(állat), l. Alligator.
a török papirpénznek v. bankjegynek a neve.
Hajón kisebb kötelek foglalására használt eszköz. Kétágu szarvalaku vas, melynek közepén oly kiálló része, pecke vagy csapja van, melynél fogva a gerendázatba erősíthető; szarvalaku részére a kötelet 8 alakjában csavarják.
v. körmös golyóbis, igy nevezték nálunk a XVI. és XVII. sz.-ban azokat a gránátokat (üreges ágyugolyókat), melyeknek külső felületökből kampók álltak ki, hogy a gránát a talált tárgyon megakadjon és azt szétrobbanásakor a belsejében levő gyujtószerrel elárassza; főleg városok és hajók lövöldözésére használták.
János, régi magyar énekgyüjtő, ferencrendi tartományi rendfő, szül. Nagy-Kájonban 1629., megh. Szárhegyen, Gyergyóban, 1687 ápr 20. Korán, 1647. lépett a szent Ferenc-rendbe, ahol kitünő orgonistává és orgonakészítővé képezte magát s az egyházi énekben, különösen a Gergely-féle zenében kiváló jártasságra tett szert. A tatároktól elpusztított csiksomlyói iskolát 1661. felépítette s mint mikeházai kolostorfő 1666. az ottani fából épített kolostor helyett kőépületet emelt. 1669. Szárhegyre, 1675. pedig Csiksomlyóra került, s mint tartományi rendfő ott könyvsajtót állított fel, melyben a maga szerkesztette Cantionale Hungarico-Latinumot 1676. kinyomtatta. Ez volt az erdélyi katolikusok legnevezetesebb énekgyüjteménye; másodszor Balás Ágoston adta ki 1719. K. egy kalendáriumot is adott ki 1678., ennek egy ép példányát az ottani kolostor könyvtárában őrzik. Arcképét, melyet 205 év mulva megtaláltak, a csiksomlyói kolostor 1878. újra festette és refektóriumában elhelyezte.
kajszi, sárga vagy nyári barack (növ., Armeniaca Tourn.), a mandolafélék fája vagy cserjéje, majd a szilvafa (Prunus L.) algénusza. Levele hasítatlan, széles, fürészelt; virága lombfakadás előtt nyilik, fehér v. pirosas, gyümölcse csonthéjas, bársonyszőrös, az összeforradás helyén barázda vonul végig, csonthéja sima, élezett. Az A vulgaris Lam. (Prunus Armeniaca L.) kopasz, 3-4 m. magas fa, levele tojásdad v. szivalaku, kétszer fürészelt, levélnyele mirigyes, gyümölcse kurtanyelü, gömbölyü, narancsszinü, a napsütött oldalán piros. Húsa sárgás, leves, tulérve gyakran lisztes s ekkor ízetlen, azért a gyümölcsét nem kell sokáig a fán hagyni, sőt jobb izü ha keményen leszedve néhány napig pihen. Csonthéjában édes v. keserü magja van. A K. hazája hihetőleg Közép-Ázsia és Khina. Vad állapotában sehol sem ismeretes. Rómába Nagy Sándor idejében Örményországból hozták, Plinius Armeniaca mala-nak (örmény alma) nevezte; ebből támadt a K. hamis latin neve. Meleg klimát szeret, azért Sziriában jobb mint Európában, sőt ott az őszi baracknál is jobb. Ellenben zordonabb éghajlatot inkább eltűr, mint az őszi barack, s még Németország É-i részén is meglehetős jól kitelel. Mintegy 20 fajtája van, s majd fa alakján, majd lécezeten (Spalier) termesztetik, de a fán termő gyümölcse jobbízü. Nagyon célszerü erős növésü, molyhos levelü szilvafára oltani, p. a Julianus-szilvafára v. a mirabellára. Különben jó televényes, erős és mélyen felásott kerti földet kiván, amelynek feneke a vizet is jól átbocsátja. Hidegebb vidéken csak léckorláton ápolják, de ez is elég bajjal jár és gyakran nehezen orvosolható mézgafolyásban szenved. Fajtái: 1. A mandolakajszi Franciaország D-i részén, inkább elvadulva nő, a húsa kevés becsü, de a magva édes, épp ugy használják mint a mandolát, sőt olajat is sajtolnak belőle. Ide tartozik a korai hollandi kajszi is. 2. Az apró kajszi,, korai aprógyümölcsü; levele meg a virága is apróbb. 3. Az olasz kajszi gyümölcse sima és fénylő. 4. A lila (fekete v. alexandriai) kajszi Prunus dasycarpa Ehrh.) húsa borízü, kivül piros, belül sárga, de nem igen ehető. Inkább díszcserje. A kajszin-barackot leginkább a déli tartományokban termesztik, az Egyesült-Államokban nagy bőségéből szeszt főznek, megszárítva és megsajtolva pedig a hajósok étele. Olaszországban is aszlják, Franciaországban, hazánkban meg a dunai fejedelemségekben befőzik v. kandirozzák. Tartalma egyre-másra: 81,22 viz, 4,69 cukor, 1,16szabad sav, 0,49 magfehérje, 6,35 petkin, 5,27 farost, mag és héj, 0,82 ásványanyag. Magvából olajat is sajtolnak (huile de marmotte; 0,919 fajsúly), Franciaország D-i részén a mandolaolajat hamisítják vele; a keserü kajszi magvából szeszitalt főznek. Fáját is feldolgozzák, szenesített csonthéjából pedig fekete tuss lesz. A kajszi magván keresztül lefejtett szesz neve ratafia. A keserü magvából Franciaországban likört égetnek (eau de noyaux). A kajszi termesztése hazánkban is nevezetes. Kecskemét városa maga évenkint 50-60,000 frtot árul barackjából, N.-Kőrös, Dunaföldvár stb. szintén jövedelmező kereskedést űz vele; l. Ananasz-kajszin.
Betegségei:
A) Kedvezőtlen életviszonyok okozta betegség: Sápadtkórság (l. o.). B) Élősködők által okozott betegségek: 1. A leveleken okker-sárga, sötétveres övvel szegélyzett foltok láthatók, melyeket a Clasterosporium Amygdalearum Sacc. nevü gomba okoz. 2. A leveleken veres foltokat a Puccinia Pruni Pers. nevü rozsdagomba okoz (l. Szilvabetegségek). 3. A leveleket fehér, lisztnemü porral a Podosphaere tridactyla De By. nevü gomba vonja be (l. Lisztharmat). 4. Korompenész (l. o.) 5. A hajtások hirtelen elhervadnak és elhalnak a Cytospora rubens Fr. nevü gomba támadása következtében, mely a hajtások tövében szürke szemecskéket képez s melyekből helyenként apró verhenyes féregszerü kacskaók (a kiüriített, nyálkás anyaggal összetartott spórák) emelkednek ki. 6. Gyökérpenész, mit főleg a Dematophora necatrix nevü gomba okoz. 7. Gyümölcsrothadás (l. Almabetegségek). 8. A Gleosporium laeticolor Berk. nevü gomba a gyümölcsön piszkosszinü, kerekded világos övvel szegélyzett foltokat okoz, a mely foltokon később kékesszürke szemecskék támadnak. 9. A Phyllosticta vindobonensis Thüm. nevü gomba az érett gyümölcsön nagy (egész 25 mm.-nyi), paranemü szürkebarna foltokat okoz. 10. A Phoma Armeniacae Thüm. nevü gomba a még éretlen gyümölcsön eleinte kerekded, később összefolyó fehér, majd piszkosszürkévé váló foltokat okoz, melyeken később apró, fekete szemecskék mutatkoznak. C) Ismeretlen oku betegségek: 1. Tejfény (l. Almabetegségek). 2. Mézgafolyás (l. o.).
főleg az állatok eleség vagy zsákmány után való futkározása, keresgélése, átalán torkoskodása.
Márton, jogtudós, szül. Verbicen (Liptó),1866 márc 19. A középiskolát és jogot Budapesten végezte, 1889. jogtudor lett, 1891. a budapesti kir. itélőtáblánál joggyakornokoskodott, 1891. ügyvédi oklevelet nyert, 1892. Németországba ment s a lipcsei és göttingai egyetemen római jogot hallgatott. 1893. a budapesti tud. egyetemen a római jog magántanára, 1893. fogalmazóvá nevezték ki az igazságügyminisztériumba. 1894. szept. a római jog nyilvános rendkivüli tanárává nevezték ki. Műve: Az exceptio doli a régi és a mai római jogban (Budapest 1892).
l. Hajószoba.
csuhu a Balaton vidékén (növ., Scirpus L.), a sásfélék többnyári füve, 200-300 faja (hazánkban 149 az egész föld kerekségén terem. Szára tömött, puha, fonásra v. lámpabélnek célszerü. Füzérje a szár tetején magános v. csoportos. Viz körül, tóban, ingoványon a világrésznek minden helyén terem. Legismeretesebb a cigány, gömbölyü v. tavi K. (Sc. lacustris L.), 1/2-21/2 m. magasra megnő. Fiatalon a disznó megeszi, megnőve magasságának legnagyobb részét a végső cikkje alkotja. Ez csomótlan és leveletlen, puha, tömött, hajlékony. Szokás levágni, azután fedésnek, mint a gyékényt fonásra (mészáros kosár, kocsi-ernyő, sátorgyékény), szobák kibéllelésére használják. Fonásra a Sc. silvaticus L. és Sc. maritimus is használható, de ezek alacsonyabbak. A parti K. (Sc. maritimus L.) édes és sós vizek mellékén terem, tőkéje a földben messzire szétkúszik, helyenként gumókká dagad s lisztnek felhasználható. Több fajnak gumóját orvosságnak is használták, a Sc. tuberosust K.-indiában ehető gumója kedveért termesztik. Valamennyi faja zölden is rossz takarmány, annál soványabb széna. Sok faja az alföldi tőzeg alkotásához is hozzájárul. Száraz füvével aljaznak, l. Árvakáka. Virágos K., l. Virágkáka.
Kákán is csomót keres, izgága, akadékoskodó emberről mondják, aki ott is hibát keres, ahol nincs. Ehhez a közmondáshoz ezonban a botanikának is van szava. A káka csomója v. bütyökjje lent, közel a földhöz van, cikkei kurták, tehát sem a csomó, sem a cikk szembe nem tünő. Csak a legvégső hosszura nyuló cikkje csomótlan, mely a növény magasságának a legnagyobb részét alkotja, ezért a káka látszólag csomótlan.