(növ.), ritka magyar szó rövid o végződéssel, a Phaseolus multiflorus L. magvának népies neve Nógrád vármegyében; l. Bivalypaszuly.
Lajos, gazdasági és pedagogiai iró, szül. Mohorán (Nógrád) 1806 május 29-én, megh. 1891 dec. 9. Iskoláit Vácott, Pesten és Győrött végezte. Az 1832-iki pozsonyi országgyülésen Nógrád vármegye egyik követének oldala mellett bővítette jogi s politikai ismereteit s gróf Berchthold József távollevő mágnást képviselte. Constitutionnell cimü diétai hirlapot kezdett kiadni, mellyel azonban Kossuth Országgyülési tudósításai megjelenése után felhagyott. Szentkirályi Móriccal kezet fogva látott a kisdedóvó-intézetek s ezek terjesztésére alakult országos egyesület felállításához, s ennek titkára lett s az egyesület évkönyveit 1842-ig szerkeszté. A természettudományok s gazdászat már kora ifjuságában erősen vonzották; családi viszonyai pedig a jogászi pályára utalták, tehát ügyvéd és ugyan a kir. ügyészségnél ügyész-segéd lett s e közben főnökét, ki a bányaművelésben tapasztalt visszaélések megvizsgálása végett kir. kincstári biztosi minőségben Selmecre s Körmöcre küldetett, ő is oda kisérte. A kedvező alkalmat a bányaművelés, ércmosás, kohászat s pénzverés kezelésének alapos tanulmányozására, s a bányászat történetének megismerésére fordítá. Ily tárgyu munkája az Alsó magyarországi ércművelésről cím alatt a Tud. Gyüjtemény 1831-1832-iki évfolyamában jelent meg. Körmöcön a városi levéltárban is kutatva, ott találta Zweig selmeci bányamester 1703-1707-ig tarjedő, s a Rákóczi-forradalomra nézve fontos adatokat tartalmazó naplóját, melyet ő feldolgozva, a Tudománytár 1835. Évi VI. kötetében adott ki. A keletkezőben levő Országos Magyar Gazdasági Egyesület titkárává választotta. A Gazdasági Tudósítások címü egyesületi lapot 1837 óta ő szerkesztette, valamint a Mezei Naptárt is. 1843 máj. 21. a fővárosban főjegyzőnek választották. Ez állásában a magyar nyelv jogos fölényének elismertetésére törekedett. Több magyar érzelmü előkelő polgár, többek közt Szilágyi István, Tóth Gáspár derék iparosok közreműködésével megteremtette a magyar lovas és gyalog polgári őrséget; ennek részére a magyar vezényszavakat K. harmadmagával gyüjté és szerkeszté össze. 1848. országgyülési képviselővé választatott s ott volt Debrecenben, s majd Buda bevétele után ismét Pesten, hol önkéntelenül miniszteri osztálytanácsos lett; elment Szegedre is, s a világosi fegyverletétel után bujdosó lett, mig végre megkegyelmeztetett, s lett mezei gazda s gyermekei oktatója. Az 1861-iki országgyülésre ismét országgyülési képviselővé választatott a ferencvárosi kerület részéről. Az akkori rövid alkotmányos időszak beállítása s az országgyülés feloszlatása után az újjá alakított kertészeti egylet titkára lett, s mig e minőségében a Kertészeti füzeteket szerkeszté, a kisdedóvó-egyletnél a nagy érdemü gróf Brunszvik Terézia emlékére rendezett jubileumon magvas ünnepi beszéddel lépett fel, mely 1865. külön nyomtatásban is megjelent. 1865. a nógrádvármegyei törvényszéknél birói hivatalt vállalt. Irodalmi tevékenysége főleg a gazdasági s kisdedóvó-intézetek körében érvényesült. Egyik nagyobb munkája: Közlemények a kisdedóvás s nevelés köréből (Buda 1843). A magyar akadémia 1837-ben levelező tagjává választotta. Akadémiai székfoglaló értekezése a Kisdedóvásról szólott. Az akadémiában Nagy Iván rendes tag tartott felette 1892 ápr. 25. Kegyeletes emlékbeszédet. Kéziratban maradt önéletirása 1888-ból s Testőr cimü novellája 1841-ből. A jogtudományi műszótárhoz s a bányászati műszavak összegyüjtéséhez s magyarosításához is nagy adalékkal járult, s a bányászati törvényjavaslat szerkesztésében is jelentékeny részt vett. Arcképe az Országtükre 1862. Évi folyama 16. számában jelent meg Marastonitól.
(Cirripedia), a héjasok (Crustacea) osztályának egyik rendje, melynek fajai kivétel nélkül tengeriek. Külsőleg inkább a kagylókra emlékeztetnek és korábban tényleg a lágytestüek közé sorolták, de a felődéstani vizsgálatok azt igazolták be, hogy a héjasok egyik külön rendjének tekintendők. Testüket kagylószerü meszes héj födi, kifejlett állapotukban mindig helyhez kötöttek s csupán lárva-korukban élnek szabadon. Testtájaik egymással észrevehetelneül egybeforrtak. Végtagjaik közül a csápok és a szájszervek csenevészek, torlábaik sajátságosan kacsokká módosultak és a viznek örvényezésére szolgálnak. Agydúcuk és két csenevész szemük van. Legjellemzőbb szerveik a cementmirigyek, amelyeknek váladéka a megtapadást eszközli. Szivük és vérednyeik nincsenek, ugyszintén kopoltyuik sincsenek. Majdnem valamennyien himnősek, de egyeseknél ugynevezett törpe himeket is ismernek. A peték termékenyítése és az embrio fejlődése a héjon belül történik; a peteburkot három végtagpárral biró nauplius-lárvák hagyják el, melyek egy ideig szabadon úsznak, majd szájvégükkel helyhez tapadnak, még pedig vagy alámerült tárgyakra, vagy nagy rákokra, vagy cetfélékre. A Rhizocephalidák vagy gyökérfejüek csoportjába tartozók valamennyien nagyobb rákokon élősködnek s nevüket onnan nyerték, hogy a kis nauplius-lárvából, mely a tizlábu rákok potrohjára ült le, egy tömlő fejlődik ki, amely nyujtványokat bocsát s ezekkel behálózza a gazdának bélcsatornáját. Igen közönségesek a Lepadidaie család fajai is, amelyeket régen kacsaszülőknek tartottak. A Balanidae család fajai a cetek bőrében telepednek meg.
l. Iszalagnövények.
(növ.), l. Kocsolás.
fürdő, l. Kács.
Simon, II. András idejében a nógrád-vármegyei Fülek és Szécsény s több kolozsi és tordai jószág ura. Péter ispánnal és Simonnal, Bánk nádor vejével, 1213 szept. 28. A pilisi erdők közélében tábor alatt időző Gertrud királynőre tört s őt és számos idegen hivét levágni segített. Nincs adat arról, hogy ezért - Péter ispán módjára - bűnhődött volna. Utóbb mint bánt említik, kinek leánya Egizia, a veszprémi apácákkal együtt, 1241. A tatárok elől Nonába menekült. Fia volt Folkus, l. Folkus (3).
v. csipdelkés (növ.), az olyan szárnyas hasábu levél (folium runcinatum), melynek nagy és lefelé néző fürészfogai vannak, p. a gyermekláncfűnek.
1. Géza, magyar és német író, szül. Aradon 1856. Tiz évig volt hivatásos hirlapiró, a Harmonia c. zenei és képzőművészeti lap alapítója és első szerkesztője, zenei kritikus, egy német, majd egy magyar politikai napilap szerkesztője, 1887 óta budapesti ref. főgimn. tanár. Kiváló sikereket vívott ki a katonai elbeszélő irodalom terén Egy évig mondurban, A nagy manőver és A fekete-sárga zászló alatt c. műveivel, melyekben az osztrák-magyar katonai életnek ugy derült és humoros oldalait, mint tragikus vonásait élethen festi. Irt Alice c. verses regényt (1884). Mint műfordító angolból, franciából és németből fordított magyarra, p. Byron Kalózát, mely az Olcsó könyvtárban jelent meg; ugyszintén magyarból és angolból németre számos műfordítást végzett, melyek közt legkiválóbb Petőfi forradalmi költeményeinek németre fordítása. Ősköltészetünk és az összehasonlító irodalomtörténet c. tudományos értekezésében, a Kr. e. II. sz.-ig vitt nyomozások alapján, a legrégibbnek tartott magyar versformának latin eredetét mutatta ki. Mint katonai szakiró, számos szakbeli könyvön kívűl, egy előkelő tiszttársával együtt névtelenül adta ki: Die Wehrkraft Österreich-Ungarns in der zwölften Stunde c. röpiratát.
2. K. Nándor, jogtudományi és közgazdasági iró, szül. Mernyiken (Zemplén) 1822 október 16. A gimnáziumot, bölcsészetet, jogtant és hittant az eperjesi ág. kollégiumban végezte s az eperjesi kerületi táblánál volt jurátus. Később Bécsben mint bölcsészeti magántanár másfél évet töltött, honnan 1847. a nagyenyedi ref. főiskolához német nyelvtanárnak hivták meg. 1848. az első magyar felelős vallás- és közoktatási minisztériumban mint fogalmazót alkalmazták, honnan a hadügyminisztériumhoz, majd hadnagyi rangban a honvédséghez lépett át. A hadjáratot Világosig szolgálta s azután Erdélybe visszatért. 1852-ben segédbiró, 1855. az aradi törvényszéknél titkár, 1858. pedig megyetörvényszéki biró lett. A nehéz időkben is hazafias működése elismeréseül 1861. Marosszék képviseleti testületének tagjául választatott. Ugyancsak 1861. Ultimatum címmel politikai röpiratot adott ki a kiegyezésről Ausztriával. 1865-ben megjelent Aradon A gyümölcsfatenyésztés rendszere c. munkája. 1867. sajtóügyi vizsgálóbirónak nevezték ki Debrecenbe. Ott adta ki Gyümölcsfanyesés c. munkáját, 1868. pedig névtelenül A magyar népalkotmány vázlata c. füzetet. A pesti kir. táblához sajtóügyi vizsgálóbirónak helyeztetvén át, a kir. Törvényszékek szervezése alkalmával a budai kir. törvényszékhez nevezték ki biróvá. 1873. közrebocsátotta Társadalmi észjog c. munkájának első füzetét, melyben az ember jogait egyéniekre, világpolgáriakra és állampolgáriakra osztja. Később nyugdíjba lépvén, az állami pénzjogot tette tanulmánya tárgyává; 1885. Német nyelven jelent meg Tantus-valuta c. röpirata és 1889. Bécsben Zur Regelung des Geld-, Münz-, Bank- u. Zahlungswesens c. füzete. 1890. Tisza István Valutánk rendezéséről c. füzetére felelt Tisza - az aranyos - elkésett actiója c. röpirattal. Legújabb röpirata: A világvaluta (Budapest 1895, németül Berlinben.) Számos cikket irt a hirlapokba és szakközlönyökbe is.
3. K. Ödön, genrefestő, született Marosvásárhelyt 1852 január 8. Iskoláit Kolozsvárt, Aradon és Budapesten végezte. Először Barabás vezetése alatt tanult rajzolni és aquarelleket készíteni, azután pedig (1869) a müncheni akadémiára ment s ott is maradt 1870 juliusig, a porosz-francia háboru kitöréseig. 1871. néhány hónapig a bécsi képzőművészeti akadémia növendéke volt, de katonai kötelezettsége s egy hosszabb betegség megszakították pályáját s csak 1873 tavaszán utazhatott ismét Münchenbe, hol 1874 aug. maradt. Az 1875-ik évet Párisban töltöte, mint az Écolde des Beaux-Arts növendéke. 1876. Zentán, aztán Cegléden, végül Szegeden tanított. Humoros tárgyu életképei közül az Egy kérdés, Hazafelé, Vita longa, ars brevis, Gazd'uram nótája, No, nézd az öreget, Serenade, Cigányok a kereszt alatt, s az Üres üveg a legismeretesebbek. Ezek nagy része másolatokban is elterjedt. Vallásos tárgyu művei közül kiválnak: Krisztus sírba tétele és Veronika kendője (Krisztus-fej). Kacziány főleg mint humorors témák földolgozója ismeretes; de vannak komoly tárgyu életképei is s ezek közül a hangulat ereje által válik ki a Requiem aeternum cimü, mely koporsóban fekvő szegény szobrászt ábrázol, a legnagyobb nyomorra mutató környezetben. Mint illusztrátor és iró is tevékeny munkása az időszaki sajtónak.
Viktor, a jászóvári prémontrei rend prépost-prelátusa, szül. 1817. okt. 20., megh. 1893 február 5. 1833 november 20. lépett be a rendbe. Teologiai tunulmányait Budapesten végezte (1834-1839); 1840. Sennyei Károly báró két fiának nevelője volt; 1841 szept. 21. pappá szentelték. Tanár volt Lőcsén, Kassán, Nagyváradon, Rozsnyón, utóbbi helyen és Kassán igazgató. 1867 okt. 20. prépost-prelátussá neveztetett ki. Aranymiséjét 1891 szept. 21. Tartotta. Irodalmi munkássága: Mennyiségtan elemei kőnyomatban akadémikusok részére (Kassa 1847). Kisebb kiadványai: Elmélkedés a mennyiségtan elemei főlött (Nagyváradi főgimnázium 1853-54 és 1854-1855. évkönyve); Az új pénzről (Rozsnyó 1858).