(ejtsd: hoveljánosz) Gáspár Menyhért, don, helyesebben Jove-Llanos, spanyol államférfiu, politikai iró és költő, szül. Gijonban (Asturia) 1744 jan. 5., megh. 1811 nov. 27. Szülei a papi pályára szánták, de ő inkább a jogot választotta és biró lett. 1767. III. Károly államtanácsossá nevezte ki. 1790. Asturiába internálták. Godoy 1797. igazságügyi miniszterré tette és a kegyelmi kérvények elintézésével bizta meg. 1801. Mallorca szigetén, kartauzi kolostorba. 1802. pedig a bellveri államfogházba záratta. A franciák betörése (1808) neki is meghozta szabadságát; Bonaparte József ajánlatait azonban J. elutasította és a hazafias centraljuntába lépett, mellyel fáradhatatlan módon működött a spanyol népnek az idegen uralom alól való fölszabadítása érdekében. Összegyüjtött műveit Cańedo adta ki (Madrid 1830-32. 7 kötet; 2. kiadás Barcelona 1839, 8 köt.). Ujabban pedig Nodecal, Biblioteca de autores espańoles cimű gyüjteményének 46-50. kötetében (u. o. 1858-59). Szónoki művei Oraciones y discursos c. alatt külön kiadásban jelentek meg (u. o. 1880). Megemlítendő még El Pelayo c. szomorujátéka, melyben egy a mórok ellen küzdő gót hősnek historiáját vázolja. V. ö. Cean-Bermudez, Memorias para vida del Seńor D. Gasp. Melch. de J. (u. o. 1814); Baumgarten cikke a Sybel-féle Historische Zeitschrift-ben (X. köt. 1863).
(lat.) a. m. Jupiterre (Jovis) vonatkozó; átvitt értelemben jókedvü, jólelkü, kedélyes. - J. vonal (Jovis linea), a homlok második fővonala, állítólag jovialitásra, kedélyességre, jólelküségre mutat.
Fiavius Claudius, római császár, szül. Pannoniában 331., meghalt 364. Julianus Apostata korában a legiók egyik fővezére volt a persák ellen s a császár halála után 363. őt kiáltották ki uralkodóvá. J. keresztény volt s mint ilyen megszüntette a pogány reakciót, melyet elődje akkora szenvedélyességgel folytatott volt; a bezárt templomokat megnyittatta, Athanasiost és a többi számüzött püspököt visszahivta. Igy a népben lecsillapította a máris jelentkező forrongást, de katonai téren nem sok babért aratott.
(uj-lat.), a tellurium mintájára készített mozgatható készülék, amely a Jupiternek és holdjainak kicsinyített alakját mutatja, s arra való, hogy ez égitestek kölcsönös állását, valamint e mellékcsillagoknak a Jupitertől való beárnyékolását tanulmányozzák rajta. A J.-ot Cassini találta föl.
(franc., ejtsd: zsoajőz ańtré), régente J.-val jelölték valamely fejedelem trónralépésének örömünnepét és az ekkor lefizetett adókat. J. (flamandul Blyde Incomste) alatt értették még Brabant, Limburg és Antwerpen városok kiváltságait is, mert 1356 (Vencel) óta II. Ferenc császárig (1792 jul. 31.) trónralépte előtt minden fejedelemnek meg kellett esküdnie arra, hogy ezeket a kiváltságokat meg fogja tartani.
(ejtsd: zsoajú), igazi nevén Cadoudal József, Cadoudal György (l. o.) öccse, szül. 1784 jan. 29., megh. 1852 jun. 25. Bátyjával együtt a chouanok (l. o.) vezére volt.
Mária Róza, l. Napoleon császár neje, szül. 1763 junius 23. Martinique szigetén, ahol atyja, Tascher de la Pagerie József a kikötő kapitánya volt, megh. Malmaisonban 1814 máj. 29. Tizenöt éves korában Franciaországba került, a Port Royal kolostorba, de nemsokára (1779 dec. 13.) Beauharnais Sándor vicomte (l. o.) neje lett. Ebből az éppen nem boldog házasságból származott Jenő, a későbbi Leuchtenberg herceg (l. o.) és Hortenzia (l. o.) utóbb Bonaparte Lajos, hollandi király neje és III. Napoleon császár anyja. A forradalmi törvényszék mind J. férjét, mind J.-t elfogatta és Beauharnaist 1794 márc. 9. a guillotin által ki is végeztette; maga J. csak annak köszönhette menekülését, hogy Robespierre és vele a rémuralom megbukott és hogy barátnője, Cabarrus Teréz, kivel a börtönben ismerkedett meg, Tallienben (l. o.) védőre és szabadítóra talált, aki azután J. szabadon bocsáttatásában is közreműködött. Nemsokára Barras direktor elkobzott birtokait is visszaadta neki. Barras szalonjában ismerkedett meg vele a fiatal Bonaparte hadnagy is s vele 1796 március 9-én polgári házasságra lépett. Közvetlenül a menyegző után Barras Bonapartet, mint fővezért az olasz harctérre küldötte, ahová őt neje csak utóbb és akkor sem szivesen követte. Midőn Napoleon (1798 májusban) Egyiptomba vitorlázott, J. Franciaországban maradt vissza és Malmaisonban tartott kis udvart, férje visszatérése és a brumaire 18-iki államcsiny után pedig hamar beleélte magát uj, magas szerepébe és finom társalgási modorával Napoleonnak nem egy ellenfelét nyerte meg ura számára. Napoleontól gyermekei nem voltak, pedig közelegni látta azt a pillanatot, melyben a császár válni fog tőle. Napoleon ugyan nemcsak maga vette fel a császári cimet (1804 dec. 2.), hanem J.-t is megkoronázta császárnévá, sőt megelőzőleg Fesch bibornok által (ámbár tanuk nélkül), az egyház ritusa szerint is megáldatta házasságukat, de a válás tervéről mindezek dacára nem mondott le. A boldogtalan J. mindent megkisérlett, hogy a válást lehetetlenné tegye, de hasztalan volt minden fáradozása és kérelme. Könyezve beleegyezett a válás megindításába (1809 nov. 30-án) mely azután december 16. az egyház által is kimondatott. J. ekkor Navarreba huzódott vissza, Evreux közelébe, ahol cimének megtartása mellett, régi környezete körében meglehetős egyhangu életet folytatott. A császárral egyébiránt azontul is levelezett, sőt Napoleon néhányszor meg is látogatta. A császár szerencsétlenségének és bukásának hirére a testileg-lelkileg megtört J. hajlandónak nyilatkozott Napoleont a vonakodó Mária Lujza helyett Elba szigetére elkisérni, de ebben a szövetséges fejedelmek megakadályozták. Néhány hónappal később - torokgyulladásban - elhunyt és igy már nem élte meg Napoleon visszatérését és végleges bukását. Ruel falucska templomában (Malmaison mellett) alussza örök álmát. Első házasságából származott gyermekei ugyanott 1822. siremléket állítottak neki.
a felvilágosodott államabszolutizmus rendszere, melyet az egyház dogmái nem korlátoznak. A név II. Józsefről (l. o.) van véve, ki alatt az államhatalom nagy befolyást nyert az egyházra.
igy nevezik több francia rendtársulat tagjait. A legnevezetesebb az, amelyet 1817. Grammontban (Geertsbergen) Belgiumban alapítottak és amely több, a humanisztikus, a reál- és kereskedelmi szakba vágó tanulmányokkal foglalkozó intézetet vezetett. Számos szent József-rendü apácákból álló kongregáció is van Franciaországban, amelyek tanítással és betegápolással foglalkoznak. É.-Amerikában Seton Eliz Anna alapított ilyen kongregációt, melyet 1850. a szt. Vince-rendü apácáktól alapított kongregációval egyesítettek.
(Josefava(, nagyközség Torontál vármegye török-kanizsai j.-ában, (1891) 2273 magyar és szerb lakossal.