(J. Povolszkij), az ugyanily nevü járás székhelye Kosztroma orosz kormányzóságban, a Volga jobbpartján, az Unsa torkolatával szemben, (1888) 2961 lakossal.
város Vladimir (ettől 95 km.-nyire) orosz kormányzóságban, a Koloksa mellett, (1888) 5281 lak., pamutfonással. Egykoron Szuszdal hercegségnek volt fővárosa.
hercegnő, l. Dolgorukova.
(ejtsd: -ics) Jánko, horvát iró, szül. Pozsegában 1827 nov. 21., megh. Zágrábban 1889 márc. 3. Tanulmányait szülővárosában és Zágrábban végezte. 1851. államszolgálatba lépett, melyben felvitte az osztálytanácsosi méltóságig. A délszláv akadémia tagja is volt. Számos regényt, novellát és drámát irt, melyeket a horvát Matica Sabrana djela (összes munkák) cim alatt kiadta.
-nemzetség őse Szentgróti Dénes, 1239. lovászmester, 1241. tótországi bán, majd herceg, 1245. nádor s egyuttal somogyi, majd pozsonyi főispán volt. A türjei prépostságot alapító levelét IV: Sándor pápa 1260 márc. 30. erősítette meg s e prépostságot 1306. Peregrin comes Barlabáthida és Vitenyéd falvakkal gyarapította. E javakat a nemzetség más tagjai maguknak tartották ugyan, 1322. azonban ismét visszaadták a prépostságnak s 1335. Besenyővel (a somogyi Szt.-Györggyel) is megajándékozták. 1244-1346 közt Kőrös, Zala, Somogy és Pest vármegyében a nemzetségnek 14 birtoka ösmeretes.
(török), a nomád népek lakása Szibériában és Khinában, főleg tatároké, kirgizeké és tunguzoké. Rézsutosan álló gerendázatból összeállított, lapos tetejü és kivül agyaggal és pázsittal erősen befödött, többnyire kúpalaku gunyhók ezek, melyeknek közepén nagy tüzhely áll, melyen szakadatlanul ég a tüz, körötte nyoszolyául is szolgáló padokkal. A nyári jurtákat cölöpökre építik kúpalakra, a csúcson füstlyuk van. A mongolok jurtái hengeralaku, kúpforma tetővel biró, nemezzel fedett deszkabódék.
(ejtsd: zsurua), körülbelül 1500 km. hosszu mellékfolyója az Amazonnak; Bolivia, Peru és Brazilia összeszögelésénél ered és Fonteboa alatt torkollik; nagyobb mellékvize a Trahuaco. Környéke, ahol sok a kaucsuk-fa, lakatlan.
(ang., ejtsd: dsuri) a. m. esküdtszék.
(lat.) a. m. jog ugy tárgyi, mint alanyi értelemben. - J. abstinendi, örökség visszautasításának joga. - J. accrescendi, növedékjoga. - J. advocatiae ecclesiasticae, az állam és államfőnek joga az egyházat védeni (egyházvédjog). - J. Aelianum, a legrégibb római jogkönyv Kr. e. VI. sz.-ból, szerzője Sextus Aelius Catus. Három részből állván, Tripartitumnak is nevezték. - J. archivi, levéltárjog; levéltári okiratoknak valódiságuk vélelmén alapuló bizonyító ereje. - J. armorum, hadsereg, erődítvények tartásának joga. Korunkban csak az államot illeti. (L. Fegyverjog.) - J. canonicum, kánoni jog, vagyis a kánoni törvénytárban (Corpus juris canonici, l. o.) foglalt jogszabályoknak összesége, ellentétben az egyházi joggal, mely a későbbi egyházi, v. a vallás és egyházra vonatkozó polgári törvényeknek is foglalatja. Ennyiben tehát a kánonjog szükebb fogalom, mint az egyházjog. Tárgyára nézve azonban amaz a tágabb fogalom, mert polgári jogügyekre vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaz, holott az egyházjog csak egyházi ügyekre vonatkozik. - J. capillare, hajadonjog (l. o.). - J. cavendi, az államhatalom joga, mely szerint az egyházhatalomtól eredhető sérelmek ellen magát előleges intézkedések által biztosíthatja. - J. circa sacra, az államfőnek az egyház körüli joga (l. Felségjogok). - J. civile, polgári magánjog. - J. criminale, büntetőjog. - J. civitatis, állampolgárjog. - J. con nubii, a jog más államhoz, törzshöz v. valláshoz tartozókkal házasságra léphetni. - J. detractus, az államnak joga a külföldre menő örökség v. más vagyon után bizonyos adót követelni. - J. divinum, isteni jog. - J. dominii impetrandi, a záloghitelezőt a római jog szerint megilletett az a jog, mely szerint, ha a birói árverésnél elfogadható vevő nem akadt, követelhette, hogy a dolog a becsértékben neki odaitéltessék. Az adós két évig a dolgot visszaválthatta. - J. eminens, az állam végszükség joga, vagyis az állam joga sürgős veszély vagy szükség esetén a magánjogokat megsérteni; ezen alapszik a kisajátítás. - J. emporii, a középkorban egyes városoknak joga, amely szerint a városon átszállított árukat bizonyos ideig a városban hagyni s eladásra kiállítani kellett. - J. episcopale, a püspöki hatáskör. - J. eundi in partes, az előbbi német birodalmi jogban a katolikus és az evangelikus birodalmi rendeket illető az a jog, melynél fogva követelhették, hogy vallási s minden más oly ügyekben, amelyekben a birodalmi rendek a vallás szerint különböző pártokat képeztek, az eldöntés ne együttes szavazás eredményezte szavazattöbbséggel, hanem ugy történjék, hogy a birodalmi rendek a vallás szerint két testületre (corpus catholicorum és corpus evangelicorum) oszolnak, minden testület külön szavaz. Törvénnyé csak az válhatott, amit mindkét testület elfogadott. Alapja a két vallásfelekezetnek egyenjogusága, célja a két vallásfelekezet esetleg ellentétes érdekeinek megóvása s megakadályozása annak, hogy az egyik vallásfelekezet a másikat leszavazhassa. - J. exuviarum, az egyháznak örökösödési joga. - J. Flavianum, Kr. e. V. sz.-ból kereset- (legis actiones) és performulákat és a birósági naptárt (dies fasti et nefasti) tartalmazó római jogkönyv. Cn. Flavius, Appius Claudiusnak irnoka tette közzé, s ezáltal köztudomásra hozta azt, amit addig a patriciusok osztályérdekből titokként őriztek. - J. gentium, a római jogban azoknak a jogszabályoknak, melyek minden népnél érvényben vannak (jus qui omnes gentes utuntur); ellentéte a J. civile, mely csakis római polgárokra nyerhetett alkalmazást. - J. geranii (Kronrecht), a középkorban egyes államfők s városok által gyakorolt vámszedési jog. - J. gladii, élet és halál fölötti jog; büntető hatalom. - J. in rem, dologbeli jog ellentétben a J. ad rem dologhozi (kötelmi) jog. - J. honorarium, a régi római magistratusok ediktumai által megállapított jog, különösen a pretori jog. - J. in sacra, az egyházhoz tartozók által gyakorolható egyházhatalom. - J. intercessionum, a kegyurnak (patronusnak) az a tiszteletbeli joga (honos), hogy neve az egyházi imák között megemlíttessék. - J. intradae, l. Intradae jus. - J. jurandum, eskü. - J. listrae, a kegyur joga, hogy a templom falaira nevét felirassa s családi cimerét kifüggessze. - J. manuarium, ököljog. - J. moderationis, a tartományi rendeknek joga, jogaiknak az államhatalom vagy közegei részéről megszorítása ellen tiltakozni, a biróságnak költségmegállapítási s mérséklési joga. - J. naturale, természetjog, a római felfogás szerint az a jog «quod natura omnia animalia docuit». - J. offerendi et succedend, a későbbi záloghitelezőnek az a joga, hogy az előtte való záloghitelezőt annak akarata ellenére is kielégítheti s ezáltal jogaiba léphet. - J. optionis, választási jog. - J. Papirianum, a római királyok idejéből származó törvényeknek (lege curiatae) állítólag bizonyos Sextus v. Publius Papirius által eszközölt gyüjteménye, aki Tarquinius Superbus idejében pontifex maximus volt. A gyüjteménynek csak csekély töredéke maradt reánk, de az sem hiteles. - J. pascendi, legeltetési jog. - J. patronatus, kegyuri jog, amely egyházi (ecclesiasticum), ha valamely egyházi méltósághoz, hivatalhoz vagy testülethez van kötve, különben világi (laicum) vagy vegyes; personale vagy reale személyhez vagy valamely fekvő birtokhoz kötött; hereditarium és familiare vagy gentilitium a szerint, amint minden örökösre átmegy, v. bizonyos család tagjaira szorítkozik. - J. patronus regium, fejedelmi kegyuraság. - J. piscandi, halászati jog. - J. placeti, tetszvényjog (placetum regium), a fejedelem s jelesül a magyar király joga, amelynél fogva az országban semminemü pápai rendelet a fejedelem engedélye nélkül ki nem hirdethető. - J. praesentandi v. praesentationis, hivatalra való kijelölés joga; a legfőbb kegyuri jog. - J. primae noctis, az első éj joga (Droit de seigneur, Droit de cuissage, Droit de prélibation, Herrenrecht), a középkorban a földesuraknak állítólagos joga férjhezmenő női jobbágyaikkal szemben. Jog volt-e az vagy visszaélés, az vitás. - J. privatum, magánjog. - J. primarium precum, az első kérelem joga, a pápának s néhány világi fejedelmeknek joga bizonyos egyházi állások kivételes betöltésére. - J. primi liciti, első ajánlat joga árveréseknél. - J. processionis, diszmenettel való fogadtatás joga, a kegyurat illeti. - J. protimiscus, elővételi jog. - J. publicum, közjog. - J. quaesitum, szerzett jog. Uj törvény a szerzett jogokat rendszerint nem érintheti. Kivételesen azonban a törvényhozás szerzett jogokat is megszüntethet, kártérítés mellett, néha a nélkül. Legujabb példa hazánkban az italmérési jognak megszüntetése s állami jövedékké alakítása (1888. XXXV. és XXXVI. t.-cikk). - J. quiritium, a «quirites» római teljpolgárok joga. - J. recadentiae v. revolutionis, az a jog, amely szerint az apai ágról származott vagyon az anyai ágra száll (paterna paternis, materna maternis). - J. reformandi, az államhatalom joga megállapítani a feltételeket, melyek alatt valamely keresztény egyházfelekezet szabad vallásgyakorlásra bocsátható, valamint az a joga, hogy az egyházi reformokat önhatalmából létesítheti. - J. radicale, gyökeres jog (l. o.). - J. regale, nagyobb királyi haszonvétel. - J. retinendi, visszatartási jog. - J. romanum, római jog. - J. scriptum, irott jog. - J. sigilli, pecsét joga, a hivatalos kiadványok után járó dijilletmények. - J. singulare, kiváltságos jog, ellentéte a J. generale v. commune, közönséges jog. - J. spolii, az államhatalom joga a hagyatékok bizonyos részére. - J. supremae inspectionis, az államnak az egyházakkal szemben főfelügyeleti joga. - J. tertii, harmadik személy joga. - J. tollendi, idegen birtokba, p. a haszonbérlő, azelőtt nálunk a zálogbirtokos által tett oly beruházásokra nézve, amelyeket a tulajdonos átvenni s megváltani nem tartozik, a birtokost illető az a jog, hogy azokat, amennyiben az állag sérelme nélkül lehetséges, elviheti. - J. utrumque, mindkét (t. i. római és kánoni) jog. - J. variandi, a kegyurat illető jog, mely szerint a betöltendő egyházhivatalra egymásután több személyt jelölnek (másoló bmeutatás) s mely esetben a püspök a bemutatottak közül szabadon választ. - J. venandi, vadászati jog. - J. vocandi, felebbezés joga. - J. Wildfangiatus vagy Kolbekerlii, a német birodalomban a földesurakat a középkorban illetett az a jog, hogy törvénytelen gyermekek, agglegények, továbbá birtokán letelepedett s egy éven át előbbi földesuruk által nem reklamált személyek vagyonában ugy örökölt, mint jobbágyai után. Itt említendők a magyar jog szerint a nemesi jószágokkal összekötött u. n. kisebb királyi haszonélvezetek: J. educilli, italmérési és korcsmáltatási jog; J. macelli, húsmérési jog; J. molae, malomtartási jog; J. telonii et nauli, vám- és révjog; J. mundinarum, vásárjog.
l. Compascuum.