Aki belföldön bárkit, külföldön pedig hadierőink valamely részének kötelékébe tartozó embert idegen hadiszolgálatra csábít, vagy aki katonai esküvel kötelezett embert idegen országba való letelepedésre csábít, s végre, aki az említett célokra emberrablást követ el, az J.-ban bünössé válik s a viszonyok szerint, amelyek alatt a büntettet elkövette, 5 évtől egészen élethossziglani börtönre (esetleg súlyos börtönre), sőt háboruban kötél általi halálra is itélhető.
l. Jog.
a fennálló jognak, az állam s a nemzet jogéletének keletkezését, alakulását s fejlődését tárgyalja. A J. v. külső v. belső, amannak tárgyát a jognak kútfői, forrásai, emennek tárgyát maga a jog, tehát a jogforrásoknak, kútfőknek tartalma. A J. továbbá általános és különös és pedig kettős értelemben egyrészt aszerint, amint valamennyi művelt államnak és nemzetnek v. csak egy meghatározott államnak és nemzetnek jogával foglalkozik; másrészt aszerint, amint az egész jogéletre kiterjed v. annak csak egy részére, p. csak a magánjogra vagy csak a büntető jogra szorítkozik. A J. mint a jogtudománynak egyik önálló ága, ujabb keletü s összeesik a Savigny Frigyes Károly által megalapított jogtörténelmi módszernek a jelen század kezdetén (1815) érvényrejutásával. Innen datálódik a J. hasznának, fontosságának s jelentőségének kellő felismerése s valódi tudományos jelleme. A mult századból különösen Gibbon (l. o.) Eduárd a római birodalom hanyatlásáról és elenyésztéről említendő, amelynek egyik fejezete a római jog történetének mesteri leirását tartalmazza. Ha figyelembe vesszük, hogy csakis a J. segélyével s annak utján ismerhetjük meg alaposan a fennálló jogrendszereknek és jogintézeteknek szellemét, jelentőségét s a nemzeti élettel szerves összefüggését; megismerhetjük azt, ami azokban életre való, fejlesztendő, a nemzeti élet változott viszonyaihoz idomítható, vagy nemzeti élet fejlődésével ellentétes voltánál fogva fenn nem tartható, J. haszna iránt tisztában nem lehetünk. A J. kútfői részint történetiek, részint jogiak. Hazánkban az első uttörő általános jogtörténeti munka: dr. Wenczel Gusztáv Egyetemes európai jogtörténete.
l. Tévedés.
(jurisprudentia), alanyi értelemben a jogtételeknek ismerete, tárgyi értelemben a jogtételeknek tudományos feldolgozása és előadása. A tárgyi értelemben vett J.-nak kiváló feladata az érvényes jog szabványainak felismerése s tudományos megállapítása; innen a J.-nak kiválóan gyakorlati jellege. Az érvényes jognak tudományos feldolgozása azonban a J. feladatát távolról sem meríti ki. A nemzeteknek tételes joga történelmi eredetü, történelmileg fejlődött és alakult. Az érvényes jogtételeknek és jogintézményeknek helyes felismerése és megértése azért történelmi fejlődésöknek ismeretét tételezi föl. Ennek az ismeretnek közvetítése a jogtörténet feladata, mely ekként a J.-nak lényeges alkatrésze. Áll ez ugy az u. n. külső jogtörténetről, mely a jogforrásoknak, mint az u. n. belső jogtörténetről, mely a jogintézményeknek története (l. Jogtörténet). A tagadhatatlan befolyás továbbá, melyet a nemzetközi érintkezés a nemzeteknek nemcsak társadalmi életére, szokásaira, hanem jogéletére s jogintézményeire gyakorol, a különböző nemzetek jogainak összehasonlító tanulmányozását teszi szükségessé. Az összehasonlító J. ekként a J.-nak harmadik lényeges alkatrésze, amelynek becse és nélkülözhetetlensége ma már általános elismerésben részesül. A téves felfogást, p. mely a magyar adományrendszert a hűbérrendszerrel azonosította, a nemesi birtokban hűbéri birtokot, a földbirtokot képviselő s minden magánbirtoknak alapját képező kir. jogot (jus regium) hűbéri főuri jognak, az iktatást (statutio) hűbéri investurának s a hűtlenséget (nota infidelitatis) hűbéri feloniának tekintette, csak az összehasonlító J.-nak sikerült helyesbítenie. De a J.-nak feladatai még ezzel sincsenek kimerítve. A jogtételeknek helyes felismerése azok okainak és szellemének, az pedig, hogy a jogtételek a gyakorlati élet szükségleteinek kielégítésére hivatvák, egyrészt azok jog- és célszerüségeinek vizsgálatát, másrészt az esetleges reformoknak s azok irányának kutatását teszi szükségessé. Ez a jogbölcselet feladata, mely ekként a J.-nak további nélkülözhetetlen s kiegészítő alkatrésze. A jogbölcselettől azonban szorosan megkülönböztetendő a bölcseleti, természeti vagy észjog (l. o.) mely minthogy tárgya nem a jog e szónak tulajdonképeni értelmében (l. Jog), amennyiben nem az állam által elismert s állami kényszereszközökkel biztosított parancsokkal és tilalmakkal, hanem a jogviszonyoknak az ész által megismerhető szabályaival foglalkozik, bölcsészeti tudomány lehet ugyan, de a J. névre igényt nem tarthat. Tárgyára nézve a J. annyiféle, ahányféle a jog tárgyi értelemben. Tehát köz-, magán-, büntető J. stb.
(successor) az, aki másnak, az u. n. jogelődnek jogaiba, jogviszonyaiba lép. A lépés ténye jogutódlás (sucessio), amely tehát általános (S. universalis) v. részleges (S. singularis), a szerint, amint a jogelődnek valamennyi, vagy csak némely jogaira s jogviszonyaira vonatkozik.
(Rechtssache, Justizsache), biróság előtt tárgyalandó ügy, ellentétben a közigazgatási hatóságok elő tartozó közigazgatási ügyekkel.
(negotium juris), jogviszonyokra vonatkozó cselekmény, melynek közvetlen célja jogok megállapítása, megváltoztatása, módosítása v. megszüntetése. A J., amelyhez egy személynek akaratnyilvánítása elegendő, egyoldalu J., ilyen P. a végrendelet; a J., amelyhez több személynek akarategyezése szükséges, a kétoldalu J. A kétoldalu J.-eket szerződésnek nevezik. Megkülönböztetünk továbbá J.-eket élők között (negotia inter vivos), és halál esetére. (N. mortis causa), mely utóbbiakhoz tartoznak a végrendeletek, a halálesetre szóló ajándékozások és az öröklési szerződések. L. Szerződés és Érvénytelen jogügyletek.
mások jogügyeinek jogi képzettséggel biró védője. Rendesen ügyvéd. Azonban bünügyekben néhol jogi doktorok, egyetemi tanárok J.-k lehetnek, ha nem is ügyvédek.
l. Jogszerzés és Jogosság.