendesen egy alju savnak tekintik, mivel azonban több olyan sóit is jól ösmerjük, amelyek nemcsak fémgyököt, de hidrogént is tartalmaznak, tehát az a felfogás is jogosult, hogy 2, illetőleg 3 alju sav és igy képlete H2J2O6 vagy H3J3O9. Igy például 3 káliumjodát ösmeretes: KJO3 káliumjodát, KJO3, HJO3 káliumbijodát, KJO3.2.HJO3 káliumtrijodát; e sókat természetesen komponenseik molekuláris vegyületeinek is tekinthetjük. Az alkáli fémek szabályos jódsavsói vizben könnyen oldhatók, a savanyuk nehezebben.
Az ezüstjodát AgJO3 fehér, vizben oldhatatlan vegyület. A jódsav erősen oxidáló sajátságu, ugyszintén sói is, különösen ha oldatukat ásványos savval megsavanyítjuk, mert hiszen ilyenkor szabad jódsav keletkezik. A redukáló anyagok (ferroszulfát, kénessav, kénhidrogén) a jódsav-oldatból jódot választanak ki. Jód válik ki akkor is, ha a jódsavó oldatában káliumjodidot oldunk és az oldatot sósav v. kénsavval megsavanyítjuk. A hiperjódsav v. feljódsav csak két molekula vizzel vegyülve, mint HJO4.2H2O vagy H5JO6 ösmeretes. Ugy látszik, hogy öt alju sav. A hiperjódsav ezüst sója az AgJO4 elő van állítva. A hiperjódsav és sói a jódsavhoz és sóihoz hasonlóan erősen oxidáló sajátságuak. A hiperjódsav és sói salétromsavval megsavanyított oldatban ezüstnitráttal barna csapadékot (AgJO4), mig a jódsavsók fehér csapadékot (AgJO3) adnak. A jód a jódsavban 5 vegyértékü, a hiperjódsavban 7 vegyértékü gyökként szerepel.
l. Báriumjodát, jódsavas ezüst, l. Ezüstjodát; jódsavas kálium, l. Káliumjodát.
l. Jódkészítmények.