l. Jog.
1. sziciliai királynő, a nápolyi Anjouház ivadéka, Károly calabriai herceg és Valois Mária leánya, ki messze külföldről is belejátszott fényes korunk történetébe. Ismeretes (l. András), hogyan lett András magyar herceg jegyese 1333-ban, s hogyan jutott férje mellőzésével egyedül a sziciliai trónra Sancia özvegy királynő gyámsága alatt. Anyja fönhatósága sehogysem tetszett J.-nak, kit gonosz udvara egyre idegesebbé tett a jó erkölcsök s a magyar Anjouk iránt. Tékozlásban, örökös ünneplésben, szerelmi kalandokban töltötte életét s mellette férjének osztályrésze gyülölet, megvetés volt. Hizelg_, mindent igérő kérései még András anyját is megakadályozták szándékában. Igéretei, javulást célzó föltételeinek betöltése férjgyilkosságban lett bünrészessé - ha egyébbel nem is - azzal, hogy tétlenül nézte ágyából férje haldoklását, halála fölött legkevésbé sem szánakozott, s a gyilkosságról szépítgető, történelmi hűtlenséget eláruló tudósításokat küldözött szét. Még világra sem jött András herceg utószülöttje, mikor már J. tarantói Róberttel jegyben járt, de ezzel csak néhány botrányos kalandot rendezett, azután jegyese öccsével, tarantói Lajossal lépett házasságra 1347. Már 1348. együtt védekeznek a bosszut állni képszülő Lajos magyar király ellen, de hiveiktől elhagyatva, egyszerre lettek hazátlanokká is. Lajos király eltávozta után 1349 febr. visszatértek Nápolyba, hol J. ismét szabadabb életet élt s azért férje, mikor erre rájött, nyilvánosan férjgyilkosnak, rimának nevezte. De azért nemsokára összebékültek. 1352. Nagy Lajossal hosszas alkudozás után békét kötöttek, de ennek megerősítését nagy királyunk megtagadta. Ez időtől kezdve a J. ellen elrendelt vizsgálatról mit sem lehet hallani. Tarantói Lajos 1362 május 26-án meghalt. Egy év mulva aragoniai Jakab cimzetes majorkai királlyal, a birtok és hatalom nélkül élő fejedelmi sarjadékkel kötött harmadik házasságot, de ez sem volt szerencsésebb az előbbi kettőnél. Jakab kalandos tervekkel nyugtalanított életének csakhamar vége szakadt. J. már most trónörökösről kezdett gondoskodni, s ezt meg is találta kis unokahugában, Margitban, kit Durazzói Károllyal házasított össze. A kiszemelt örökösök ügyét az egyházszakadás segítette előre. J. ugyanis időközben negyedszer is férjet szemelt magának, még pedig - a nápolyiak botránkozására - egy német zsoldos katonát, Braunschweigi Ottót. Ámde J.-t belevitte önfejüsége az egyházszakadásba. VII. Kelemen ellenpápának ő lett legfőbb védelmezője, palotája annak menedékvára. Ezért őt VI. Orbán 1380 ápr. 21. kelt bullájával trónjától megfosztotta, alatvalóit föloldozta a hűségi eskü alól. E rendelkezés végrehajtója Nagy Lajos királyunk lett, ki megtörötten, korban előhaladva jogait Durazzói Károlyra ruházta, sőt neki Nápoly ellen segítséget is adott. Durazzói Károlyt 1380 jul. 8. a pápa III. Károly néven Rómában királlyá kente és megkoronázta. J. sem tudta utját állani Károlynak, Ottó fogságba esett, J. megadta magát. Károly hálából jól bánt vele mindaddig, mig háta mögött a provenciakat ellene izgatni nem kezdette, ekkor Muro várába záratta s 1382 máj. 22. megfojtatta. Feslett, tékozló élete mellett bájait emlegetik, önfejüségét s nehezen menthető bünrészességét, mint árnyoldalakat kissé megvilágítják érdemei: Nápolyt szépítette, kereskedelmét emelte, az igazságszolgáltatásra felügyelt; idősb korában eszességét, természetes ékesszólását, áhitatát dicsérik, mely utóbbi templomok emelésére vitte. Négy férje mellett utoljára is gyermektelenül halt meg. Andrástól 1345 dec. 25. Károly Martell született, ez 1346 nyarán elhalt Budán, hová ápolás végett hozatta Nagy Lajos. Második férje halála (1362 előtt halt el a házasságukból származott két leánygyermek: Franciska és Katalin. V. ö. Pór A., Nagy Lajos király (125., 157., 163., 523., 530., 546., 549. stb. old.).
2. J., nápolyi királynő (1414-35), III. Durazzói Károly leánya, szül. 1371., megh. 1435 február 2. Bátyja Ulászló halála után reá szállott a trón, de méltatlan viseletével nem vált annak diszére; 1389. osztrák Vilmoshoz, 1415. Bourbon Jakabhoz ment nőül, de egyikhez sem volt hű. Ez okból Jakab J. szeretőjét, Alopo-t kivégeztette, J.-t magát pedig börtönbe vetette. Hivei azonban kiszabadították J.-t, ki erre férjét csukatta a tömlöcbe. Rövid idő mulva azonban Jakab is kiszabadult és Franciaországba menekülvén, magára hagyta J.-t, ki Caraccioli János karjaiban keresett vigasztalást. Életmódja és kormánya azonban saját országában oly botrányt idézett elő, hogy III. Lajos (Anjou) időszerünek látta idényeit Nápolyra érvényesíteni; ekkor J. V. Alfonzot (l. o.), Aragonia királyát hivta Lajos ellen segélyül, kit 1425. utódának is fogadott. Alfonz el is jött és Lajost hadastul megszalasztotta. Nyomban reá azonban J. Alfonznak adott szavát megszegte és Lajost fogadta utódának, ennek elhunyta után pedig annak öccsét, René harceget. Ezt azonban ez idő szerint a burgundi herceg fogva tartotta és igy nem eset Alfonznak nehezére a királyságot a maga részére hódítani. V. ö. Crivelli, Della prima e della seconda Giovanna (Padova 1832).
papissa, mesebeli nőpápa. A mese, mely különben az idők folyamán többféle módosításokon ment keresztül, igy szól: Ágnes (mások szerint Gilberta vagy Jutta vagy Theodora), egy angol hittérítőnek Mainzban, mások szerint Ingelheimban született leánya, Fuldában egy szerzetessel viszont kötvén, férfiruhát öltött magára és fölvétette magát a kolostorba. Innen utóbb kedvesével együtt megszökött s Athénbe ment, hol mint férfi kitünő sikerrel végezte tanulmányait a görög irodalomban. Kedvesének halála után Rómába tért és férfiszerepét Johannes Anglicus néven folytatta. Az itt tartott filozofiai előadásai által oly hirnévre tett szert, hogy nemsokára kuriai jegyzővé, később bibornokká lett. IV. Leo pápa halála után 855-ben pedig a nép és az egyház által egyhangulag pápává választatott és VIII. János név alatt 2 éven, 5 hónapon és 4 napon át (mások szerint 2 éven, 1 hónapon és 4 napon át) viselte e méltóságot, folytatva ezalatt erkölcstelen életét. Egy nyilvános körmenet alkalmával a szt. Kelemen-templom és a Colosseum közti uton hirtelen lebetegedett s az utcán gyermeket szült. Némelyek szerint már a szülés közben meghalt, mások szerint azonban a felbőszült néptömeg által agyonveretett s ugyanazon helyen el is temettetett. Az első, ki e mondát, melyről a kortársak mitsem tudnak, említi de Bourbon István francia dömés szerzetes (megh. 1261). Leginkább elterjedt azonban e monda Martinus Polonus közkézen forgott krónikája által; de miként a meglevő kéziratok mutatják, ezekbe idegen kéz által csempésztetett be halála után 1278-1312 közt. A dömés és minorita szerzetesek, kik VIII. Bonifác iránt ellenséges indulattal viseltettek, szintén terjesztették e koholmányt. Csaknem általános hitelre azonban e monda csak a XV. és XVI. sz.-ban talált. A protestáns Blondel Dávid, Joanna Papissa (1657), Leibniz pedig Flores sparsi in tumulum Papissae (1758) cimű művekkel a XVII. és XVIII. század tudós világa előtt teljesen lerontották e mese hitelét. Ami e monda eredetét illeti, legvalószinübbnek látszik, hogy az eredetileg a X. sz.-beli János pápákra, illetve az idejökben divott asszonyuralomra (pornokrácia) gyártott szatira volt.
1. francia királyné, I. navarrai Henrik leánya, szül. 1270., megh. Vincennesben 1305. Anyja, Artoisi Blanka, már kora ifjuságában hagyta ott a pártmozgalmakba merült navarrai udvart és II. Fülöp francia király udvarába menekült, ahová J.-t is magával vitte. 1284. J. III. Fülöp fiához, IV. Szép Fülöphöz ment nőül, aki kezével Navarrára örökösödési igényt nyert és ezt az országot tényleg Franciaországhoz csatolta.
2. J., francia királyné, XII. Lajos neje, szül. 1464., megh. 1504. XI. Lajosnak rút leánya volt, ki J.-t akarata ellenére Lajossal (az akkori orleansi herceggel) jegyezte el. J. ennek dacára hűséggel és ragaszkodással viseltetett férje iránt és midőn Lajos börtönbe került, addig nem nyugodott, mignem testvérbátyja, VIII. Károly király Lajost szabadon bocsátá. Ennek dacára férje, trónralépte után. J.-tól elvált és bretagnei Annát, elődjének özvegyét vette nőül. Az eltaszított J. erre Bourgesba vonult vissza, hol istenfélő életet élt, sok jót tett a szegényeknek és 1501. az annunciaták szerzetes rendjét alapította. XIV. Benedek pápa 1734. a szentek sorába iktatta.
3. J. d'Albert (II.), navarrai királynő, l. Jeanne.
4. J., az Őrült, kasztiliai hercegnő, Katolikus Ferdinánd és Izabella leánya, szül. Toledóban 1479., megh. tordesillas kastélyban 1554. Szülei 1595. Szép Fülöp herceggel, I. Miksa császár csapodár fiával házasították össze, ki a féltékeny J.-nak sok keserü órát szerzett. Idősb testvérei elhunytával a spanyol korona J.-ra és férjére szállott és anyja halála után, 1504. mindketten csakugyan elfoglalták a spanyol trónt, melyet eleintén, 1506-ig J. atyjával voltak kénytelenek megosztani. Két év mulva azonban Fülöp elhalt (1506 szept. 25.) és ezen gyászeset óta J. gyógyíthatatlan elmebetegségben sinylődött, melytől csak a halál váltotta meg. Három fia maradt: V. Károly német császár és spanyol király, I. Ferdinánd magyar király és Ferdinánd herceg.
5. J. Seymour, l. Seymour.
1. Chrysorrhoas, l. Damaszkusi szent János.
2. J. Chrysostomus, l. János szentek.
3. J. Ciudad (J. de Dio), l. Irgalmas barátok.
4. J. Damascenus, l. Damaszkusi szt. János.
5. J. Gallensis, l. Compilationes antiquae.
6. J. von Goch, l. Goch.
7. J. Pannonius, l. Cesinge.
8. J. Parricida, l. János.
9. J. presbyter, l. János papkirály.
10. J. Secundus (valódi neve Jan Nicolai Everard), uj-latin költő, szül. Hágában 1511., megh. u. o. 1536. Bourgesban jogtudományokat végzett, de hajlama a szépirodalomhoz, különösen a római költészethez vonzotta. Széleskörü ismeretei voltak nemcsak az irodalom, hanem a képzőművészetek terén is, főleg miután nagyobb tanulmányutakat tett Olaszországban és Spanyolországban. Latin költeményei többnyire erotikus irányuak: csupa finomság és szendeség érzelemben és hangulatban, kifogástalan formai szépség a nyelvben és előadásban. Irt elegiákat, ódákat, epigrammákat stb., melyek közül különösen a Basia (csókok) és Sylvae (Erdők) cimüek tették hiresekké. Legteljesebb kiadás a lejdai, 1821, 2 köt.
11. J., spanyol iró, l. Cruz (2).
12. Saresberiensis (salisburyi), angol középkori történetiró, szül. Salisburyban 1110., megh. 1180. Párisban tanult. Angliában Becket Tamás (l. o.) tanácsadója és barátja lett. Lajos francia király (1176) chartresi püspökké tette, ahol J. meg is halt. J. több műve a középkor egyik legszélesebb látkörü tudósának tünteti fel e férfiut. A Metalogicus cimü műben szellemes gúnnyal tette nevetségessé a szkolasztikusoknak üres vitáit és modorát, mig Polycraticus c. munkája a klasszikusokban való jártasságáról tanuskodik. Nagy fontosságuak a kor történetére J. levelei, nem különben: Becket János élete. Lehet, hogy a Historia pontificalisnak (Mon. German. ss. 20. köt.) is ő a szerzője. Ebben II. Jenő pápáról és a római udvar körében meghonosodott visszaélésekről is szokatlan őszinteséggel nyilatkozik. Munkáit Giles adta ki (Oxford 1847-48., 5 köt.). V. ö. Reuter, J. v. S. (Berlin 1842); Schaarschmidt, J. v. S. (Lipcse 1862).
13. J. de Spira, l. Spira.
város Transzval köztársaságban, 1620 km.-nyire fokvárostól, a Witwatersrand alján, vasut mellett, mintegy 50000 lak., széles utcákkal, nagy terekkel, elektromos világítással és európai kényelmet nyujtó hotelekkel. A várost 1887. alapították az aranykeresők és mindjárt az első évben 3 millió frank értékü aranyat bányásztak; ez összeg évenként szaporodott 20, 34, 44, 65, 110 millióra és 1893. már 134 millióra rugot.
Eduárd Holm, norvég kapitány és tengeri utazó, szül. Balstrandban, Tromsö mellett 1844. 1860. beutazta a Káriai tengert, 1870-1871. körülvitorlázta a Novaja-Zemlyát és 1878. felfedezte a Magány-szigetet az északi Jeges-tengeren.
város Zwickau szászországi kerületi kapitányságban, a cseh határ közelében, a Schwarzwasser és vasut mellett, (1890) 5124 lak., citera- és kesztyükészítéssel, szivargyártással, biszmutbányászattal; I. János György választó-fejedelemnek, a város alapítójának szobrával.
Erasmus, unitárius tanár és lelkész, l. Erasmus (3).
község Trautenau cseh kerületi kapitányságban, az Aupa völgyében, vasut mellett, fenyőerdők közt, (1890) 272 lak., vasas és gasteinihoz hasonló ásványvizforrással, fürdőintézettel (évenként közel 3000 fürdővendég), amelyet ideg- és női bajok ellen használnak. V. ö. Pauer, J. im Reisengebirge.