1. joghallgató; 2. az, ki a joggal foglalkozik; elméleti és gyakorlati J. a szerint, amint a joggal mint tudománnyal, vagy gyakorlati alkalmazásával foglalkozik. a fontosság, mellyel a jog az állami életben bir, megfejti s igazolja a kiváló állást, melyet az államban a J.-ok elfoglalnak, de igazolja az a nagy befolyás is, melyet a J.-ok tudományos munkássága a jognak fejlődésére gyakorolt. Rómában Augustus császár egyes kitünő J.-oknak (juris consultus) jogot adott arra, hogy nevében mondjanak véleményt. Hadrianus császár pedig azt rendelte, hogy a vélemény (responsum) adására különösen felhatalmazott J.-ok összhangzó véleménye törvényerővel (legis vicem) birjon, s a biró csak a vélemények eltérő volta esetében volt jogosítva azt a nézetet követni, melyet maga helyesnek tartott.
jogászok által a jogtudomány művelése s a jogélet fejlesztése érdekében alakított egyletek. Az eszközök, melyek által a J. céljukat elérni törekszenek, jobbára azok, melyeket a Budapest székhellyel alakult magyar J. alapszabályaiban elfogadott, jelesül: 1. előadások és vitatkozások; 2. a jogirodalom, az igazságszolgáltatás és a jogi törvényhozás fontosabb mozzanatainak méltatása s kritikai ismertetése; 3. pályadijak kitüzése tudományos és az igazságügyi törvényhozás körébe vágó munkálatokra; 4. évkönyv és időszaki közlöny kiadása; 5. jogtudományi könyvek kiadása, v. a kiadásnak támogatása.
Ezt a kifejezést az augsburgi Allgemeine Zeitung, a bécsi Presse, az irók közül Grube, Rotter, Berghaus stb. az ötvenes években kezdték a magyarok ellen használni. V. ö. Tóth B., Szájrul szájra (Budapest 1895).
(Juristentag), jogászoknak szabad egyesületei az eléterjesztett jogi kérdések megvitatása, s amennyiben a kérdés határozathozatalra érett, határozathozatal céljából. A J. eszméje Németországból indult ki, hogy az első J.-t Holtzendorffi indítványára 1860-ban Berlinben tartották meg. Németország példáját csakhamar más országokon kivül, hazai jogászaink is követték, kik az eddig tartott 10 J.-en az aktualitás szerint megválasztott számos kérdésekben állást foglaltak, s évkönyveikben a törvényhozásnak figyelemre méltó anyagot szolgáltattak.
(Juristenrecht), a jogászoknak tudományos s birói működése által képződött jog, ellentétben a szokásjoggal és az irott joggal. Forrásai a jogtudósok iratai s a bírósági joggyakorlat. A befolyásnál fogva, melyet a J. a jogélet fejlődésére gyakorol, némelyek a J.-ot önálló jogforrásnak tekintik. Ez ellen szól az, hogy a biró csakis már létező jogot alkalmazhat, melyet a jogtudomány nem alkot, hanem csak felismer és magyaráz. Ott, ahol az érvényes jognak egyedüli v. főforrása a szokás, a J.-nak - mint amely a szokásjog képződésére kiváló befolyást gyakorol - természetesen nagyobb szerep jut, mint irott jog mellett, habár a J. mint a tudomány hatalmának befolyását az irott jogra sem tagadni, sem félreismerni nem lehet.
(processus juris), 1848. év előtti jogunkban a nemesi jószág tulajdonosára vonatkoztak. Illetékes első biróság a kir. itélőtábla volt. Az egyes percimek voltak: 1. gyökeres jogból (ex jure radicali); 2. iktatási ellenmondásra vonatkozó perek, jelesül: a) ellenmondás igazolására (ad daudam contradictionis rationem); b) az igazolás elfogadására (ad recipiendam contradictionis rationem); 3. háramlási peres, jelesül: a) megszakadásból (ex defectu seminis); b) hűtlenségből (ex nota infidelitatis); 4. koronai javaknak adományozását és nádori adományt vitató perek; 5. a nemesi birtokkal összekapcsolt jogokat tárgyaló perek, s az arányosítási, határi és tizedi jogperek (proportinalis, metalis, decimalis ex jure); 6. örökvallás felbontására irányozott perek; 7. privilegiumok, s nemesi tulajdont tárgyazó szerződések érvényére s magyarázatára vonatkozó perek.
Jogot bitorol az, aki őt meg nem illető jogot gyakorol.
l. Észjog.
(justus titulus), oly cim, mely az igény bevett jognak a jog által elismert alapját képezi, tehát a jog szerzésére alkalmas. P. az ajándékozás, a vétel J. a tulajdonjognak megszerzésére, de a bérlet v. haszonbérlet nem az. Épp ugy a tulajdonjog megszerzésére alkalmas cim a kölcsön, mert a kölcsönvevő a kölcsönvett érték tulajdonosává lesz, de a haszonkölcsön nem az, mert haszonkölcsön cimén tulajdont szerezni nem lehet.
(rabulista) az, aki az ellen szóló jogot álérvelések, szofizmák segélyével maga mellett magyarázni törekszik.