l. Fürdő.
Elek, iró, szül. Kecskeméten 1852 máj. 2. Jogi tanulmányai elvégeztével 1875-78-ig Kecskeméten ügyvédkedett, 1878-84. Kecskemét II. kerületének orsz. képviselője volt, 1884. az osztrák-magyar államvasút-társaság szolgálatába állott; 1891 óta pedig a magyar kir. államvasutaknál mint titkár működik. Irodalmi munkásságát 1875. kezdte meg. Eleinte vidéki lapokba irogatott szépirodalmi és politikai cikkeket s egy ideig a Kecskemét c. lapnak szerkesztője is volt. Tulajdonképeni hirlapirói munkásságát azonban 1884. kezdte meg Budapesten. Különösen az alföldi nép életéből merített tárcákat, novellákat és regényeket irt, melyek tősgyökeres magyarosságuknál fogva is kiválók. Majd az összes fővárosi politikai és szépirodalmi lapok sűrün hoztak tőle cikkeket; jelenleg főleg a publicisztikai téren működik. Önálló munkái: A vasutak keletkezése és fejlődése (Kárpáti Jánossal együtt, 1891, 2 köt.); Magyar történeti album, mely Magyarország történetét adja a nép számára (3 köt., melyekből eddig 2 jelent meg).
mohammedán szekta, l. Noszairiták.
Ogataj nagykhánnak fia, Dsingisz khánnak unokája, Bürivel, Dsagatájnak fiával, 1241 márc. 31. Batu khán rendeletére Oroszország és Kunország közt, a Borgói-szoroson át tört Erdélyre. A radnai német ezüstbányászok eleintén visszanyomták, de mikor a győzelem hitében mulatozni kezdtek, K. védtelen városukra tört. A németek megadták magukat s K. nem engedte bántani; de ispánjuk, Ariscald vezetése alatt hatszázat kiválogatván közülök, kalauzok gyanánt használta őket. (Az 1859. megujított radnai templom felirata azonban rombolásról szól, ekkép: «La annulu 1859. Sau renovatu si mai longitu pe ruinete templei derimate prein mongoli la 1242.» A románkori templomból még tekintélyes romok látszanak.) Ápr. 2. Besztercén 6000 embert s utóbb Kolozsvárt is «számtalan sokaságu magyart» vágatott le. Április közepén már Várad alatt állott, melynek városát azonnal elfoglalta, várát pedig hét hajítógéppel több napig ostromolta s be is vett; ott mindenkit lekaszaboltatván, a várost teljesen földúlta és kifosztotta. Azután délre fordulván, elfoglalta a nadabi szigetet s Tamásdát (Tamáshidát) s mindenkit kard élére hányatván, Arad és Csanád felé vonult, hol a Barcaság és Szeben felől jövő Büdsik úr hadaival egyesült. Bereget és Egrest már együtt foglalták el. K., ki idáig csak dúlt, pusztított, de nagyobb csatát nem nyert, 1242. elején parancsot kapott a Dunántul elpusztítására s IV. Béla üldözésére, elfogására. Több napig való csatározás után Pál országbiró csekély hadaival szemben 1242 febr. elején kierőszakolta a Duna jegén való átkelést, fölégette Ó-Budát s hosszasabb kemény ostrom után elfoglalta az ország legkiválóbb városát, Esztergomot is; csupán a várat nem, melyet a spanyol Simon ispán hősiesen megvédett. Székesfehérvárnak is csak külvárosait hamvaszthatá el, s Nagy-Kemlek várát sem vehette be. Irtózatosan pusztítva, üldözte mindenütt IV. Bélát; de ha - kivált a Monoszlai- és Zrinyi-hegységen át - úttalan utakon, bámulatos gyorsasággal haladt is előre, már a Gozd-hegység előtt értesült, hogy a «kelár» vagyis király a szigetekre menekült s igy biztonságban van. Leöletvén az idáig magával cipelt foglyokat, Horvátországon át Klisszára rontott, de megtudván, hogy a király Trauban van, ezt fogta ostrom alá. E közben azonban értesült, hogy 1241 dec. 11. meghalt Ogataj nagykhán, mire K. is visszavonult. Bosznián, a szerb Zagorján s Primorjén keresztül a tengerpart mentén délre haladt, Cattarót fölégette, majd keletnek tartva, Bolgárországba, Szófiába nyomult s e tájon egyesült Batu khánnal, hol foglyai nagyobb részét lemészároltatta, több száz magyart azonban magával vitt rabságba.
a kadmium (l. o.) nem használt rossz magyar neve.
(Cuddapah), az ugyanily nevü disztriktus fővárosa Madras (ettől 260 km.-nyire) brit-indiai kormányzóságban a Bogawanka és vasút mellett, (1891) 17, 379 lak., közelében állandó katonati táborral. Egykor mohammedánus fejedelmeinek palotája még fennáll.
a Torda-nemzetségből, a hunn krónika (Thuróczy, l. 10 és Kézai, 17) szerint a vándorútra indult hunnok kormányzója volt, ki hadi, polgári és büntető ügyekben egyaránt itélt; igazságtalan itéletét azonban a nemzet megsemmisíthette, s őt magát is letehette. Ipolyi (Magyar Mythologia 483) a K.-t a nemzet főpapjai közé számítja s igy azt nem nemzetség-, hanem hivatalnévnek tartja. K. a Beler fia s Otmár apja volt. Nemzetségéből való lehetett az 1146. Említett Cadarius comes curialis is. Ezt a nevet talán röviden Kadarnak ejtették; Kuun (Relationum, l. 144) utal a Kadarkaluz-nem mellett egyúttal a Kadar és Kadarkút helynevekre. Kétségkivül összefügg e névvel a Kador nemzetségnév is; e nemzetségből György fia, Márton 1212. Kaposnak ura volt.
István, hires vitéz, 1660. kétszázadmagával a tatárok ellen küzdve esett el. A b.-újfalusi határban eleste helyét ma is Kádár-temetőnek hijják. A róla szóló históriás éneket (Fölemelé Kádár szemei az égre...) a nép ma is kedveli; a sok változatokban, melyben ránk maradt, összeállította Thaly a Vitézi Énekekben; egy más változata 1678-ból v.ö. Márki, A költészet története Biharban (Szabadság 1879).
pintér, bodnár, l. Kádárság.
az ácsbárdhoz és tőkebaltához hasonló hasító szerszám, mellyel a kádár a dongák szupolykáját a tőkén kinagyolja.