(növ., Cacteae, Cacteceae, l. a mellékelt szines képet), a kétsziküeknek v. 1300 fajt számláló családja; helyzete a rendszerben mindeddig bizonytalan. A bojtvirágfélék, egresfélék, golgotafélék mellé sorozzák, de legtöbben az első rend és a sokanyásak közé helyezik és kaktuszvirágnak (Cactiflorae, Opuntinae) néven renddé is emelték. A K. legtöbbje cserje; leveletlen, tüskés-bibircsü, húsos-leves szára jobbadán tömzsi, majd egészen összekuporodik, majd elágazó, de minden ágával fölfelé törekvő barázdás oszlopsorozattá, v. szétterülő, levélformáju bokorrá nő. Valóságos levelük ritkán marad meg (Peireskea); a legtöbbé bokrosan csoportosodó tűkké nyulik, meres tüskévé szárad vagy egészen elsatnyul. A levél működését a zölden maradó szár végezi és ez mindig duzzadt és leveses. Kelyhök számos levele nem örvösen, hanem csavarirányosan sorakozik és a legbelsők már a szintén ily vonalban sorakozó szirmokhoz hasonlók, ezeken bizonytalan számu, de sok him áll. A virág alatt levő magrejtő látszólag csupán a szár mélyedése; hosszu oszlopos bibeszálán változó számu bibe áll. Gyümölcse ugyanannyi soru, sokmagu bogyó, gömbölyü, illetve gyüszüs, számos maggal. A K. hazája Amerika; csupán egy Rhipsalis-faj való Dél-Afrikába. Leginkább a forró égövet lakják, de itt és másutt verőfényes kiaszott helyeken, sziklákon tenyésznek. (Opuntia Fügekaktusz Tourn.), 200 fajjal Amerika forró vidékén. Szára meg az ágai lapos v. hengerded, tojásdad v. hosszukás, sima v. tövises darabokból alakulnak, ellenben a levelei apró, húsos, hengerded, némely Seduméra emlékeztető s lehulló testecskékké alakulnak. Tövise kétféle, sertenemü és nagyobb. Virága tövises szemölcsökből ered, rózsa-alaku,
[ÁBRA] KAKTUSZOK ÉS KAKTUSZTERMETŰ KÖVÉR NÖVÉNYEK.
[ÁBRA] Fügekaktusz
rizsmérték Japanban, a. m. 250 kin = 150,26 kg.
nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye pesti közép j.-ban, (1891) 2441 magyar lakossal, vasúti megállóval, táviróhivatal.
1. Gyula, közgazdasági iró, szül. Temes vmegyében 1847., megh. 1882 jul. 1. Iskoláit Temesvárt, a jogot Pesten végezte. Már jogász korában nagy hajlamot érzett a közgazdasági tudományokhoz s hogy azokban magát még jobban kiképezze, 1869. Párisba ment, hol Chevaliert hallgatta. Párisból hazajövén, egy ideig a Temesi Lapokat szerkesztette, s jelentékeny érdemet szerzett a magyarosodási mozgalomban. 1874 óta a fővárosi hirlapoknál dolgozott. Egy darabig a kisbirtokosok országos földhitelintézetét létesítő bizottságban a titkári teendőket vitte. Utóbb a Pesti Hirlap közgazdasági rovatát vezette.
2. K. Károly, tanfelügyelő, szül. Bruckenauban (Temes) 1840. Végezte Versecen a reáliskolát, azután Budapesten az akkor fennállott csász. kir. pedagogiumot. Azután több helyt volt elemi főtanító. Az 1867-es idők Nagy-Kikindán találták, ekkor alapította Rillel és Schwickerrel a Délmagyarországi Tanítóegyletet, melynek első elnöke lett. 1872. temesvári tanítónak választották meg, 1879. ugyanott igazgató lett. Azután a kormány temesvármegyei segédtanfelügyelővé tette, mely állásában 1880. érte a véglegesítés. 1890 óta Fogaras vmegye, jelenleg Brassó tanfelügyelője. Irodalmi dolgozatai tanügyi munkák. Megirta Temes vmegye népoktatásügyének történetét, irt a népiskolák számára egy természetrajzot s a németajkuaknak a magyar nyelv elsajátíthatására egy tankönyvet (Der ungarische Sprachunterricht).
l. Kakukfélék
(növ.), l. Lednek
(Cuculidae), a kúszók rendjébe, a könnyücsőrüek csoportjába tartozó madárcsalád. Középhosszuságu, oldalt összenyomott könnyü csőrrel, a szárnyak rendesen hosszuak, 10-9 első rendü és 9-13 másodrendü evező tollal. Fark hosszu, hegyes, vagy ékidomu 8,10,12 kormánytollal. Csüd erős, vetélő ujjal. Nyelv rövid, az orrlyuk kerek megvastagodott széllel. Körülbelül 37 nembe tartozó 190 faj ismeretes, melyek leginkább tropikus vidékeken tartózkodnak. Hazánkban él: a közönséges kakuk (Cuculus canorus L.), háta hamuszürke, hasa és combjai fehéresek harántul vonuló barna szinü hullámvonalakkal. Evező- és fehér foltos kormánytollai feketék. Csőre töve és lábai sárgák. A fiatal példányok gyakran vöröses szinüek, amelyet azelőtt külön fajnak (C. rufus Bechst.) irták le. Akkora mint a gerle. Hossza 37, szárnyh. 19, farkh. 17 cm. Ismeretes költöző madár, mely «kakuk» kiáltása által az erdőkben és bokros helyeken április hóban a visszatérő tavaszt hirdeti. Szeptemberben melegebb vidékekre vonul. Hazánkon kivül előfordul majdnem egész Európában, Ázsiában és Afrikában. Erdőkben a rovarokat pusztítja, különösen a szőrös bucsujáró hernyókat szereti, azért egyike a leghasznosabb erdei madarainknak. Nevezetes tulajdonsága, hogy fészket nem épít és igy tojásait kiköltés végett egyenként idegen kisebb madarak fészkébe, még pedig olyanokéba teszi, melyek fiaikat szintén rovarokkal táplálják. Ennek az oka, hogy a tojónál a tojások nem egyszerre, v. rövid időközökben érnek meg, hanem átlag minden 6-8 nap alatt képes csak egy tojást rakni és igy tojásait nem tudja megfelelő módon kikölteni. Eddig körülbelül 70 olyan madárfaj ismeretes, melyeknek tojásai hasonló szinüek és nagyságuak, mint a kakuké és melyek képesek azután azokat ki is költeni. Ilyenek: a különböző barázdabillegetők, ökörszemek stb. Maga a tojás a verébtojásnál alig nagyobb. Minden fészekbe csak egy tojást helyez és vagy oda rakja, vagy pedig a földre, amely utóbbi esetben azután csőrével viszi a fészekbe. A fiatal fészeklakó kakukok nagyevők, mostoha testvéreiktől annyira elszedik az eledelt, hogy ezek emiatt nem ritkán elpusztulnak; e mellett vállizmaik is erősen kifejlődnek, aminek következtében az elcsenevészett fiatalokat a fészekből gyakran ki is szorítják. A fogságban könnyen megszelidül. Olasz- és Görögországban konyhákban szokták tartani. A mitologiában a kakuk a meleg időjárás bekövetkezésének, a tavasznak a hirdetője, a Hera kormánypálcáján ül és kiáltása, mint amely állat mindent tud, jó jel a házasulandóknak. A mézkakuk (Indicator Sparmanni Steph.), seregélynagyságu, feje szürke, háta rozsdaszinü, hasa fehéres, szárnyain sárga folt van. Afrika déli csúcsán, a Jóreménység-fokánál él és arról nevezetes, hogy a vad méhek lakása közelében hallatja csörgő hangját, ami által a lakosokat figyelmezteti.
kakucskafű, vadcsombor, démutka, timián, balzsamfű, mézfű, tömjénfű (növ., Thymus Tourn.), ajakas, alacsony fű v. gyakrabban félcserje. Levele apró, épszélü, átellenes; álörve többnyire kevésvirágu s majd virágfejecskévé csoportosodik, majd megszaggatva füzérszerü. Virága piros, valamint az egész füve jószagu. 40-100 faja főleg a mediterrán vidéken terem (hazánkban 30). A Th. Serpyllum L. apró félcserje, terjedelmesen szétmászik, levele szálas v. elliptikus, mirigyesen pontozott, az alja felé sertéspillás. Kivált dörzsölve kellemes fűszerillatu, párolgó olaj (egész 0,4%) és szesz (spiritus Serpylli) lesz belőle. Füve bélgörcs ellen, fürdővizbe stb., sőt erősítő teába is használatos. A kecske meg a juh megeszi, virágját pedig kiváltképen a méh látogatja. A népnek kedves illatszere. Úrnapján az utcát szórják be vele. A nép hiedelme szerint a váltott gyermeket megismerteti. A Th. vulgaris L. déleurópai alacsony félcserje, de konyhai célra (kolbászfűszer) meg a méh kedveért gyakran ültetik. Levele széle visszagörbül. Füvéből szintén lesz éteres olaj (egész 0,6%). Erős fűszeres ízü és illatu, herbathymi néven gyomorfájás ellen, valamint az olaja is officinális. A Th. capitatus L. déleurópai, ez a régiek Thymusa. Görögországban fűszernek és orvosságnak a legrégibb idők óta becsülik. A méh nagyon szereti, a hires hymettusi mézet állítólag belőle gyüjti. V. ö. Borbás, Közép-Európa, különösen Magyarország K.-vei (Budapest 1890). L. Aljafás.
általában mindazok, amelyeknek nőstényei nem birnak a virág porának összegyüjtésére alkalmas szerekkel, lárváik kifejlődésére szükséges táplálékot összegyüjeni nem tudnak s igy kénytelenek petéiket más fajok sejtjeibe rakni le. Ezt az eljárást megkönnyíti nekik az is, hogy külsőleg nagyon hasonlítanak a gazdaméhhez.
a különböző növényen és fák levelein található nyálforma, habos váladék, amelyet a Cicadellidák családjába tartozó Aphrophora spumaria nevü egyféle és félfödles szárnyu bogár lárvái választanak ki maguk körül s ennek oltalma alatt futják meg fejlődésüket. - K. a botanikában, l. Kakuktorma.