J.-Luckenwalde járás székh. Potsdam porosz kerületben, a Nuthe és vasut mellett, (1890) 7181 lak., posztószövéssel, festéssel, lenvásárokkal. 1644 nov. 23. itt győzött Torstenson Gallas hadain.
(Jylland), Dániának kontinentális és az egykori cimberi félszigetnek É-i része az Északi-tenger, Skager-rak, Kattegat, Kis-Belt és Slezvig között; a hozzátartozó Hirtsholmen, Laejö, Anholt, Hjelm, Tunö, Endelave, Tanö és Manö szigeteket is beleszámítva, területe 25265 km2. (1890) 942361 lak. Felülete sík föld; legszélesebb részében miocén- és kréta-képződmények alkotják. Ny-i lejtője a szelidebb és laposabb; középső részében alacsony szaggatott földhát, a Jydske Aas vonul rajta végig É-i irányban; az Eiersbavneböjben 172 m. magasságot ér el, mig a Himmelbjerg csak 173 m. Ny-on a partok előtt homokzátonyok, ezek mögött pedig lagunák (Ringkjöbingi, Stadel-fjord stb.), a K-i parton pedig fjordok vannak. A Lüm-fjord 1825 óta a tengerrel mindkét végén össze van kötve és igy J. legészakibb része most sziget. A Guden-Aa a legnagyobb folyó. Az éghajlat nedves; a föld nagyobbára termékeny (l. még Dánia).
l. Bási.
(török) a. m. százas vagyis egy száz parából (25 krajcár) álló ezüst pénzdarab. Régebben volt szary-J. vagyis arany százas, egyenlő értékben a mai arany lirával, és volt bejáz-J., fehér vagyis ezüst százas, mely két és fél piaszternek felel meg. A J.-öt különben jüzparának vagyis száz parának is nevezik.
(franc., ejtsd: zsi szüi e zsi reszt) a. m. itt vagyok és itt meg is maradok. E szavakat irta Mac Mahon tábornok Pélissierhez 1855 szept. 9., midőn ez utóbbi felszólította, hogy hagyja el a Malakov-bástyát, melyet az oroszok légbe röpíteni szándékoznak. Később 1873. ugyanezen szavakat adta a közvélemény Mac Mahon ajkára, midőn a választásokból győztesen visszatérő köztársasági párt Gambetta alatt Mac Mahont a francia köztársaság elnöki székéből kibuktatni akarta. 1879 jan. 30. csakugyan lemondani volt kénytelen állásáról.
a magyar ábécének 16-ik betüje. A görög kappából s ez a feniciai kafból származik (a legrégibb görög ábécékben a hátrább képzett k hang jegye is megvolt, a koppa, mely a sémi kofból lett s melyből a rómaiak Q betűje való). A k betü eleinte a római irásban is megvolt, de később c-vel helyettesítették, s a klasszikus korban már ritka volt a k; a román nyelvekben majdnem egészen elveszett.
hang: kemény torokhang. A legtöbb nyelvben kétféle k van: az egyiket (a gutturális k-t) ott képezzük a kemény és lágy iny határán, ahol a mély hangzókat képezzük; ezt ejtjük tehát az a, o, u-féle hangok előtt. A másikat (a palatális k-t) előbbre képezzük, s ezt ejtjük az e, i, ö, ü-féle hangok előtt. Eredeti szavainkban a k az ugor nyelvek k hangjának felel meg, p. kettő: finn kaksi, ki?: finn ke- stb.; de mélyhangu szókban az ugor k-ból h lett, p. hal: finn kala, hall: finn kuule stb. Jövevényszókban a k rendesen megmaradt.
l. Ká'ba.
az ugyanily nevü cseh kerületi kapitányság székhelye, az Eger és vasut mellett, (1890) 6889 német lak., kesztyükészítéssel; 1183. a johannitáktól alapított templommal, mezőgazdasági középiskolával; közelében barnaszénbányákkal.
l. Kál.