(a benszülött lakosok elnevezése szerint bafiote), négertörzs az afrikai Ny-i parton; etnográfiailag átmenetet képez a galuni négertől a kongovidéki négerhez. A hajdani Kongo-birodalomtól Loango birodalom az alája rendelt Kakongo és Ngojo államokkal lassankint elszakadt. Itt aztán a portugálok telepedtek le s meghonosították a kereszténységet. A K., s főkép a bafiote (Kafîote) műveltség és ügyesség tekintetében kimagaslik a négerek közt. A K.-k teszik K. parti város főlakosságát; a város termékeny vidéken, a Kongo torkolatától körülbelül 60 km.-nyire fekszik és lakosai buzgalma és kitünő kikötője révén fontos kereskedelmi hellyé lett.
(franc.), eredetileg kis szoba (l. Cabinet). Ebből fejlődött a K. átvitt értelemben való használása, t. i. az a szoba, melyben a kormány tagjai az államfőnek megteszik jelentéseiket. Majd a kormányra magára vitték át a szó értelmét ugy hogy ma általánosan kormányt, minisztériumot értenek rajta. Innen K.-kérdés az a kérdés hogy a minisztérium kormányon marad-e vagy bukik. - K.-iroda. A király irodája, a felség közvetlen elintézése alá tartozó ügyek itt nyernek elintézést. - K.-igazságszolgáltatás az uralkodónak közvetlen beavatkozása a biróságok előtt folyamatban levő ügyekbe. Alkotmányos államokban nem fordulhat elő. Minden alkotmányos államnak egyik alaptörvénye az hogy a birói hatalmat független, csak a törvénynek alárendelt biróságok gyakorolják. A birói hatalom gyakorlásáról szólt 1869. IV. t.-c. 19-21. §-ai szerint: a biró a tör vények, a törvény alapján keletkezett s kihirdetett rendeletek s a törvenyerejü szokás alapjain tartozik eljárni és itélni. A rendesen kihirdetett törvények érvényét kétségbe nem veheti, de a rendeletek törvényessége felett egyes jogesetekben a biró itél. Senkit illetékes birájától elvonni nem szabad. A törvényben meghatározott biróságokat megszüntetni vagy azokon kivül más biróságot bármi szin és cim alatt felállítani a törvényhozás utján kivül nem szabad.
Kebir (arab) a. m. nagy, geográfiai nevekben gyakran fordul elő.
ókori város Pontusban, Kisázsiában Mithridates szépen építkezett benne, hasonlókép Pompejus is, akinek idején a város nemcsak K. néven hanem Diospolis és Szebaszte néven is előfordul; utoljára Neo-Caesarea. Kr. e. 72. itt verte meg Lucullus Mithridatest 314. pedig zsinat volt K.-ban. Mostani neve Niksar.
ókori görög istenségek, akiket a hellének közkeletü hagyománya pelazg, tehát bel- földi (autochton) eredetüeknek tartott, de aki csaknem kétségkivül sémi eredetüek. Pelazg jellegüket a hagyomány bizonyára onnan vette, hogy tiszteletük a beociai pelazgoknál, tébai földön lép legelőször előtérbe. Ugy látszik másodrendü chtonikus (földbelseji) istenségek voltak akik az anyaföld termékenységét személyesítették és Demeter és Hormes személye körül csoportosultak. De mikor az említettük beociai őslakók eredeti hazájukból kivándorolván, egyes szigeteket (Lemnosz, Imbrosz, Szamotrake) betelepítettek, a K. jellege és ezzel tiszteletüknek módja is megváltozott. Uj elemek vegyülnek jelentőségükbe. Számuk is eltérő. Szamotrakéban csak ketten vannak s a hajósok védő istenei lévén, összeforrtak Castorral és Polluxszal (l. Dioskurok). A későbbi néphitben szent Ilona foglalta el helyöket (szent Ilona tüze hajók árbocain). Lemnoszban hárman voltak, Hephaistos és Kabeiro fiai; ketten közülök megölik a harmadikat, tehát a természeti erők jelképei, melyek egymással ellentétben állanak. Lassankint a hitrege elválasztotta őket Hephaistostól és mint önálló istenalakok az eleuziszi miszteriumokra emlékeztető titokzatos ünnepségek középpontját képezték. E miszteriumok főfészke Szamotrake volt, a kabirok neve bennök: Axieros Axiokersa és Axiokorsos. Szolgájok és segédjök Kamillos (Kadmilos, Kadmos) kinek szerepe folytán a kabirok tisztelete összeolvadt a tudományok s művészetek, de kivált a hasznos találmányok kultuszával. Közel állanak és gyakori összetévesztésre szolgálnak okul a koribantok, kurétek s telchinek. V. ö. Welcker, Griechische Götterlehre (III. kötet).
l. Tőkehal.
(állat, Stridulantia seu Cicadidae, l. a szines képmellékletet), a félfödeles szárnyu rovarok rendjének egyféleszarnyuak alrendjébe tartozó rovarcsalád, merőlegesen álló rövid fejjel duzzadt homlokkal; mellső szárnyaik a hátsóknál hosszabbak, hártyásak. Fákon tartózkodnak igen óvatosak, de leginkább a forróövi vidékeket kedvelik s a mérsékelt övben a szőllőtenyészési határon tul nem mennek. A déli napfénynél igen élénken cirpelnek s már a régiek előtt is ismeretesek voltak, sőt Anakreon egy ódában meg is énekelte őket. Szipókáikkal megszúrják a fák leveleit és gallyait és ezek nedveit szivják; a föl nem szivott nedv a levegőn tömörül és az u. n. manua-cukrot szolgáltatja. Lárváik a földbe bujnak s itt a növények gyökereinek nedveit szivják el. Hangadó-készüléke mindkét ivaregyénnek van ugyan, de a nőstényé csak csenevész. Ez idő szerint mintegy 500 élőfaj ismeretes; hazánkban a Ciccuda orni L. és C. plebeja Scop. fajok tenyésznek, melyek közül az első szurásával a manua-cukrot adja; a második Európában a legnagyobb faj. A mellékelt kép a következő külföldi K. képét mutatja: 1. Tettigonia quadripunctata; 2. Cercopis bivittata; 3. Heteronotus reticulatus; 4. Hypsauehenia balista; 5. Membracis elevata; 6. Membracis cruenta; 7. Hemiptyeha punctata; 8. Fulgora candelaria; 9. Cicada speciosa; 10. Diactor bilineatus.. L. még Fél fedeles szárnyuak.
Kabolapatak
(Japa), kisközség Mármaros vármegye szigeti j.-ban, (1891) 1587 oláli és német lakossal; vasuti megálló.
község, l. Gyertyánliget.
(Koborsdorf), kisközség Sopron vmegye soproni j.-ban, (1891) 1283 német lakossal (közte 367 izraelita), postahivatallal és postatakarékpénztárral. K. vára egyike az ország régibb várainak; a XIII. sz. közepén a soproni grófok birták s 1280. László király Csák Márk gróf fiainak, István bakoni grófnak és Péternek adományozta. 1287. Albert osztrák herceg K.-ot és vidékét meghódítá, de az 1291. évi egyezmény szerint ismét magyar kézre került s III. Endre 1298. Lamperg grófnak adományozta. A XIV. sz. elején K. vára a Nagymartoni család, majd a fraknói grófok kezébe került. Vilmos fraknói gróf 1445. Albert osztrák hercegnek zálogosította el, utóbb Frigyes római király tulajdonába került, kitől azonban 1466. Weispriach Zsigmond (Mátyás király adománya folytán) magához váltotta. 1486. Mátyás király a szentgyörgyi és bazini grófoknak adományozta, de családjuk kihalta után a Csoron s más családok birták. 1638. K. ismét Magyarországba kebeleztetett be s ekkor az ipolykéri Kéry-család birtokába jutott, mely család 1654. grófi méltóságra emelkedett. 1670. itt fogták el a vendégjog megsértésével a bujdosó Zrinyi Pétert és Frangepán Ferencet, kiket maga a vár ura, Kéry, adott az üldözők kezébe. A vár azután az Esterházy-család kezébe került, mely ma is birja a még ép állapotban levő várat. K. mellett két savanyuvizforrás fakad.
1. Ede, hirlapiró, szül. Nagy-Károlyban 1864 dec. 2. Középiskoláit végezvén, az egyetemen a modern filologiát hallgatta. Tanári pályára készült, de ujságiró lett. Rövid ideig az Egyetértésnél dolgozott, azóta pedig a Pesti Napló-nál van, mint az országgyülési rovat vezetője és tárcairó (álnevei: Kappa és Antoniusz). Novellákkal 1885. lépett föl először. Ekkor jelent meg Elzüllöttek c. kötete, melyet 1887. Vásár c. regénye követett. 1888. adták a népszinházban A kupéban c. kis bohózatát, 1889. a nemzeti szinházban Eva c. drámáját. Ugyanebben az esztendőben jelent meg Harakiri és kisebb vázlatok cimü novellás könyve. 1891. kiadta a Tantalusz c. 4 felv. szinművet. 1893. (Molnár Sándor álnév alatt) a nemzeti szinházban előadták Révben c. vigjátékát. Ugyanebben az esztendőben jelent meg Koldusok c. novellás kötete és Fehér éjszakák c. regénye. 1895. a nemzeti szinház elfogadta előadásra A holló c. egy felv. és Mab királynő c. 3 felv. vigjátékait, melyek 1895 őszén kerülnek szinre.
2. K. Károly, honvédezredes, szül. Csik-Kozmáson 1814 okt. 26., atyja cs. kir. tiszt volt a székely határőrezredben. Tanulmányait Csik-Somlyón kezdte meg s a kolozsvári egyetemen fejezte be, a katonai pályára 1830 nov. 11. lépett, felvétetvén magát a 14. számu székely határőrezredbe, s 1838. hadnaggyá, 1847. pedig főhadnaggyá neveztetett ki. 1848. a honvédek közé lépett s utóbb Bemhez került, kinek minden nevezetesebb csatájában résztvett. 1849 febr. neveztetett századossá, márc. 6-án őrnaggyá, aug. első napjaiban pedig alezredessé. Bem, midőn Malkovszky osztrák tábornokot 1849 máj. 16. Ó-Orsován keresztül Oláhországba üzte, a szoros védelmét K.-ra bizta, ki ezen megbizatásnak tökéletesen meg is felelt. Midőn a szabadságharc végeztével az utolsó magyar menekült is átlépte a K. által védett Orsova vidékén a határt, Mertens osztrák alezredes tulnyomó erejétől aug. 23. megtámadtatva, Orsován át török földre lépett s Viddinben rakta le a fegyvert. Sumlába belebbeztetvén, az emigráltak alparancsnokává választatott. Midőn a magyar emigránsok további tartózkodási helyéül 1850 febr. 25. Kiutahia jelöltetett ki, ő bizatott meg az emigráció polgári vezetésével. Az emigránsok felszabadítása után a tengeri utat nem birván ki, Bolgárországba, majd Belgrádba ment. 1852. visszatért hazájába s jelentkezett a nagyszebeni haditörvényszék előtt, mely őt kötél általi halálra, kegyelem utján 2 évi várfogságra itélte. 1854 ápr. 24. Josefstadtban kegyelmet nyert. Kiszabadulása után a magánéletbe vonult vissza, 1867. a 23. honvédzászlóaljnak lőn parancsnoka.