l. Afrancesados.
1. város és 1888-ig vár Königinhof (ettől 16 km.-nyire) cseh kerületi kapitányságban, a Mettau és Elbe összefolyásánál, vasut mellett, (1890) 6097 német és cseh lak. Az 1871-87-ig II. József császár által épített várban az 1848-49. szabadságharc részvevői közül sokan voltak várfogságban. - 2. J., Bécs külvárosa (l. o.).
le pere, l. József (atya).
(ejtsd: dsoszefin), county Oregon É.-amerikai államban, 3890 km2 területtel, 4878 lak., Kirbyville székhellyel.
l. Jozefin.
Falvius, zsidó történetiró, szül. Jeruzsálemben Kr. u. 37., megh. Rómában 94 körül. Mint egy tekintélyes papi családnak, anyai ágról a Hasmoneusok sarja, sokoldalú műveltségre és több nyelv ismeretére tett szert. Midőn a zsidók 66-ban a rómaiak ellen fellázadtak, bár tanácsa ellenére tették, a lázadókhoz csatlakozott, kik Galilea parancsnokává tették. Hadseregének zömével Jotopata várába vetette magát, melyet a rómaiak 7 heti ostrom után árulás által hatalmukba kerítettek: egy ideig barlangban rejtőzött, de mig szintén odamenekült 40 bajtársa inkább halni, semmint fogságra akart jutni s egymást kivégezte, ő Vespasian táborába ment, ki őt kegyébe fogadta. Miután Titus táborában tanuja volt Jeruzsálem ostromának és veszedelmének, Rómába ment, hol a császári udvartól kegydijat huzott és - hitfelei által gyülölve - mint római polgár irta nagybecsü, bár nem mindig feltétlen hiteles történelmi műveit. Első műve a zsidó háboru története, melyet 7 könyvben, többnyire mint szemtanu tárgyal; az akkor divó kaldeusi nyelven irt, számunkra elveszett eredetijét Titus, Vespasian és a rómaiak számára görögre fordította (75 körül, magyarázattal ellátott német fordítását közölték: Gfrörer A. Fr., Stuttgart 1836 és Paret I., u. o. 1865). Második főmunkája a Zsidó nép régiségei, 20 könyvben, melyet 93-ban irt görög nyelven; a zsidók történetét a világ teremtésétől egész Nero uralkodása 12. évéig (66-ig) vezeti le, azon nyilvánvaló célzattal, hogy a zsidóságot minél kedvezőbb világításban tüntesse fel. Azonkivül ránk maradt még önéletrajza, valamint az alexandriai Ápion, a zsidók hirhedt ellensége ellen irt, 2 könyvből álló műve, mely fontos töredékeket tartalmaz régibb irókból (v. ö. Zipser M., Des Flavius J. Werk über d. hohe Alter d. jüd. Volkes gegen Apion, Bécs 1871). A szintén neki tulajdonított Makkabeusok IV. könyve nem az ő műve. (V. ö. Freudenthal, Die J. beigelegte Schrift über die Herrschaft der Vernunft, IV. Makkab.-Buch, Boroszló 1869). A nevét viselő héber Joszippon (Ál-J.) valószinüleg Olaszországban, a X. sz. közepe felé készült (v. ö. Kohn S., Héber kútforrások és adatok, Budapest 1881, 3. l. ff.). J. összes munkáinak többnyire latin fordítással ellátott számos kiadásai közül felemlítendők: Haverkamp S. (Amsterdam 1726, 2 köt.), Öberthür Fr. (Lipcse 1782-85, 3 köt.), Dindorf (Páris 1845-1849, 2 kötet), Murray (London 1874, 2 kötet), Bekker (Lipcse 1855-56, 6 kötet), Niere B. (Berlin 1885-92, 5 kötet) és Naber S. A. (Lipcse 1888). V. ö. Plaut, Fl. J. u. die Bibel (Berlin 1867); Tachauer, Fl. J.'s Verhältniss z. Bibel und zur Tradition (Erlangen 1871); Bloch H., die Quellen d. Fl. J. (Lipcse 1879); Destinon hasonló c. munkáját (Kiel 1882).
mesés fű, Tompa Mihály szerint kigyótanyán, szakadékos, sziklás helyen nő.
l. Görög mitologia.
Frigyes, szász herceg, császári hadvezér, szül. Koburgban 1737 dec. 26., megh. u. o. 1815 febr. 26. 1759-től fogva osztrák szolgálatban állott és a 7 éves háboruban tábornagyi rangra emelkedett. 1788-89. Laudon fővezérlete alatt harcolt a törökök ellen. Része volt az 1789 szept. 22-iki Martinestye melletti csatában is, melyben a nagyvezirnek 90,000-nyi seregét megverte. 1793-94. győzelmesen harcolt az osztrák Német-Alföldön, melyet az Aldenhofen és Neerwinden mellett kivivott diadalok (1793 márc.) révén visszafoglalt. Azután Franciaországban is tett némi hódítást (Valenciennes, Quesnoi, Landrecies), de 1794 jun. 26. Fleurus mellett teljes vereséget szenvedett a franciáktól, kik erre Belgiumot és Hollandiát ujra elfoglalták. J. ekkor a fővezérségről leköszönt s Koburgba vonult vissza. V. ö. Witzleben, Prinze Friedrich J. von Koburg-Saalfeld, herzog zu Sachsen (1859, 3 kötet).
Ámón fia és utódja. Judaországban uralkodott Kr. e. 638-608. Nyolc éves korában lépett a trónra és egész uralkodása alatt a próféták eszméinek befolyása alatt állott. 621-ben arra kötelezte a népet, hogy Mózes törvényét - amely alatt valószinüleg csak a Mózes ötödik könyvét kell érteni - megtartsa. Nagy buzgalommal látott is hozzá,hogy a pogányságot kiirtsa, a magaslatokon (bámá) való áldozást beszüntette és a Baal tiszteletét megtiltotta. Uralkodásának II. Necho, egyiptomi király hadjárata vetett véget, aki, amidőn 608-ban az asszirok ellen indult, Sziriát és Palesztinát meg akarta hódítani. Jóssijjá hadseregével elébe ment s Megiddó-nál megütközött vele, de vereséget szenvedett és az ütközetben ő maga is elesett.