l. Fürdő.
készüléket alkalmaznak szesz- és sörgyárakban az erjedő folyadékok hőmérsékének állandó megtartására és alábbszállítására. L. Hűtőkészülékek.
(arab, a törökök kázi-nak ejtik), a mohammedán népeknél a vallástörvény (l. Fikh, Seri'at) szerint itélő biró. A török birodalomban a K.-hivatal rendes szervezettel bir és a Sejkh ul iszlám főhatósága alá van rendelve. A K.-k elnökei a mehkeme (törvényszék)-eknek. A törökországi K.-hivatalok között a legfőbb ranguak a Rumili (európai Törökország) és Anatoli (ázsiai Törökország) K. Aszker-jei (azaz szószerint hadbírái). Egy-egy K. kerületét Kazá-nak nevezik.
közel 10,000 km2 területü sziget Alaszka D-i partja mellett, amelytől a Selekov-szoros választja el. Magas, meredek partjainál a hajók biztos kikötőhelyeket találnak; felületét nagyobbára erdők takarják. Lakóinak száma mintegy 3000, akik közt legtöbb az eszkimó. A Csiniackoj-öböl végében van a főhelye, Szt. Pál igen jó kikötővel. Ez az alaszkai prémáruk legjelentékenyebb piaca. 1741. Béring fedezte föl. Most az É.-amerikai Egyesült-Államoké. K.-szigetcsoportnak nevezik az Alaszka Dk-i partján a Beszplodnije szigettől a Jevdokievszkijeig terjedő szigetcsoportot is, amely 13 nagyobb szigetből áll.
l. Kádi.
a régi Kalcedon, város Konstantinápollyal szemben, ahol a Márvány-tenger a Boszporussá szorul össze, 30,000 tulnyomóan keresztény lak., tengeri fürdővel, számos szép nyaralóval és egy görög liceummal; ez ama régi bazilika helyén áll, ahol 451. és 507. egyházi zsinatot tartottak.
(arab) a.m. régi, ó; geográfiai nevekben gyakran fordul elő; a törökban a. m. Eszki (l. o.)
(tör.) a.m. nő, asszony; az úrnő szóra a hanym használatos, míg K.-nak azt a nőt nevezik, akit az előbbi szóval nem akarnak megcímezni. A szultáni udvarban a szolgálatban álló nők felügyelője bas-K. v. főasszony.
(oleum cadinum). A füstös fenyő (Juniperus oxycedrus) fájának száraz lepárlása útján készült fakátrány. Sötét barnafekete, olajsrüségü, átható jellegzetes szagu folyadék. Külsőleg bőrbántalmaknál gyógyszerül használják.
Vince, az első nevezetes lengyel történetiró, szül. Karnovban, Stobnichához közel, a XII. sz. első felében, megh. Jedrzejovban 1223. Teologiát és jogot tanult s 1208. krakói püspök lett. 1764. XIII. Kelemen pápa szentté avatta. Lengyelország krónikája c. műve 1203-ig terjed; Dlugoszig ez a krónika szolgált alapul valamennyi későbbi krónikának. Kiadták: Herburt Félix (Dobromil 1617), Kovnacki (Varsó 1824), Bielovszki (Lvov 1872). V.ö. Osszolinszki, K. Vince (Varsó 1822., meg van németül is); Zeissberg, W. K., Bischof von Krakau und seine Chronik Polens (Bécs 1869).