Kácsavirág

(növ.), l. Gólyahir.

Kácsér

a kacsák himjeinek a neve. L. Kacsafélék.

Kácsfalu

kisközség Baranya vármegye baranyavári járásában, (1892) 2282 német és szerb lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Kacsi

középázsiai vidék; Tibet legkietlenebb része Cáng és Vei khinai tartományok és a zajdami sósivatag között. A Kuen-lun-hegyrendszer legdélibb egyközü láncai vonulnak át rajta. Több lefolyás nélküli tó van rajta.

Kacsi-Gandava

Beludsisztán egyik tartománya, annak ÉK-i részében, Sikarpur, Szindh brit-indiai tartomány disztriktusától Ny-ra, mintegy 23,000 km2 területtel, 100,000 lak.; földje egészen sík. Ki-kiszáradó folyói vannak; ezek közt a legfontosabbak a Lari és Nari. Az előbbi az afghán felföldről jön le; a szorosban, amelyet a Halaláncban alkot, az angolok vasutat vezettek át. A Nar, a Bolan és a Mula szorosán át vezetnek az utak az Indus mellékéről Afghanisztánba; e sztrategiai fontossága miatt az angolok K.-ban több katonai állomást állítottak föl. A tartomány, bár igen forró, termékeny. Fővárosában, Gandavában (5-6000 lak.) lakik a brit protektorátus alatt álló khán.

Kacsin

Ka-khjen (birmán nyelven Kakh jang), egy hegyi nép neve Felső-Birmában, Bhamótól É-ra; a nép egyik ága az u.n. szingpho. A K.-ok rokonok a birmánok törzsével és sajátos régi kulturájuk van. V.ö. Colquhoun A. R., Quer durch Chryse (németül Wobesertől, 2 köt., Lipcse 1884). A K.-nyelv grammatikáját megirta Cushing a Journal of the Asiatic Society-ben XII. (1880).

Kacsincok

török-tatár törzs az alsó Abakan mellett, Jenisszeiszk keletszibériai kormányzóság Minusszinszk nevü kerületében. A K. csak a XVII. században vándoroltak a középső Jenisszeitől, Krasznojarszktól délfelé az Abakan mellé.

Kacsintás

hamis, leskelődő pillantás, amilyen a szemmel beszélő szerelmeseké szokott lenni.

Kacskanyak

(növ.), l. Ínfű.

Kacskaó

kacs, sündörgő, fogódzó, bajusz, néhol inda, Ormányságban bica (növ., cirrhus vagy cirrus), a növénynek átalakult és fogódzkodó része. Szálas, cérnaforma, csavargódzó, egyszerü vagy ágas része a légbeli részeknek, gyakran az iszalagnövénynek (l. o.), vele a szomszéd tárgyra vagy növényre spirális módon rátekergődzik, s magát oda erősíti, igy az egész növényt a magasságban is fentarthatja. A K. nem eredeti szerv, hanem az ágnak, levélnek vagy levélrésznek átformálódása, tehát tulajdon az a helyzete van, mint ezeknek. A K. lehet e szerint ág-K. (cirrh. rameanus) és levél-K. (c. foliaris) v. ág- és levéleredetü, aszerint, amiből számazott.


Kezdőlap

˙