ér a Hortobágyon.
az a faanyag, melyből a kádár különböző gyártmányát készíti. Ugyszólván kivétel nélkül hasított áru, csak az igen nagy hordókhoz vesznek újabban fürészelt fát, és a száraz áruk csomagolásához szükséges hordókra. Hasított fára azért van itt szükség, mert egyrészt a dongákat rendesen meghajtják, másrészt szállításnál nagy lökéseknek vannak kitéve és a folyadék is nagy nyomást gyakorol a hordó oldalaira. A hasított fa teljes hosszuságu szálai jobban állanak ellen, szilárdabbak, mint a többnyire hosszuságukban elmetszett, fürészelt dongák. Tölgy, bükk, kivételesen szelid gesztenye és a különböző fenyőfélék adnak kádárfát.
(rákláb, kaffancs, csipér), a kádár tartó-szerszáma, mellyel a sorjazott dongákat ideiglenesen, a munkaabroncs fölhúzásáig összefoglalja. Hasonlít alakra a ruhaszárítók csiptetőihez.
l. Iszlám.
A legelterjedtebb s legkitünőbb magyar kékszőllőfajta, amelynek leve főalkatrészét képezi a leghiresebb magyar vörös boroknak, minők az egri, szegszárdi, budai, ménesi, visontai, villányi. Levelei nagyok, alul szőrösek; fürtje nagy, gúlaalaku, rövidnyelü; bogyói középnagyok, gömbölyüek, vékonyhéjuak, levesek. Késői érésü, azért nem jó fekvésben silány bort ad, míg jó fekvésben nemcsak sok, hanem kitünő bort, néha aszut (p. Ménesen) szolgáltat. Hazánk legtöbb helyén rövid metszésben műveltetik. A K.-nak sok változata ismeretes hazánkban, igy a him K., a nőstény K. (laza fürtü), a rugós K., a bolond K. (Szegszárd), a lúdtalpu K. (Eger), a török K. (Visonta). Az Alföldön a K.-t fekete dinkának, Biharban fekete jeneinek, a Tótságban skadarkának, Szerbiában (Negotin mellett) cedierskának nevezik. A K. állítólag Skutariból került hazánkba s tőlünk terjedt el Szerbiába, hol a hires negotini vörös bort szintén e fajta szolgáltatja. Ismeretes egy fehér K. szőllőfajta is.
vagy őrfa, az a magas szálfa, mely dunai fahajóink elején árboc-módra egyenest áll s lóvontatásnál a vontató kötelet magasan tartja.
nemzetségéből András fiának, Andronikos mesternek IV. Béla 1248 okt. 26-án új adományul adta a szegvári (csongrádvármegyei) várhoz tartozó Pokoj és Pruzlom helységeket. A nemzetséget máshol nem említik.
kisközség Somogy vármegye kaposvári j.-ban (1891) 1796 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral; van gőzmalma.
(l. a mellékelt képet), az az ipar, mely folyadék és bizonyos száraz áruk tartására szolgáló edények készítésével foglalkozik. Ilyen edények: a hordó, kád vagy bödön, csöbör, vödör, puttony, dézsa, kupa, dobonka, töltike, káforka, csoboly stb.
KÁDÁR-GÉPEK.
[ÁBRA] 2. ábra. Dongagyaluló gép
[ÁBRA] 3. ábra. Dongaillesztő gép
[ÁBRA] 4. ábra. Abroncshúzó gép
[ÁBRA] 5. ábra. Csinvágó gép
[ÁBRA] 6. ábra. Fenékvágó és párkányoló gép
[ÁBRA] 7. ábra. Fenékillesztő gép
Kádár v. bodnár az az iparos, aki a nevezett edényeket kemény fából, pintér aki puha fából készíti. A kádár szerszámai tartók, előrajzoló s mérő és forgácsolók. A tartó szerszámokhoz tartozik a vonó-, szivó- v. faragószék, a törzsök v. bakló, a szinlőbálvány v. faragóoszlop, az ágas, a tőke, a rákláb, sikattyu és higlófa. Előrajzolási és mérőszerszámok: az irdaló a donga vastagságának és szélességének megjelölésésre, a körző (2 és 4 águ és rudaskörző) és a különböző alakszerek. Forgácsoló szerszámok: a kádárbárd a hasogató- és kádárkés, a szalu v. kapacs, a horholó-, az egynes és görbe szivó- v. vonókés; gyaluk: a hántó- v. nagyológyalu, az eresztőpad v. gyalu, a horgas v. homorító, a bütü-, a takarító-, az aj-, a szin- v. mester-gyalu, az ikergyalu, a csinmetsző-, a fenék- és himzőgyalu, végre idejárul még a vájkórovó. Fürészelésre használják a nyakalófürészt és az ajtók kivágására az ajtó- vagy kanyarító-fürészt. Fúró: a köldök-, kanalas-, száda- és csaplyukfúró. A fenék behúzására való a fenékhúzó-vas (állogató), a hordó megcsigázására a hordóheveder v. csiga. A dongák sarjazására a sarjazók (abroncsok), az abroncsok ráhajtására a döngölő- és kisérő-kalapácsot használják. Az abroncsok összeszögecselésére (megaklálására) az akláló serpenyőt (üllőn) és a fejező kalapácsot alkalmazzák. A K. munkája különbözik az edény alakja szerint, nevezetesen más ez kádaknál és hordóknál; a hordóknál is megint különgözik ez a vápátlan, vápás és nagy ászokhordók szerint. A vápátlan (azaz síkfenekü) hordók munkafolyama a következő: 1. a dongákat megtőkélik, azaz kialakítják; 2. sorjazzák, kilángolják és megcsigázzák, 3. bütüzik és belevágják a csinrovást; 4. elkészítik a feneket és beillesztik; 5. a hordót megtakarítják; 6. abroncsolják és 7. megszinelik, azaz külsejét lesimítják.
[ÁBRA] 1. ábra. Bütüző fürész
A hordókat azonban nemcsak kézzel, hanem géppel is készítik. Számos azon géprendszer, melyeket a hordók gyártására eddig már föltaláltak, de még csak legújabban sikerült az amerikai Fay & Cie, ezek nyomán a Schmalz és Anthon és fiai cégeknek tényleg a gyakorlatban bevált gépeket készíteni. Az újabb hordógyártó gépek a munkafolyammal együtt a következők: A dongákat a bütüző-fürészen (l. 1. ábra) kellő hosszuságra levégelik, a dongagyaluló-gépen (2. ábra) azt két szélesebb lapján meggyalulják a fejek meghagyása mellett; a dongaillesztő-gépen meggyalulják a donga oldallapjait, azaz megeresztik és megadják neki a kellő szupolykót (3. ábra); ezek után sorjazzák a dongákat, gőzölik és megcsigázzák, miközben még ki is lángolják. Megcsigázás és az abroncsok fölhúzása után az abroncshúzó-gépen (4. ábra) erősen meghúzzák még az abroncsokat, bütüző-gépen a dongák bütüit szinbe hozzák és végre a csinvágó gépen (5. ábra) kétoldalt belevágják a csint. A feneket is külön gépeken készítik. A fenékfát a fenékillesztő-gyalun egyik lapján és két éllapján meggyalulják, aztán összeköldökölik, nagy vastagságu gyalugépen azonos vastagságra gyalulják és a fenékvágó- és párkányoló-gépen (6. ábra) körülvágják és párkányolják a csin méreteinek megfelelően. A feneket azután a fenékillesztő géppel (7. ábra) beeresztik, megszinelik a hordót, belefúrják a szádát és csaplyukat, meghúzzák megint az abroncsokat és készen kiviszik a műhelyből. Az abroncsok készítésére külön vasolló-, lyukasztó- és szögecselő-gép van. A gépkészleteket a napi gyártmány mennyisége szerint állítják össze, p. 100, 200, 300, 600 drb sörös hordó készítésére. E gépek egyetlen hiánya, hogy egymástól nagyon különböző nagyságu hordókat ugyanazzal a géppel nem lehet készíteni. Gőzölt és hámozott fából is próbálnak újabban hordókat készíteni, de e hordók kevésbé alkalmasak folyadékokra. Szépen berendezett hordógyárunk van Budapesten már kettő: Cservenka és Grossmann és a Hermann-féle, melyek közül az első sörös- és boroshordókra, utóbbi sörös hordókra van berendezve. Az első nagyban dolgozik kivitelre is, V.ö. Frecskay J., A kádárság (Budapest 1884).
a müncheni kádárok évenkint egyszer megtartani szokott ünnepi körmenete, melyet az 1817. évi döghalál emlékezetére tartanak.