Naumann ásványrendszerében az ásványok egyik osztálya, olyan szines ásványokat sorozott ez osztályba, melyek külsőre nézve a sókhoz hasonlítanak és sohasem fémes fényüek. K. volnának: a vaspát (sziderit), a cinkpát (smithsonit), a bizmutpát, a cerrussit, a piromorfit stb.; viztartalmuak: malachit, azurit, vivianit, vasgálic, rézgálic stb. Az újabb ásvány-rendszerekben e név többé nem szerepel.
(calcium), fémes elem, mely vegyületeiben mint 2 vegyértékü gyök szerepel; jele Ca, atomsúlya 40,0. A természetben szin állapotban nem fordul elő; vegyületei nagyon közönségesek. Igen nagy mennyiségben K.-karbonátot CaCO3 találunk; a kalcit, arragonit, márvány, mészkő, kréta, cseppkő, mésztufa stb. tiszta v. kevésbbé tiszta K.-karbonátból állók. A márga, K.-karbonát és agyag keveréke; a dolomit K. és magneziumkarbonát elegye. A K.-szulfát mint gipsz CaSO4.2H2O és anhidrit CaSO4 fordul elő. Közönséges K. tartalmu ásványok továbbá a K.-foszfát, foszforit, apatit; K.-fluorid a fluorit. A K.-szilikát más szilikátokkal együtt több gyakoribb ásványt képez. A természetes vizekben a K. vegyületek sohasem hiányoznak, különösen az ugynevezett kemény vizek bővelkednek benne. A termőföld fontos alkatrésze; innen jut a növényekbe. A növények hamuja különösen K.-karbonátban bővelkedik, de foszfátot és kevés szulfátot is tartalmaz. A kagylók és csigák héja, a korallok váza lényegében K.-karbonátból állók. Az állati és emberi csontok főalkatrésze a K.-foszfát és karbonát. A napban és más állócsillagokban a K. jelenlétét bebizonyították.
Szinállapotban először Davy állította elő 1808.; nagyobb mennyiségben tisztábban Bunsen és Matthiesen. Előállítása oly formán történik, hogy megolvasztott klórkalciumon át erős elektromos áramot vezetnek, amidőn is a K. a negativ sarkon kiválik. Sárga, erősen fénylő nyujtható fém. Fs.-a 1,6 körül. Száraz levegőben csak lassacskán oxidálódik. A vizet már közönséges hőmérséken elbontja; a fejlődő hidrogén azonban magától nem gyulad meg. A vörösizzás hőmérsékén megolvad és a levegőn sárga fénnyel elég. Az illó K.-vegyületek, a fénytelen lángot narancsszinüre festik. Spektrumában több jellegzetes vonala van, melyek közül egy zöld- és egy narancsszinü vonala a legszembetünőbb. A K.-sók oldatából ammoniumkarbonát K.-karbonátból, ammoniumoxalat K.-oxalatból álló fehér csapadékot választ ki. Kénsav csak tömény K.-só oldatból választ ki K.-szulfátot; gipszviztől a K.-só oldatai nem változnak.
brómkalcium CaBr2, Kalciumkarbonát v. oxid brómhidrogén savban való feloldása és az oldat beszárítása útján készülhet. Szintelen, vizben és borszeszben igen könnyen oldódó kristályokból áll.
A kalciumhoz hasonló sajátságu fémek csoportja; alkali földfémeknek is nevezik. E csoportba a kalcium, stroncium és a barium tartoznak. Nemcsak maguk a szinfémek, hanem vegyületeik is nagyon hasonlóak. Vegyületeikben e fémek két vegyértékü gyökként szerepelnek. Hidroxidjaik erős bázisok. Szulfátjaik, karbonátjaik és foszfátjaik vizben alig oldhatók. Mivel az ólom vegyületei sok sajátságukban e fémek megfelelő vegyületeivel megegyezők, az ólmot is közibük sorozhatjuk.
fluorkalcium CaFl2. A természetben kristályokban előfordul; ez ásványt a mineralogia fluorit-nak nevezi (l. o.). Mesterségesen fluor hidrogénsavból készülhet, ahhoz frissen lecsapott kalciumkarbonátot elegyítve, amikor is a K. csapadék alakjában kiválik.
Az ortofoszforsav háromalju sav, igy tehát 3 K. lehetséges. Ezek a szabályos K., a kétalju K. és az egyalju K.; a két utóbbi só, savanyu só.
Ca3(PO4)2 Ca2H2(PO4)2 CaH4(PO4)2
szabályos K. kétalju K. egyalju K.
A foszforsavnak természetesen bázisos kalciumsói is leheteségesek. A szabályos, háromalju K. v. tri-K., a természetben nagy mennyiségben előfordul. A foszforit v. oszteolit ásványok lényegében K.-ból állanak. Az apatit K.-ból és kalciumklorid v. fluoridból áll. A termőföld fontos alkotó része. A növények és állatok szervezetében gyakori, igy különösen az állati csontok főalkatrésze. A hússal-csonttal táplálkozó állatok ürüléke bővelkedik benne (koprolitok). Előállíthatjuk e sót ugy, hogy szabályos nátriumfoszfát- és kalciumklorid-oldatot egymással elegyítünk; a kiválott csapadékot a kimosás után megszárítjuk. Az igy előállított szabályos K. fehér alaktalan por; vizben nem oldódik, hig savak könnyen feloldják.
A kétalju, egyszer savanyu v. di-K. A természetben mint ritka ásvány szintén előfordul. Mesterségesen ugy készül, hogy dinátriumhidrofoszfát oldatához, kalciumklorid oldatot elegyítünk. A csapadék alakjában leváló Ca2H2(PO4)24.H2O-t a kimosás után megszárítjuk. Fehér kristályos por; vizben csak nyomokban oldódik. A hevítéskor előbb kristályvizét veszíti, azután erősebb hevítéskor még egy molekula vizet és kalciumpirofoszfáttá Ca2P2O7 alakul. A magyar gyógyszerkönyvben hivatalos Calcium phosphoricum is kristályos ki-K.
Az egyalju, kétszer savanyu v. mono-K. akkor képződik, ha foszforsav-oldathoz csak annyi kalciumhidroxidot elegyítünk, hogy a foszforsav két molekulárája egy molekula kalciumhidroxid jusson. Az erősen besűrített oldatból CaH4(PO4)2. H2O kikristályosodik. Vizben igen könnyen oldható, vizes oldata erősen savanyu kémhatásu. Az erős hevítéskor, metafoszforsavas kalciummá Ca(PO3)2 alakul. E só gipsszel együtt képződik, ha a szabályos K.-ra kénsav hat. Igy tehát ez a szuperfoszfátnak nevezett műtrágya fő alkatrésze, mert a szuperfoszfát trágya csontliszt, csonthamu és ásványos K. kénsavval való elegyítése útján készül. A pirofoszforsav foszfátjai közül megemlítjük a szabályos pirofoszforsavas kalciumot, mely vegyület pirofoszforsavas nátrium és kalciumklorid oldat elegyítésekor fehér csapadék alakjában leválik. Az igy előállított só Ca2P2O7.4H2O összetételü. A metafoszforsav kalciumsója a monometafoszforsavas kalcium Ca(PO3)2 fehér, vizben oldhatatlan por.
l. Földpát.
l. Kalcium szulfidjai.
Oltott mész, Ca(OH)2. A kalciumoxid vizzel való megnedvesítésekor képződik. Ha égetet mészre lassacskán vizet csepegtetünk, erős melegedés közben szemcsés porrá hull szét, mely lényegében K.-ból áll (mészoltás). A K. erősen izzítva ismét kalciumoxiddá alakul. A kalciumoxidra annyi vizet öntve, hogy azt ellepje, a viz mihamarabb forrásnak indul és sűrü egynemü pépet kapunk, amely igen finom eloszlásu K. és viznek az elegye. Ehhez még több vizet elegyítve, tejszerü folyadékot - mésztejet - kapunk. A mésztejből nyugodt állás közben fehér üledék válik le; a folyadék tisztája - a mészviz - a K. telített vizes oldata. A K. vizben kevéssé oldható vegyület; egy liter viz közönséges hőmérséken csak körülbelül 1,5 g.-ot old fel belőle. úgy a K., mint a vizes oldata erősen lúgos. Érdekes, hogy forró vizben a K. kevésbbé oldódik, mint hidegben, éppen ezért a telített mészviz, felforralásakor megzavarodik. A K. a levegőből mohón széndioxidot véve fel, kalciumkarbonáttá alakul. A mészviz felületén, ha az nyitott edényben van, a kalciumkarbonátból álló hártya képződik. A K. az iparban nagyon fontos (l. Kalcium oxidjai és Mész). A mészvizet gyógyszerül használják.
l. Kalciumklorát.