(ejtsd: zsoeńvill), l. J.-le-Pont, falu Seine francia départmentban, a Marne jobbpartján, vasut mellett, (1891) 4324 lak., hajó-, csolnak- és tolláru-készítéssel, gyapju- és pamutkelme-festéssel. - 2. J.-sur-Marne, város haute-Marne francia départementban, 15 km.-nyire Vassytól, a Marne balpartján, vasut mellett, (1891) 4478 lak, kohókkal, vasöntővel, játékszer- és lánckészítéssel; Jean sieur de J.-nek emlékszobrával; a XIII. sz.-ból való templommal. J. báróság 1393. a Guisek birtokába jutott és ugyanekkor hercegségre emeltetett. Egykori kastélyában születtek a történelmileg leginkább ismeretes Guise hercegek. V. ö. Pernot, Not. hist. sur le chôteau de J. (1857); Fériel, Notes hist. sur la ville et les seigneurs de J. (1835). - 3. J., város Braziliában, l. Donna Francisca. - 4. J., Dumont d'Urvilletől 1838. fölfedezett föld a Déli-Jeges-tengerben a D. sz. 63° és a párisi Ny. h. 58 és 59° közt.
1. Ferenc Ferdinánd Fülöp Lajos Mária, Orleans hercege, Lajos Fülöp királynak és Sziciliai Mária Amália hercegnének harmadik fia, szül. Neuillyben, 1818 aug. 14. 1834. kezdette pályáját a francia hajóhadon. 1838. részt vett a mexikói, 1845. pedig a marokkói expedicióban. Parancsnoka volt a La belle Poule naszádnak, mely 1840. Napoleon hamvait hozta haza Szt. Ilona szigetéről. Az 1848. forradalom kitörésekor öccsével Aumale herceggel Angolországba távozott. 1861. Amerikában ment fiával, Penthievre herceggel, unokaöccsével, a párisi gróffal és Chartres herceggel és részt vett ott Mac Clellan alatt a polgárháboruban. Az 1870-71. német-francia háboru kitörésekor kardját ajánlotta fel Napoleon császárnak; ajánlatát azonban a császári kormány éppen ugy, mint később a köztársaság vezérférfiai visszautasították és midőn J. ennek dacára álnév alatt Chanzy seregébe lépett, Gambette őt kiutasította. 1871. febr. képviselővé választották, helyét azonban csak dec., a számkivetési rendelet visszavonása után foglalhatta el a nemzetgyülésben. 1886. az összes, egykoron Franciaország fölött uralkodott családok ellen irányuló törvény értelmében altengernagyi rangjától megfosztották. Értekezései összegyüjtve, Études sur la marine et récits de guerre c. alatt 1859. jelentek meg (Páris). Kiadta még a La guerre d'Amérique, canpagne de Potomac (1862. és 1872.) és az Encore un mot de sadowa c. munkát (1868); legujabban pedig kiadta (1894) emlékiratainak (Vieux souvenirs (1840-48) I. kötetét, melyben nagy mérséklettel szól a mult eseményeiről. 1843 máj. 1. nőül vette I. Pedro, Brazilia császárjának Franciska nevü leányát (szül. 1824. aug. 2.), akitől leánya Franciska (Chartres herceg neje) és (1845. nov. 4.) fia Péter, Penthievre hercege született.
2. J. János, sieur de a franciák első jelentékenyebb történetirója, született 1224., megh. 1318 jul. 11. J. régi nemesi családból származott és mint IV. Thibaut, navarrai királynak és Champagne grófjának senechalja, 700 fegyveressel vett részt IX. Lajosnak 1248. indított kereszteshadjáratában. Histoire de saint Louis c. műve, mind előadásának szépsége, mint történelmi hűségénél fogva egyaránt becses forrásmunka (kiadta Ducange, Páris 1668; ujabban kiadta Michel, 1867. és Wailly 1883). V. ö. Didot, Études sur la vie et les travaux de Jean de J. (Páris 1870) és a Szent Lajosról (IX.) szóló irodalmat.
Jójákimnak, Juda királyának fia és utódja, aki Kr. e. 596. csak három hónapig uralkodott, mivel II. Nebukadnezárnak magát meg kellett adnia, aki aztán a nép előkelőivel és kincseivel együtt elvette őt Babiloniába, ahol 37 évig a fogságban maradt, mig végre Maruduk babiloni király szabadon bocsátotta, de azután is Bábelben maradt, ahol meg is halt.
l. Zsófia.
Jósijja fia, aki Egyiptom királya, II. Necho Kr. e. 610. ültetett Juda trónjára. Élete végéig hű maradt az egyiptomi királyokhoz és üldözte a prófétákat, akik az Egyiptommal való szövetséget kárhoztatták. Három esztendeig adót fizetett ugyan II: Nebukadnezár babiloni királynak, de 597. a további adófizetést megtagadta. Ennek következtében Nebukadnezár Jeruzsálemet Ostrom alá vette, amely alatt Jójákim meghalt.
(Kis-J. és Nagy-J.), egyesített nagyközség Pozsony vmegye felső-csallóközi J.-ban, (1891) 2433 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
Mór, elsőrangu regényirónk, költő és humorista, szül. Rév-Komáromban 1825 febr. 19.; atyja József, az ásvai régi nemes J.-család sarjadéka, ügyvéd volt és árvagyám, anyja Pulay Mária; a három gyermek közt Móric volt a legkisebb, s az egész család szemefénye. Erős képzelődése korán nyilatkozott; atyja elbeszélései az 1809-iki nemzeti felkelésről, melyben résztvett, megy a magyar történelemből, élesztették érdeklődését és mesélő hajlamát. Az elemi iskolába már bizonyos ismeretekkel került, osztályában hamar első lett, s a tanító gyakran magánál fogta az eleven eszü fiut, hogy szép történetekkel, rejtvényekkel mulattassa. Igy rákapott a verselésre, s már 9 éves korában megjelent két versikéje (egy rimes rébusz a Regélő 1834. 70. számában és egy négysoros vers A város bolondjáról a Helmeczy Társalkodójában 1834. 54. számában); ezeket a verseket a szintén komáromi Tóth Lőrinc adatta ki. A gimnáziumot szülővárosában kezdte de már a szintaxisra 10 éves korában Pozsonyba küldte atyja német szóra. Mikor két évi kitünő tanulás után hazatért, halálos betegen találta atyját s még azon évben el is vesztette. A csapás annyira hatott rá, hogy életveszélyes betegségbe esett. A gimnázium több osztályát Komáromban végezte; azalatt megtanult franciául, angolul és olaszul Váliy Ferenc tanárától, ki később sógora lett, s haladt a rajzolásban, festésben is, mire még atyja vezette volt. Az 1841-42. iskolai évben a II. bölcseleti osztályt Pápán hallgatta, hol többek közt Tarczy Lajos tanította. Itt néhány hasonló fényes tehetségű ifjuval került össze, akikkel nemes verseny folytatva fejleszthette szellemi erőit, Kerkápoly Károllyal, Orlai Petrich Somával, Kozma Sándorral (a mai főügyésszel), de különösen Petőfi Sándorral. Amellett, hogy minden tárgyból kitünő osztályzatot kapott, a főiskola képző-társulatában is dicséretet arattak lirai versei és elbeszélései, s 1842 jul. 26. Tüz és viz c. elbeszélésével pályadijat is nyert; ugyanakkor nyert dijat Petőfi is. A következő két évet Kecskeméten töltötte, itt testileg is megerősödött, szellemi élete is egészségesebb, vidámabb irányt vett. Itt ismerkedett meg az alföld természeti bájaival s népéletével. Jól tanult, festegetett, s egy két műkedvelő szini előadást is rendezett. Ekkor (1842) irata az akadémia pályázatára Zsidó fiu c. drámáját, 5 felvonásban, folyékony jambusokban; Petőfi tisztázta le a pályaművet, s e szivességet J. Petőfi arczképének olajban lefestésével viszonozta. A mű dicséretet nyert, sőt két biráló Vörösmarty és Bajza jutalomra ajánlták. (Nyomtatásban 1894. jelent meg összes művei nemzeti kiadásának mintatkötetében; tárgyát J. novellává is feldolgozta a Fortunatus Imrében). 1844. elvégezvén jogi tanulmányait, egy évig Komáromban volt egy ügyvédnél patvarián, majd egy pesti ügyvéd mellett jurátuskodott, letette a cenzurát, s megszerezte az ügyvédi oklevelet 1846., de mikor első perét megnyerte, félretette diplomáját s egészen az irodalomnak szentelte tehetségét. nyilvános irói pályája leginkább 1845-től, Pestre költözésétől számítható, amikor Petőfi utján megismerkedett a főváros fiatal iróival, s a Pesti Divatlapban és az Életképekben megjelentek első novellái (Napean sziget, Sonkolyi Gergely, Marce Záre, A nyomorék naplója, Az egyiptusi rózsa, stb.), és 18 éves korában irt első regényének, a Hétköznapoknak mutatványa. E regényt önállóan 1846. adta ki két kötetben, megnyitva vele szépirodalmi műveinek száz meg száz kötetre menő sorozatát. A magyar regényköltészet hősei Jósika és Eötvös voltak, novellistánk volt egész sereg, s e műfajban sok természetes szellemmel mozogtak iróink; de J. első művei mindjárt uj hangot jeleztek; dus leleménye s nyelvének a magyar elbeszélő prózában addig szokatlan varázsa csakhamar a közönség kedvenc irójává avatták. 1846. belső munkatársa lett az Életképeknek, majd a Helmeczy Jelenkorának, amott a szinházi, itt a hirrovatot vezetve. 1846-ban ő is a tizek társaságához tartozott, akik arra kötelezték magukat, hogy egy évig semmiféle lapba nem irnak, hanem maguk alapítanak lapot, mely irányukat függetlenül szolgálja. Erre azonban nem kapván meg a kormány engedélyét, a társaság feloszlott, s J. visszatért az Életképekhez. Midőn e szépirodalmi lap szerkesztője, Frankenburg (l. o.) 1847. Bécsbe költözött, a 22 éves J.-nak adta át a szerkesztést s Jókai a lapot még magasabb szinvonalra emelte, a magyar költészet és szépirodalom legfényesebb nevü alakjait csoportosítva maga körül. A szerkesztés különben némikép hátráltatta saját szépirodalmi termelését. 1848 márciusában J. Petőfivel együtt a pesti ifjuság egyik vezére volt. Ezzel a politika terére lépett a szabadságharcnak a márciusi napokban mint szónok, később mint zsurnaliszta tett szolgálatokat. lapja is mindinkább politikai szinezetet öltött (egyideig Petőfivel közösen szerkesztette). Az izgalmas, eseményekben gazdag napokban a szépirodalom terén aránylag kevesebbet dolgozhatott. Ez év aug. 29. vezette oltárhoz Laborfalvi Benke Rózát, a nemzeti szinház művésznőjét, ki szellemével és kedélyével a legüdvösebb hatással volt reá. Kossuthtól küldve, politikai megbizással is járt a bécsi felkelőknél. Lapja ez év végén megszünt, s J. ujévtől kezdve a Pesti Hirlap szerkesztését vette volna át, de közbejött Windischgrätz bevonulása a fővárosba, s J. nejével együtt éppen ujévkor Debrecenbe menekült. Itt februártól kezdve a kormány hivatalos Közlönyébe cikkezett békéltető irányban, majd 1849 febr. 22. megindította az Esti Lapokat, mely éppen ugy küzdött a haza alkotmányos szabadságáért, mint a tulzók ellen, kiknek a főorganuma a Március 15. c. lap volt. Áprilisban, a detronizálás kérdéskor azonban J. is radikálissá lett. Pest fölszabadulása után J. is visszatért, megindította a Pesti Hirlapot s az Esti Lapokat is ide tette át jun. 4-től kezdve. Juliusban az előnyomuló osztrákok és oroszok elől ő is Szegedre menekült, ott találkozott nejével, azt Gyulára küldte az Erkel-családhoz, maga Nyáry Pállal Aradra, majd a Görgey táborába ment, s jelen volt az uj-aradi csatában. A katasztrófa után az orosz táboron keresztül Gyula felé menekült, s nejével együtt a borsodi Bükk rengetegeibe bujdosott. Tardonán huzódott meg öt hónapig, mialatt neje és barátai kieszközölték megmenekülését; sikerült nevét beiratni a komáromi kapituláltak közé, akiknek mind amnesztia volt biztosítva. Azonban még Pestre visszatérte után is tanácsos volt rejtőznie, s A bujdosó naplója és a Tardonán irt Forradalmi csataképei csak Sajó álnév alatt jelenhettek meg.
Az 50-es években egyike volt azoknak az iróknak, kik tollukkal a nemzetmentés nagy ügyének tettek halhatatlan szolgálatot, s többet e téren nem tett nála senki. A közélet sorompói le voltak eresztve, J.-t semmi sem vonta el az irodalomtól, kizárólag annak élhetett, s ekkor jutott el dicsősége és hatása tetőpontjára. Támogatta, mint munkatárs, az uj szépirodalmi lapokat, igy a Vachott Imre Reményét (1851), gr. Festetich Leó Délibábját, de legnagyobb kedvvel a Vasárnapi Ujságot, melynek alapításában (1854), valamint szerkesztésében is részt vett, 1858-62. főmunkatársa is volt. 1856. alapította a Nagy Tükör c. füzetekben megjelent humorisztikus hetilapot, melynek politikus csizmadiája, Tallérossy Zebulonja, Kakas Mártonja országszerte népszerü alakok lettek, a közhangulatot többnyire igen szerencsésen tolmácsolták a humor és komikum eszközeivel. De ez időből valók J.-nak nagy regényei is. Igy első történeti regénye, Erdély aranykora, melyet 1851. irt, s ennek folytatása: Török világ Magyarországon, majd A janicsárok végnapjai, s a rendi Magyarország és reformkorszak idejéből vett nagy társadalmi regényei: Egy magyar nábob és folytatása a Kárpáthy Zoltán, geniális hibáikkal, a tulzott eszményítéssel, lélektani hitetlenséggel, a képzelet szeszélyes csapongásával, miket azonban a közönség éppen oly szeretetreméltónak talált, mint magyar érzését, aranyos illuzióit, páratlan hangulatosságát és stiljének megvesztegető bűbáját. A 60-as években mint képviselő és politikai lapszerkesztő politikai szerepet is vállalt. Az 1861-iki országgyülésen a siklósi kerületet képviselte s a határozati párt hive volt, itt lépett fel először parlamenti szónokul is, nagy sikerrel és hatással. 1862. átvette a Magyar Sajtó szerkesztését, 1863. pedig megalapította A Hon-t (l. o.), a Tisza-párt közlönyéül. Azóta mostanig mindig élén áll egy elsőrangu politikai lapnak; 1882-ig szerkesztette A Hon-t, mely akkor a Csernátoni Ellenőrjével a kormánypárti Nemzet-be olvadt össze; ez utóbbinak J. főszerkesztője. 1867. az Igazmondó c. politikai néplapot alapította, s 1879-ig szerkesztette. Az Üstökössel pedig 1880. hagyott fel. 1863. egy évi súlyos börtönre itélték vasban, mint szerkesztőt, gr. Zichy Nándornak A Honban közölt Alapkérdéseink c. cikkért; királyi kegyelem utján azonban egy hónap múlva kiszabadult. Képviselői mandátumot is minden országgyülésre kapott rendkivüli népszerüsége révén olykor bokrosával is. A kiegyezés után a balközépnek volt kiváló tagja, 1875. a fuziónak egyik hive és eszközlője, azóta a szabadelvüpárt rendíthetetlen bajnoka. Egy-egy beszédével nem egy válságos helyzetben tett nagy szolgálatokat a kormánynak, kivált a Tisza Kálmán idejében. Szelleme, kedélye és melankolikusan szinezett humora még a politikai ellenfélre nézve is élvezetessé teszik beszédeit, melyekben a társalgó modort bizonyos költői lendülettel igen szerencsésen egyesíti. Amellett azonban szépirodalmi tevékenysége sem csökkent s majdnem hihetetlen termékenységgel egymásután bocsátotta közre köteteit, sőt az irásnál kifogyhatatlan forrásból táplálkozó lelki szükség, mely még most, a 70-ik éven tul sem lankad. Évenkint négy-öt, gyakran több kötet uj művet bocsát közre, regényeket és novellákat. E műveket alább soroljuk fel, évszámok szerint. Maga J. általánosságban három korszakra osztja irói működését, amit valóban el is fogadhatunk. Az első korszak 1843-60-ig tart, s ő szerinte Petőfi és a francia romantikusok befolyása jellemzi. Tényleg e korban J. működése a széppróza terén párhuzamos azzal a népies és nemzeti iránnyal, melyet Petőfi és Arany képviselnek a költészetben, s később J. sohasem népies és magyaros ennyire. A második korszak 1861-től az ujabb alkotmányos korszakig (a felsorolt regényekből látni, hogy ezt mintegy 1880-1881-ig érti); ebben a korszakban esnek többek közt költeményei is. A harmadik korszak 1880-tól folyik, a régi, bámulatkeltő tevékenységgel, ugy hogy egyszerre több munkán is dolgozik. J. azonban nemcsak mint regény- és novellairó, humorista, politikai szónok és lapszerkesztő, hanem mint politikai versiró és drámairó is nevezetes. Politikai szatirái a 60-as években nagyon tetszettek. Drámáit többnyire elbeszéléseiből és regényeiből dolgozta át, igy 1852. a Dalmát (A varchonitákból), majd a Manlius Sinistert; 1877. a Szép Mikhált; 1884. az Arany embert (jelentékeny hatással); 1885. A Fekete gyémántokat. Régibb darabjai közül nevezetesek: Dózsa György és A szigetvári vértanuk (1860); ez J.-nek legsikerültebb szinműve. Általán a drámai formában aránylag kevésbé érvényesül tehetsége, mint az elbeszélésben, s meséi nem birják meg a szinpadi világítást. Vannak egyébféle munkái is, nevezetesen utirajzai (utazás egy sirdomb körül, 1888) s emlékiratai (Emlékeim, Életemből, Negyven év visszhangja előszava stb.); történeti és biografiai munkái: A magyar nemzet története regényes rajzokban (rendkivül elterjedt mű, inkább költői, mint történeti alkotás), és Gróf Benyovszky Móric életrajza (1887).
Lakását a forradalom óta állandóan Pesten tartja. 1853. szerezte svábhegyi telkét, melyet mint szenvedélyes kertész szép szőllőskertté varázsolt át; ott dolgozott legszivesebben, több éven át azonban balatonfüredi nyaralójában töltötte az év egy részét, de neje halála óta, kit 1886. vesztett el, a nyarat ismét a Svábhegyen tölti, rendes lakását pedig rokonai körében Fesztyékkel Budapesten tartja. Ma is ifjui kitartással dolgozik. Hajnalban kel, 5 órakor télen-nyáron iróasztalhoz ül, s már 10 órára megir egy-két nyomtatott ivre valót; 30-40 ezer betüre menő napi munkát végez, s a nap többi részét képviselői és társadalmi ügyeknek szentelheti. (V. ö. Jókai Mór. Ötvenéves irói jubileumára, irta Névy László, kiadja a Petőfi-társaság, Budapest 1894). A szeretet és a tisztelet legváltozatosabb jelei nyilvánultak iránta egész pályáján. Az akadémia 1858. levelező tagjává, a Kisfaludy-társaság 1860. rendes tagjává választotta, 1861. az akadémiának rendes tagja lett, 1882. pedig tiszteleti tagja. Tengerszemü hölgy c. regényét 1890. a Pécely-féle 1000 forintos regénydijjal koronázta az akadémia, 1893. pedig a Sárgarózsát tüntette ki jutalmával. A Petőfi-társaság az ő elnöksége alatt alakult meg és áll fenn 1878 óta. Műveit a királyné is kedvelte, 1876. a király a Szent István-rend kiskeresztjével tüntette ki, 1885. Rudolf trónörökös kérte fel munkatársául, illetőleg az Osztrák-Magyar Monarchia magyar részének szerkesztőjéül. A felsőbaranyai ref. egyházkerület 1862. világi elnökévé választotta. A magyar közélet, irodalom és társadalom megujuló ovációkkal ünnepelte a költőnek 50-ik és 60-ik születésnapját, de különösen nagyszerü arányokban, az egész nemzet lelkes részvételével ünnepelték meg 50 éves irói jubileumát 1894 jan. 6. József főherceg védnökséges alatt alakult meg az ünnepelt rendező bizottság. Jókait ez alkalommal a kitüntetések egész özönével halmozták el. Ő felsége a király elismerését és jókivánatát miniszteri ellenjegyzéssel a hivatalos lap közölte. A királynő, Stefánia özv. trónörökösné, József főherceg, a bolgár fejedelem üdvözlő leveleket intéztek hozzá. A szerb király a Szent Száva-rend nagykeresztjét küldte meg. A városok, Budapest székes fővárossal élükön diszpolgárukká választották; az irodalmi, tudományos, közművelődési és egyéb testületek, kormány, törvényhatóságok és városok diszoklevelekkel és üdvözlő iratokkal tüntették ki. Magyar hölgyek, művészek, különféle társulatok értékes ajándékokkal, albumokkal árasztották el. Az ünnep maradandó emlékéül létesítették összes műveinek nemzeti diszkiadását, mely magában foglalja a jubileum időpontjáig megjelent összes szépirodalmi munkáit 100 nagy kötetben. A szabásu vállalat, melyre 200 forintjával hirdettek előfizetést, a legjobb sikerrel járt, a föltételezett 1000 előfizetőnél jóval több gyült össze, ugy hogy a rendező bizottság a jubileum napján átadhatta a költőnek az előfizetési összeg felét, 100 000 forintot, mint nemzeti tiszteletdíjat. A kiadás a költő szerkesztése alatt, a Révai testvérek utján jelenik meg.
J. művei egész tömegükben a magyar szépirodalom gazdagságának egyik legjelentősebb részét alkotják. Termékenységre fölülmulta az eddig legtermékenyebb magyar regényirót, báró Jósika Miklóst, és jóformán túlszárnyalta a század derekán divatos, gyakran gyárilag dolgozó francia regényirókat. Az ő képzelete győzi a folytonos termelést, s egy műve sincs ragyogó szépségek hiján. Müvei belsőleg kevésbé vannak jól alkotva, mint amely kitünőleg előadva. Főereje az elmesélés, az előadás, a magyaros és hangulatos nyelv; ha vét is a nyelvtisztaság ellen, kivált ujabban, oly édesen egy prózairónak tollából sem foly a magyar szó, mint az övéből. Elbeszélő prózánkra az ő hatása mindenesetre maradandó. Könnyüséget, hajlékonyságot, szint, bájt ő lehelt abba eddig legtöbbet. Egész irányára nézve romantikus, mind szellemi diszpoziciójánál, mind azon irodalmi áramlatnál fogva, mely nevelte és emelte; szereti a végletességet, mesében, helyzetekben, eszményítésben és torzításban. Sokszor megjegyezték kritikusai, hogy személyei vagy angyalok vagy ördögök. Pedig tud alakokat teremteni, rendkivüli könnyüséggel és biztos vonásokkal, csalódásig menő élethűséggel; de mintegy az alkotás sikerétől elkapatva, annyira megszereti hőseit maga is, hogy aztán minden erényt rájok ruház és minden dicső tettet velök végeztet. Kisebb kompoziciókban nincs alkalma elmosni a jellemek eredeti vonásait s azért a novellában legerősebb. De gyöngéinek is van bizonyos megvesztegető varázsuk, s képzeletének ragyogó játéka, tulzott eszményítése minden ifju olvasóra mély benyomást tesz; az 50-es évektől fejlődő magyar nemzedékek nagyon sok erkölcsi hatást merített J. műveiből. Idealizmusában a lelkesítő mellett némi kábító elem is van, s e tekintetben hatása nem csupán üdvös, de fajunk, földünk, multunk szeretetét az ő művei rendkívüli mértékben erősítették. Általán csodás mértékben megvan az az adománya, hogy szeretettel ir és szeretetét át tudja árasztani olvasójára is.
Művei. Önállóan megjelent szépirodalmi művek évek szerint. 1846: Hétköznapok, regény 2 köt. - 1848: Vadon virágai, novellák, 2 köt., 2. kiad. 1852. - 1850: Forradalmi és csataképek 1848 és 1849-ből. Sajótól, novellák 2 köt. - 1851: Egy bujdosó napjója. Novellák a forradalom utáni időkből. Irta Sajó, uj kiad. 1865. - 1852: J. M. ujabb novellái. 3 köt., az 1. és 2. köt. Hangok a vihar után, 3. köt. A kétszarvu ember, históriai beszély, cimmel. Erdély aranykora, regény 2 köt., 2. kiad. 1854, 5. kiad. 1884. - 1853:Törökvilág Magyarországon, történeti regény 3 köt., ugyanez évben 2. kiad., Egy magyar nábob 4 köt., 1853-54, 2. kiad., 1854, 4. kiad. 1874 (diszkiad.) 3 köt. - 1854: Fehér rózsa, Janicsárok végnapjai, regény 3 köt., 2. kiad. 1864, Török mozgalmak 1733., regény 2 köt., Erdélyi képek 2 köt., Kárpáthy Zoltán, regény 4 köt., 2. kiad. 1860, 3. kiad. (diszkiad.) 1874, 3 köt. A magyar nemzet története, regényes rajzokban, ujabb kiad. bővítve, képekkel 1860, 3. kiad. 1870, 4. kiad. 1884. - 1855: Véres könyv, Csataképek a jelenkori háboruból, 3 köt., A magyar előidőkből, novellák, Tarka élet, 2 köt., 2. kiad. 1 köt. 1858. - 1856: Oceania, egy elsüllyedt világrész története 1 köt., Árnyképek 2 köt., Szomoru napok, regény 2 köt., Délvirágok, novellák 2 köt., A magyar nép adomái 1 köt., 2. bővített kiad. 1857, 3. kiad. 3 köt. 1867, A legvitézebb huszár 1 köt., A régi jó táblabirák, regény 4 köt., 3. kiad. 3 köt. 1876. - 1857: Novellák 1 köt., Népvilág, elbeszélések 2 köt., 2. kiad. 1. köt. 1871, A nagy tükör, 10 füz. anekdoták és rövid elbeszélések. - 1858: Az elátkozott család, regény 2 köt., 1858-60, J. M. Dekameronja, száz novella 10 köt. - 1860: Szinművek, 3 köt. (I. A szigetvári vértanuk, eredeti szomorujáték 4 felvonásban, Könyves Kálmán, szomorujáték 5 felvonásban; II: Dózsa György, szomorujáték 4 felvonásban, Manlius Sinister, szimorujáték 5 felvonásban, A murányi hölgy, vigjáték 3 felvonásban), Kakas Márton tolltaraja, összekötve kiválogatott versei, levelei és apróbb elbeszéléseiből 2 köt., ujabb kiad. 1871. Kakas Márton humorisztikus levelei c. alatt 1 köt., Szegény gazdagok, regény 4 köt., a 4. köt.-ben függelékül: Az utolsó budai basa, novella, A magyar néphumorról, székfoglaló, megjelent a M. Akad. Értesítőben 1860, 1 köt. - 1862: Téli zöld, Válogatott elbeszélések az ifjuság számára, régibb gyüjteményeiből összeállítva, Kakas Márton politikai költeményei. - 1863: Az uj földesur 3 köt., Szélcsend alatt, elbeszélések 2 köt., Felfordult világ, 1 köt. - 1864: Politikai divatok, regény 4 köt. - 1865: Milyenek a nők? elbeszélések 2 köt., Milyenek a férfiak? 1 köt., Mire megvénülünk, regény 4 köt. - 1866: Kakas Márton albuma 2 köt. - 1868: Virradóra, legujabb novellák és genreképek 4. köt. - 1869: A malom alatt 1 köt., A kőszivű ember fiai, regény 6 köt., A szerelem bolondjai, regény 4 köt. - 1870: Fekete gyémántok, regény 5 köt. - 1872: A véres kenyér, egy ifju hős naplója 1 köt., Föld fölött és viz alatt, regénykék 1 köt., Eppur si muove. És mégis mozog a föld! regény 6 köt., A jövő század regénye 9 köt., 1872-74. - 1873: Az arany ember, regény 5 köt., Kis Dekameron, a serdülő ifjuság számára 1 köt., Két menyegző stb. 1 köt., Chinchilla herczeg, stb. 1 köt., A fránya hadnagy stb. 1 köt., Fekete sereg stb. 1 köt. - 1874: A szerénység utja 1 köt., Egy ember, aki mindent tud, egy darab regény 1 köt. - 1875: Enyém, tied, övé, regény 6 köt., Emlékeim 2 köt., 2. kiad 1880, Forradalom alatt irt művei 1 köt., Elbeszélő költeményei és satyrái 1 költ. - 1876: A debreczeni Lunatikus, elbeszélés 1 köt., Egész az északi pólusig! Vagy mi lett tovább a Tegethoffal? Regény egy hajón maradt matróz feljegyzése után 2 köt., Az élet komédiásai, regény 7 köt. - 1877: Egy az Isten, regény 6 köt., A névtelen vár, regény 3 köt., A szék Mikhál, regény 3 köt., Milton, dráma 4 felvonásban, Nemzeti Szinh. Könyvt. - 1878: Az életből ellesve, beszélyek 3 köt., Egy asszonyi hajszál, történelmi regényvázlat 1 köt., észak honából, muszka rajzok, kiadja a Petőfi-társaság; Görögtűz, Elbeszélések mindenféle igazhivő népek történetéből. - 1879: Egy hirhedett kalandor a XVII. századból, regényes korrajz 3 köt., Hős Pálfy, drámai jelenetek 3 képben, Rab Ráby, regény 3 köt., rajzokkal, uj olcsó kiad. 1880, Szabadság a hó alatt vagy a zöld könyv, történelmi regény 4 köt. - 1880: A török világból, Elbeszélések a felnőtt ifjuság számára, Ifjuság Könyvesháza, régibb novelláiból összeállítva 3 füzet. Ugyane vállalatban ujra: Téli zöld 1 füzet, Bacsó Tamás, Egy bukott angyal 1 füzet, Koronát szerelemért 1 füzet. - 1881: Akik kétszer halnak meg, regény 4 köt., Páter Péter, regény 1 köt., 2. kiad. 1892. - 1882: Asszonyt kisér, istent kisért, regény 1 köt., uj kiad. 1891, Targallyak 1 köt., Szeretve mind a vérpadig, történeti regény a Rákóczy-korból 5 köt., Egy játékos aki nyer, regény 2 köt., 2. kiad. 1892, A ma, regény, folytatása az Akik kétszer halnak meg regénynek. - 1883: A pénz betegségei, elbeszélés 1 köt., Bálványos vár, történeti regény 2 köt., A Damokosok, regényes történet 2 köt. - 1884: Magyar föld 22 képpel, Ifjusági iratok tára 1 köt., Magyarország története, népiskolák számára 1 köt., 2 átdolgozott kiad. 1888, Negyven év viszhangja 1 köt., Minden poklon keresztül, történeti regény 2 köt., uj kiad. 1892. - 1885: A lőcsei fehér asszony 5 köt., Az arany ember, dráma 5 felvonásban előjátékkal, A cigánybáró, regény 1 köt., - 1886: A Maglay-család, regény 1 köt. A ki holta után áll bosszut c. elbeszéléssel, A kis királyok, regény 5. köt., A fekete gyémántok, dráma 5 felvonásban, Életemből 3 köt., uj kiad. 1893. Aki szivét a homlokán hordja, rege, regény és való 1 köt., uj kiad. 1890, Még egy csokrot, elbeszélések 1 köt., uj kiad. 1889. - 1887: Keresd a szived, dráma 4 felvonásban, A három márványfej, regény kritikával elegy 3 köt., Olympi verseny, ábrándkép a budapesti nemzeti szinház ötven éves fennállásának ünnepére. - 1888: Gróf Benyovszky Móris életrajza, 2. kiad. 1891, Jocus és Momus 1 köt., 2. kiad. 1893, Lenci fráter, regény 1 köt. - 1889: Utazás egy sirdomb körül 1 köt., A lélekidomár 5 köt. - 1890: A tengerszemü hölgy, regény 3 köt., A magyar nemzet története, regényes rajzokban 3 köt., Gazdag szegények, regény 2 köt., Thespis kordéja vagy a földönjáró csillagok 1 köt. - 1891: Napraforgók, Ujabb elbeszélések 2 köt., Nincsen ördög, regény 2 köt. - 1892: Mesekönyv, számos képpel 1 köt., A fekete vár, regény 1 köt., Rákóczy fia, regény 3 köt., A gyermekek, M.-Sziget 1892, Benedek Elek gyüjteményében. - 1893: Házasság éhségből és egy elbeszélések 1 köt., Vén emberek nyara és egyéb elbeszélések 1 köt., Kétszer kettő négy és egyéb elbeszélések 1 köt., Sárga rózsa, pusztai regény 1 köt., Fráter György, történelmi regény 5 köt., A két Trenk történeti regény 2 köt. - 1895: Magneta, regény 1 köt., Trenk Frigyes, regény 1 köt., A Kráó, regény 1 köt., Tégy jót, regény 1 köt.
Évszám nélkül apróbb elbeszélések, vegyes vázlatokban. Az uj kiadásokat a fentiekben nem jeleztük mindenütt. Az említetteken kivül J. munkái többször jelentek meg gyüjteményes sorozatokban is. Igy 1857-1860. Jókai Mór munkái, népszerü kiadás 20 köt.-ben jelent meg, az addig irt művek egy részéből összeállítva (Heckenastnál 12 rét). Ugyane cim alatt folyik 1860-tól kezdve 16-rétben egy népszerü kiadás, mely most felüljár a másfélszász számon, ezenkivül több szám uj meg meg uj kiadást ért. 1878-1885. Pfeifer Ferdinándnál jelent meg Jókai Mór ujabb munkái népszerü kiadás c. sorozat 16-rétben, 59 kötetben, és évszám nélkül J. M. válogatott regényei 14 kötetben Stampfelnél. Legujabb gyüjteménye, mely J. összes kiadóinak egyesülésével jő létre, a most folyó jubiláris nemzeti kiadás, 100 nagy kötetben.
Politikai röpiratok és beszédek: Országgyülési beszéd, tartotta 1861 máj. 24.; Jókai Mór és br. Podmaniczky Frigyes beszédei 1861; Mit akar az ellenzék, forradalmat-e vagy reformot? 1869; J. beszéde a pesti terézvárosi választókhoz, 1869 febr. 28.; Ha az ellenzék többségére jut, programmbeszéd 1872; A baloldal az igazi reformpárt (képviselői beszámoló) 1872; J. programbeszéde józsefvárosi választói előtt, 1878 jul. 21.; Mondjuk ki az igazat 1878; Beszéde a költségvetési ügyben a képviselőház 1880 febr. 26-iki üléséből; Beszéde a váci szabadelvü párt értekezletén, 1881 máj. 1. stb.
Szerkesztések: Életképek, szépirodalmi hetilap, szerkesztette 1847 jul. 1-től 1848 dec. 31-ig, 1848 ápr. 30-tól Petőfivel közösen; Esti Lap, politikai lap, Debrecen 1849; Pesti Hirlap, szerkesztette 1849-ben jul. 8-ig; Délibáb 1852 (csak pár szám jelent meg); Országos nagy naptár 1853-54, 3 köt.; Nagy Tükör, humorisztikus képes folyóirat 1856 nov.-tól 1857 febr.-ig, 10 füzete jelent meg; Üstökös, képes élclap, 1858 aug. 21-től 1881-ig, mikor Szabó Endre átvette; Magyar Sajtó, politikai napilap, szerkesztette 1862 pár. 1-től az év végéig; A Hon, politikai napilap, 1863 jan. 1-től 1882 szept-ig; Igazmondó, politikai és szépirodalmi heti közlöny, 1867 jul. 1-től 1879 márc. 30-ig; Életképek, szépirodalmi, társaséleti és művészeti napilap, szerkesztette Törs Kálmán, kiadta J. 1876 jun. 1-től 1877 jan. 11-ig (ekkor megszünt); Üstökös-album, 1866. 2 köt.; Nagy Tükör, képes gúnyoros hetilap, szerkesztette Visi Imre, kiadta J. 1879 januártól juniusig; Magyar Népvilág, politikai és vegyes tartalmu hetilap, a szabadelvüpárt képes néplapja, szerkesztette Visi Imre, kiadta J., fennállt 1879 márc.-tól 1880-ig; Segítség-Album, a tüzkárosult várások javára 1888; Az osztrák-magyar monarchia irásban és képben, a magyar kiadás főszerkesztője J., segédszerkesztője Nagy Miklós, 1886 óta; Nemzet, politikai napilag, a szabadelvüpárt közlönye, 1882 óta, főszerkesztő J.
Forditásokban Európaszerte el vannak terjedve J. művei. Németre jóformán minden műve le van fordítva s a német olvasóközönségnek egyik legkedveltebb idegen regényirója J. Franciára Ulbach L. dolgozta át két regényét: Szabadság hó alatt és Le mariage de Pouchkine; De Gerando grófné, A kőszivü ember fiai, Horn Edith a Sárga rózsát fordította. Angolul mintegy 10 műve jelent meg. Azonkivül dán, svéd, finn, orosz, lengyel, cseh, horvát, tót, szerb és olasz nyelvre is számos regényét fordították. Dolgozó szobájában egy nagy szekrény eredeti munkáival, egy másik a különböző európai nyelvekre lefordított munkákkal van tele.
Laborfalvi Róza (családi nevén Laborfalvi Benke Judit), a legkitünőbb magyar drámai szinésznők egyike, szül. Miskolcon 1817-ben, megh. Budapesten 1886 nov. 20. Atyja, a székely eredetü Benke József, egy olvasott és a francia nyelvet is értő férfi, előbb maga is szinész volt, az uttörő szinészek egyike, majd e pályát ott hagyva, Miskolcon a kat. leányiskola tanítója lett. Leányát, ki korán feltünő intelligenciát tanusított, megismertette az irodalom klasszikus termékeivel, 1833. pedig, engedve a szép növésü és hangu leányka művészi vágyainak, felhozta Döbrentei Gáborhoz, ki akkor a budai szinház felügyelője volt; bemutatták kis szerepekben, de elfogult volt, s mintegy kiábrándulva hazatért. Nemsokára azonban, mikor anyja meghalt, ismét erőt vett rajta a művészi vágy, feljött Budára s annak a szintársulatnak lett tagja, mely a Pesten kevéssel utóbb megnyilt nemzeti szinházat átvette. Ezuttal több sikerrel lépett föl, gyorsan fejlődött; kivált Egressi, látva benne a tehetséget, buzdította. Mikor ő feltünt, Kántorné volt a szinpad hősnője, akiben volt erős szenvedély, pátosz, de némely modorosság is. J.-ban nem volt később sem annyi tüz, de stilje egyszerübbé, nemesebbé vált, az érzelgősségtől is megóvta igaz magyar kedélye. Nemes alakja, finom arcéle, kifejező szemei és ritka szép hangja mély felfogással és komoly tanulmánnyal párosulván, J. Egyre nagyobb tért hódított a szinpadon, s 1837. már igen jó fiatal szinésznőnek tartották. Minthogy Kántorné nem lett a nemzeti szinház tagja, az összes drámai hősnői szerepeket ő kapta, s gazdag tehetsége változatos alakításokban remekelt. Legkitünőbb alkotásai voltak: Volumnia, Lady Macbeth (Scribe), Gertrud a Bánkbánban, Leóna Czakó Zsigm. drámájában, Stuart Mária (Schiller), Thitbe Hugó Viktor Angelójában, Szigligeti Rózsája. Rendkivül szépen tudta szavalni Vörösmarty jambusait. Szinpadon kivül is hires szavaló volt. Elsőrangu költők vele szavaltatták költeményeiket. Dicsősége tetőpontján állt, mikor 1848. kezét nyujtotta az akkor emelkedő Jókainak. Elkisérte férjét Debrecenbe, majd a bujdosásba. Az 50-es években is működött a szinművészet terén, az akkori legjobb drámairók, Szigligeti, Dobsa, Hegedüs Lajos, Jókai irtak neki drámai szerepeket. Két nagy körben: a nagy pátosz és a kedélyes anya szerepkörében uralkodott, s egyrészt a nemes haragot a viharos szenvedélyt, másrészt a lágy melancholiát tolmácsolta kitünően. 1859. egészen visszalépett a szinpadtól, a családi tüzhelynek élt, gazdasszonykodva svábhegyi és balatonfüredi nyaralójukban. Csak néha-néha lépett fel jótékonycélu előadások alkalmával. 1883 végén félszázados művészeti jubileumát ünnepelte a nemzeti szinház; akkor is fellépett. Ez alkalommal a király az arany érdemkereszttel tüntette ki. V. ö. Vadnai Károly nekrologját, Fővárosi Lapokat (1886. nov. 21.); arcképeit a Vasárnapi Ujság 1886. évfolyam.
(eszt.), a vidámság és kacaj kútforrása, távol van tőle minden sértő, minden gúny és szatira; jellemzője inkább a tréfa, csevegés, adományozási és élvezési hajlam. A világot rózsaszinben látja. A travestia (adoma), a népies bohózat szülőanyja. A régiebb iróknak sajátsága; a mai szkeptikus, pesszimisztikus, realisztikus korban csak ritkán jelenik meg oly tisztaságban, mint p. Rákosi Viktornál.
(finn) a. m. folyó.